Kezdünk nem férni egymástól

12.02.
Második napja már itthon vagyok, táppénzen. No, nincsen nekem semmi bajom, makkegészségesek vagyunk, csak hát szerettünk volna már kettesben lenni Pötyivel. Nagyon sok itthon a teendő, de még valahogy nehezen tudok ráhangolódni. Persze pakolgattam, szekrényt rámoltam, de ahhoz képest, hogy mennyi meló van, igen lightosan dolgozom.

Picit furi ez a nagy csend is, és hogy nekem kell beosztani az időmet, semmi sem kötelező, semmit nem kell időre csinálni, így kicsit másabb, lassabb minden. Kicsit egyedül is érzem magam, picit félek a lehangoltságtól, depressziótól, nehogy elkapjon, de eddig minden oké. Valahogy, valami lendületféle, valami erő kellene, hogy belém költözzön, hogy ezt az egész felújításdit, tűzhelyvásárlósdit, asztalosdit és egyebet elkezdjem.



12.04.
Hétfőtől Levi is itthon lesz velünk, úgyhogy akkor kezdjük el a nagy munkákat. Vége a melegfronti hatásnak, most már jobb a hangulatunk is. Babó sokkal többet mozog. Ma, reggel ½ 9-től folyamatosan nyomakodik valamerre. Nagyon édes kis lurkó, mindjárt adok neki enni. A jövő héttől főznöm is kell.

Most látom, hogy még nem is írtam, hogy mennyi szépet és jót kaptunk Andiéktól. Van babakocsink, autósülésünk, babahordozónk, kengurunk, babaőrünk, és sok-sok kisruhánk. Persze még sok minden másra is szükségünk van, de azért a legfontosabbakat, akarom mondani a legdrágábbakat már megkaptuk. Lilláéktól majd elhozzuk a kiságyat és a pelenkázót is + elmegyünk még a Beáékhoz is majd ezért-azért. Hátha onnan is kapunk sok hasznos dolgot. Szóval, alakulunk. Csak a lakást kéne már kicsit feljavítanunk.



12.06.
Ma sok zenét hallgattunk, remélem tetszett a fiamnak.

Terheléses cukrom 8.6, nem annyira jó. Jó lenne tudni, mennyi az a nem annyira jó. Hétfőn doki.



12.10.
Nődoki szabin. Hogy mennyire nem jó a cukrom, nem tudom. Háziorvos szerint teljesen rendben van. Neten utánanéztem, aszerint 7,8 felett nem jó. Most diétázom.

Tegnap porszívóztam, s a kisöreg úgy megijedt a pocimban, hogy akkorát ugrott szegénykém, hogy rögtön abbahagytam a porszívózást. Befészkelte magát a tündérem a sarokba, a baloldalra, és alig bírtam onnan még később is kicsalogatni. A balsarok a pocimban egyébként pici kora óta a kedvenc helye. Ki tudja, milyen jó dolog van ott!



12.18.
Két napja elkezdtem rosszul aludni éjszaka. Első éjjel a baba nem hagyott nyugton, jobban mondva minden egyes pozícióban 2 perc után kényelmetlen volt aludni. Ha nehezen találtam is látszólag megoldást, akkor meg Bütyök Franci dörömbölt, hogy ő ebből nem kér. Egész éjjel járt a drágaságom keze-lába, nem aludt szerintem semmit, s ráadásul még az anyja is el akarta őt nyomni! Milyen nehéz sorsa van egy ilyen kisbabának! No meg az anyjának! Nem tudom, hogy fogom bírni a kialvatlanságot szülés után, mert már most egy éjszaka után olyan pokróc voltam, meg át akartam adni a hasamat Leventének megőrzésre!

Tegnap éjjel sem volt jobb a helyzet, pedig kényelmesebben el tudtam helyezkedni. Viszont 6:43-kor kinyílt a szemem és kész. Persze addigra már 5-ször felkeltem; pisiltem, tejet ittam, meg hasonlók. Még szerencse, hogy valamennyire vissza tudtam aludni, s így 11-ig elvoltam. A kicsi jelenleg szundizik.

