A fiam már hatalmas, lelóg a vonalzóról, és 85 dekát nyom. Nagyon jó viszonyban vagyunk. Sokat mocorog és aerobikozik bennem. Két pici lábát előszeretettel rúgja ki a hasfalamra. Ez megy már kb. egy hónapja. Néha a kis ujjacskáit is lehet érezni, a kezei is járnak egyfolytában. A paradicsomszószra és a nagy sárga almára rettenetes csapkodásba és örömtáncba kezd. Imádja az édes ízeket.
Egyszer-kétszer előfordult már, hogy megviccelt. Azt hittem, hogy megfáztam és vesegyulladásom van, mert folyamatosan fájtak a veséim. S amikor már tényleg komolyan vettem volna magam, akkor arrébb kúszott a kisöreg és egy perc alatt elmúlt minden fájdalmam. Azóta persze már a gyomromat is kipécézte. Nem igazán tudom, mit csinál arrafelé, de időnként a vacsora elkezd felfelé száguldani a torkomba, majd visszamegy, s ez akár többször is megismétlődik egymás után. Szerintem arrafelé is elpihenhet, vagy gyakorlatozhat a kis Mazsolánk.
Ja igen, mostanában Mazsola néven fut. De szokott lenni Maszat, Kiskondás, Moszat, A Legkisebb, kis Majmó, stb. Én szeretném, ha Andrásnak anyakönyveznék, de az apja még ellenáll. Amikor saját ötlettel kérem, hogy álljon elő, akkor a Leventét mondja. De az meg nem jó, mert abból meg már van egy. Ez egy ilyen hülye patthelyzet. Remélem Andris lesz.
Levi egyébként rengeteget változott!!! Előnyére. Imádja a kisfiát. Szokott simizni, meg élvezi, ahogy mocorog a keze alatt a gyerek. Érzem, hogy boldog, és nagyon készül az apaságra. Engem is máshogy szeret, valahogy jobban, mélyebben talán. Meg mintha jobban is tisztelne. A kisfiát pedig saját elmondása szerint is már nagyon megölelgetné. Olyan boldoggá tesz engem ez a fiú!!!
Apás szülésünk lesz, Levente kérte, hogy bent szeretne lenni, én pedig nagyon örülök ennek. Jaj, mennyi smiley, no de ez van most, csupa-csupa öröm és mosoly!!! Azt hiszem, életem leggyönyörűbb időszaka ez!!!