Lelógunk a vonalzóról

11.28.
A fiam már hatalmas, lelóg a vonalzóról, és 85 dekát nyom. Nagyon jó viszonyban vagyunk. Sokat mocorog és aerobikozik bennem. Két pici lábát előszeretettel rúgja ki a hasfalamra. Ez megy már kb. egy hónapja. Néha a kis ujjacskáit is lehet érezni, a kezei is járnak egyfolytában. A paradicsomszószra és a nagy sárga almára rettenetes csapkodásba és örömtáncba kezd. Imádja az édes ízeket.

Egyszer-kétszer előfordult már, hogy megviccelt. Azt hittem, hogy megfáztam és vesegyulladásom van, mert folyamatosan fájtak a veséim. S amikor már tényleg komolyan vettem volna magam, akkor arrébb kúszott a kisöreg és egy perc alatt elmúlt minden fájdalmam. Azóta persze már a gyomromat is kipécézte. Nem igazán tudom, mit csinál arrafelé, de időnként a vacsora elkezd felfelé száguldani a torkomba, majd visszamegy, s ez akár többször is megismétlődik egymás után. Szerintem arrafelé is elpihenhet, vagy gyakorlatozhat a kis Mazsolánk.

Ja igen, mostanában Mazsola néven fut. De szokott lenni Maszat, Kiskondás, Moszat, A Legkisebb, kis Majmó, stb. Én szeretném, ha Andrásnak anyakönyveznék, de az apja még ellenáll. Amikor saját ötlettel kérem, hogy álljon elő, akkor a Leventét mondja. De az meg nem jó, mert abból meg már van egy. Ez egy ilyen hülye patthelyzet. Remélem Andris lesz.


Levi egyébként rengeteget változott!!! Előnyére. Imádja a kisfiát. Szokott simizni, meg élvezi, ahogy mocorog a keze alatt a gyerek. Érzem, hogy boldog, és nagyon készül az apaságra. Engem is máshogy szeret, valahogy jobban, mélyebben talán. Meg mintha jobban is tisztelne. A kisfiát pedig saját elmondása szerint is már nagyon megölelgetné. Olyan boldoggá tesz engem ez a fiú!!!

Apás szülésünk lesz, Levente kérte, hogy bent szeretne lenni, én pedig nagyon örülök ennek. Jaj, mennyi smiley, no de ez van most, csupa-csupa öröm és mosoly!!! Azt hiszem, életem leggyönyörűbb időszaka ez!!!

"Fiam lesz!"

10.02.
Ma vagyunk 17 hetesek és 3 naposak. Kéne menni dokihoz, kéne hívni védőnőt, kéne előjegyzést kérni UH-ra, de semmihez sincsen kedvem.

Legszívesebben a lakásban lennék, rendezgetném, és pihennék Pötyivel. Igazából vele szeretnék kettesben lenni. Annyira vágyom a társaságára, tök furi, hisz itt van a pocimban. Lehet, hogy csak kivetítem rá a „dolgaimat”? Két napja folyik a könny a szememből. Nem tudom, hogyan nyugtassam meg magam Pötty miatt. Ő biztosan nem is érti, mi ez a nagy feszültség bennem (én sem feltétlenül értem), amikor alapvetően annyira boldog vagyok.



10.03.
Ma szép napom volt. Elkapott a fészekrakó ösztön, úgyhogy nagy elánnal végigtakarítottam a napot, de olyan jólesett! És most olyan büszke vagyok!

Pötty édes, aranyos gyermekem, szeretlek!



10.04. Laci esküvője
Nagyon büszkén viseltem a pocimat az esküvőn, és boldogan vettem tudomásul, hogy már látják az emberek. A fiúk érdekesek, mert ők nem. Figyelmeztetni kellett mindet, de nagyon-nagyon aranyos volt mindenki. Boldog voltam, és Levi drága is olyan szépen nézett rám egész este. Klassz este volt! Talán Pöttyöt éreztem mozogni is a hasamban, de nem tudom sajnos 100%-os biztonsággal megállapítani.

Pötty október 4-én mozdult meg úgy, hogy én is pontosan felismerjem. Azóta folyamatosan érzem a pici kalimpálásait. Eleinte olyan érzés volt, mintha buborékok pattannának szét a pocimban, majd néha simogatást éreztem, s napról-napra ez az érzés szépen átment erőteljesebb mozgásokba. Gitta fogalmazta meg jól, a gyerek nyüzsög a hasban. Tényleg, ennél jobban ezt az érzést nehéz lenne leírni.

Annyit tudok róla, hogy mikor melyik oldalán tanyázik a pocimban. Nagyon szereti a baloldalamat, oda szokott elbújni. Egyelőre nem tudom, véletlen-e, de zenére előszeretettel mozog többet. Megnéztük együtt a Jézus Krisztus Szupersztárt ugyanis.

Általában reggel 8, fél 9, 9 körül érzem először a mozgásokat. Gondolom, akkor ébred fel.

Egyébként előfordult már olyan is, hogy a hasamat kinyomta egy-egy mozdulatával, tehát nemsokára Levi is érzékelni fogja már a kalimpálásokat. Sajnos ezek még nem erős érzések, és nem is annyira látványosak, de azért már szépen alakulnak.

Gyakrabban mozog késő este, éjszaka. De még ezt sem tudom határozottan kijelenteni, hiszen még csak egy hetes tapasztalataimat írom most le.



10.13.
Ma voltam védőnőnél. Picit vissza kell fognom a kajálást + cukrom a felső értékhatárnál + vasat kéne szednem, mert kicsit vérszegénynek tűnök (ez utóbb kiderült, hülyeség).

Holnap kezelőorvoshoz megyek, szerdán céges orvoshoz, csütörtökön Levivel UH-ra Dr. Hajdú Krisztinához. A péntekem még szabad.

Kicsit izgulok a Down-kór miatt.



SZERETNÉK EGY ORVOST, AKI ÚGY VIGYÁZ PÖTTYRE, AHOGYAN ÉN SZERETEM ŐT!!!

Kérlek jóisten, hozz össze vele!



10.16. UH
Életem csodálatos napja ez. Nagyon izgultam az uh előtt, órákon át fel-alá járkáltam, hol a munkahelyemen, hol a váróteremben Levivel. Izgultam Leviért, aki most látta először a törpét, s izgultam a törpém egészségéért, s izgultam, hogy mégiscsak inkább kisfiú legyen, ne annyira kislány.

Hát, bejött! Gyermekem férfiből van. Csodálatos fütyijét körbevizslattuk. Meghallgattuk a szívverését. Megszámoltuk, hogy megvan-e minden ujja, minden agykamrája, szívének minden apró részlete. Szép izmos kiskölök. Ujjait vígan számlálta, s közben kortyolgatta a magzatvizet. Élénk, szép gyermeknek mutatkozott. Édesapa és édesanya kis büszkesége.

Levi könnybelábadt szemmel és izzadó tenyérrel figyelte a kivetítőn a fiát, majd a vizsgálat végeztével remegő hangú büszkeséggel mondta, kiáltotta: „Fiam lesz!” Csodálatos pillanat volt!

Mi ketten együtt szuperek vagyunk

09.24.
16 hetesek vagyunk Pöttyel. A korábban írt bejegyzésem, miszerint terhesnek lenni szar, szeretném felülírni.

A második trimeszter igen is csoda klassz időszak. Elmúlik a hülye szorongás és a rosszullétek összes formája. Marad Pötyi és Én; mi ketten dagadozunk, örömködünk szép harmóniában. Öröm látni, ahogyan fejlődik, s hétről-hétre egyre formásabb és ügyesebb. Rettentő büszke mamája vagyok ám, mert pöttöm Pöttyöm a legfejlettebb kisbaba a kortársai közül. Mindenkit leköröz. A genetikai vizsgálatok (09.16-18.) szerint is egészséges kislurkó.

Ha minden igaz, Pötyi már hall minket. Hát, nem tudom, tetszenek-e neki ezek a kinti hangok, zajok. Néha próbálom az ő fülével hallgatni a dolgokat, és megmondom őszintén, nem vagyok elalélva tőle. Hallgatnám a youtube-ot, de ha fülhallgatón keresztül hallgatom, akkor Pötty azt nem hallja. Ó, kicsi szentem, felszereljük neked a hangszórókat!

Átmenetileg, addig is hallgathatod anyát, amint Stinget próbálja utánozni a net után.

Mikor mozdulsz már meg Pötyi? Olyan jó lenne már veled dumcsizni!

Pötyi én annyira szeretlek téged! Ha téged bántanak, az számomra borzasztó nagy fájdalom. Én mindig itt leszek neked. Melletted állok és megvédelek mindentől. Mi ketten együtt szuperek vagyunk, picim!

Három centisen

Ma Pöttyel bulizunk!!! Juhééééé! Az első közös koncertezésünk! Közösen hallgatunk muzsikát és közben savanyú káposztát majszolunk. Ma nem bírtam tovább és elmentem a piacra, mondván, hogy nem fogok sokat cipekedni. Hát,… ja. Ember tervez, aztán kismama mindent megkíván, amit a piacon meglát. Éppenséggel dinnyét nem vettem, pedig már egy hónapja úgy szeretném megkóstolni!

Tehát a mai menü igen izgi lesz: tejfölös kenyér, majd savanyúkáposzta, főtt kukorica, barack, szőlő. Ha esetleg ez mára nem lenne elég, akkor még este pótolhatjuk egy kis szendviccsel, paradicsommal.

Szóval, a koncertre visszatérve, találtam a neten Raffai-féle baba-mama zenét. Ezt hallgatjuk most Pöttyel, s szerintem nagyon tetszik neki is. Már épp itt volt az ideje, hogy valami közös kultúrprogramot is beiktassunk a szürke hétköznapokba. Így sokkal könnyebben megy a növekedés, fejlődés is, ugye kicsi Pöttyöm? Olyan jó lenne veled dumcsizni végre egyet!!! Jól vagy?


-------------------------------------------------------------------



Tegnap Pötty rácsücsült a húgyhólyagomra. Valószínűleg lábat lóbázva élvezte a helyzetet, én meg óránként járhattam a mosdóba.


-------------------------------------------------------------------



Ma iszonyú finomakat főztem Pöttynek és Levinek! Már nagyon ideje volt rendes kaját ennünk mindhármónknak! Pötty egy kicsit több dombegyházi sárgadinnyét kaphatott, mint Levi. A kicsim ma érkezik meg Montenegróból! Végre valahára!

Ha hinni lehet a táblázatnak, akkor Pötty holnap már túllépi a bűvös 3-as számot, és 3,1 cm lesz fejtől a kis fokhagymafeneke aljáig. Ropi lábaival együtt szerintem több mint 3 és fél centis lehet a kis szentem. A legédesebb pici baba a világkerekségen az én drága Pöttyöm!



08.12.
Pötty apukája végre hazatalált! Éljen, éljen, éljen! Már nagyon vártam. Amikor ő itt van, valahogy kitágul a világ, s a sok mindent, amit meg szeretnék élni, végre megélhetem. Amikor elmegy, összegubózom picire, és téli álmot alszom. Ha jó, ha nem jó. Ha élvezem, ha nem. Nem tudom, miért van ez így. Próbáltam már kiélvezni a távollétét, mondván, hogy végre a magam ura vagyok, és azt csinálok, amit akarok. Találkozom a barátaimmal, meditálok, kreatívkodok, kertészkedek, vagy bármi efféle.

Ehelyett még a takarítást sem tudtam végigcsinálni 10 nap alatt. Napokig sírhatnékom volt, aluszékony voltam és szomorú. Nem érdekelt semmi, csak hogy teljen már el ez a 10 nap, s újra a helyére kerüljenek a dolgok.

A 9. napon újra felélénkültem, bevásároltam, főztem finomakat, takarítgattam és vártam az én Csodámat! Hajnalban meg is érkezett. Elaléltan, fáradtan hullott a karjaimba, s én voltam akkor a világ legboldogabb embere.

Helyreállt a világ rendje.

Nagyon nagy ajándék nekem Levente. Annyi szépség van már csak az arcán is, hogy sosem bírok vele betelni. Simán el tudok időzni az orrán, a szemén, a száján egy-két órát. Istenke úgy rakta össze őt, hogy mindenből a legszebbet szánta neki, mert különleges lelkecskének szánta őt. Az is, a legkülönlegesebb ember jelen életemben.



08.13.


Ma voltunk újra fényképezkedni. Pötty minden képzeletemet felülmúlóan szép és erős baba! A táblázat szerinti méretet hozza, sőt még talán picit nagyobb is. Nagy pókhasa van és izmos kis lábai az égnek merednek. Micsoda boldogság ez!!! Igazi szép kis babánk van!

Az árnyoldalak

Marokkóban gyártották azt a kismama felsőt, amit tegnap megvettünk Pöttyel a Zarában. Az áruház tele van Portugáliában, Spanyolországban és Marokkóban gyártott ruhákkal. Furi, de most kismamaként még azokra a varrónőkre is gondolok, akik nekünk a ruhákat készítették. Szívesen megköszönném a munkájukat. Tényleg nagyon csinos ruhadarab és büszkén lehet benne hordozni Pöttyöt. Sajna, azonban nem sokáig lesz rám jó, ha Pötty ilyen iramban növekszik, de sebaj, majd veszünk másikat is. Akkor majd egy portugál varrónő munkáját választjuk.

Most gyorsan előszedtem a szintén nem olyan régen vásárolt Promod-os ruháimat is, hogy megnézzem, kik készítették. Indiaiak. Képzelem, mennyit fizethetnek nekik ezért a munkáért! Kb. annyit, mint a marokkóiaknak.

Franciaországban, egy talkum bányában találkoztam egyszer egy marokkói férfivel. Végtelenül aranyos, mosolygós ember volt. Megmutatta még a bungalót is, ahol elszállásolja őket a munkaadó. Nagy szegénységben éltek, de boldog volt, mert azt mondta, itt jól keres, s tudja segíteni a családját. Hm, szerettem azt az embert, úgy ragyogott az arca!


--------------------------------------------------------------


Nem tudom, ki hogyan van vele, de nálam vannak napok, amikor nem érzem magam terhesnek. Olyankor tökre el tudok bizonytalanodni, hogy Pötty itt van-e még velem. Persze, hol lenne máshol, de hogy jól van-e. Jól érzi-e magát? Nincs-e szüksége valamire?

Nem tudom, hogy a hormonok okozzák-e, de elég ijesztő tud lenni. Valahol persze a lelkem mélyén tudom, hogy Pötty vígan fürdőzik a hasamban, és ha rúgkapál is, hogy jelezze, jól van, hát mit mondjak, egy 3 centis kis fruskának a nagy rúgásait még nem érzem, na. Tudom, hogy velem van a baj. Hogy Pötty mindent megtesz, hogy kommunikáljon az anyjával, csak én vagyok még süket. De igyekszem.


Egyszer-kétszer azért sikerült rendesen dumcsiznunk. Az 5. hét 5.napján nagyon izgultam, mert másnap tudtam, fényképezkedés lesz, és a doki már szívhangot szeretne hallgatni. Hát, akkor még azt gondoltam, sokat vár az én gyermekemtől a főorvos úr, de Pötty úgy döntött, megmutatja helyes kis szívét. A vizsgálatot megelőző napon tehát Pötty, kérésemre, meditációban megjelent előttem, és megmutatta nekem, hogy a kis átlátszó testében ott belül, van egy helyes kis szívecske, ami olyan hevesen kalapál, ahogyan az az egészséges kisbabáknál szokott.


A másik dumcsi során pedig azt üzente Pötty, hogy ő kislány.

Ez először meglehetősen szíven ütött, mert kb. 10 éve várom, hogy fiam szülessen, de aztán óráról-órára egyre kedvesebb lett ez az üzenet számomra, és végül teljesen átfordult bennem minden, s ma már kislányt szeretnék jobban.

Érdekes egyébként, hogy kislánynév már rögtön adódott, sőt több is, mint amennyi egy kislánynak elég. Fiúnév viszont egy sem tetszik úgy mindkettőnknek a párommal, hogy meg tudnánk egyezni.

Hát nem tudom. Azért kíváncsi leszek, hogy a genetikusok is XX-re tippelik-e meg majd Pöttyöt? Illetve ők már annyira nem tippelnek.


------------------------------------------------------------

Szeretném egy kicsit más oldaláról is bemutatni a kismamaságot. Csakhogy ne legyek olyan nagyon népszerű.

Nem tudom, hogy miért van az, hogy minden nagy és szép esemény nem is olyan nagy és szép esemény. Hogy mindig van valami apró-cseprő dolog, ami beárnyékolja. Olyan esküvőről például még nem hallottam, ahol az ifjú pár jól érezte volna magát, és ne paráztak volna be úgy, hogy alig bírták azt a boldogító igent kimondani, amitől az anyukáknak rendszerint könnybe lábad a szemük.


Nos, egy picit én meg a kismamasággal vagyok úgy, hogy hányásról, böfögésről, fingásról és heveny szagundorról azért nem volt szó. Azt sem mondta senki, hogy folyamatos aggodalomban fog eltelni életem leggyönyörűbb 9 hónapja, amely valószínűleg csak a kezdete lesz majd egy élethosszig tartó aggodalomnak. Na de ne rohanjunk előre.
Az első 3 hónap gyakorlatilag végig azzal a riogatással telik, hogy vajon megmarad-e a baba A következő trimeszter azzal a parával telik, hogy vajon egészséges-e, s végül a harmadik trimeszter a szülés gondolata körül forog. Mondanom sem kell, hogy nem stresszmentesen. Én kb. ennyire látom át egyelőre az előttem álló 9 hónapot, melyből, ha minden igaz, már több mint kettőt letöltöttem.

Állítólag kismama vagyok

Állítólag kismama vagyok. Hát illik idebiggyesztenem egy naplószerűséget, hogy legyen mit olvasgatnia majd kamaszkorában a gyermeknek. Én is kíváncsian olvasgattam anno milyen édes kis kölökre sikeredtem.


Hát, kérem szépen, Pötty is cukorfalat.

Először 5 hetesen láttam. 4 milliméter volt és pulzált a kis szíve. Hihetetlen látvány volt! Elképesztő, hogy egy négymillis kis maszatnak szívverése van. Gyönyörű volt! Ekkor hittem el igazán, hogy élőlény lakik a pocimban, nem csak egy fiktív kis valami. Persze fiktív kis valami is van, miómának hívják, de nagyon remélem, hogy ennek a létezése már a múlté. Valahogy úgy vagyok vele, hogyha 100%-osan visszautasítom a létezését, akkor biztosan felszívódik, s eltűnik mindörökre. Nem is akarok vele foglalkozni.

Pöttyel viszont annál inkább. A hetedik héten, 1 centis korában is fényképezkedtünk. Azt a fotót valahogy kevésbé kedvelem, mint az elsőt, ugyanis ezen egy csík látszik, nem pötty. Elmosódott teljesen a gyerek, talán pont bemozdult, nem tudom. Az is lehet, hogy pont azt az időszakot kaptuk el, amikor egy halacskára jobban hasonlít a kis farkincájával, mint egy kisbabára. Mindenesetre nem lettem rá büszke. Mostanában fogunk újra fényképezkedni. Már alig várom. Akkor már a 4 centi lesz a cél. Ma még csak 2 és feles Pötty. Persze a kis falat lábával együtt már nyugodtan lehet 3 centisnek mondani. Nagyon büszke vagyok ám rá, hogy ilyen gyönyörűen fejlődik és szépül. Már igazi embergyerek külsővel rendelkezik. Egy hete nem is embriónak, hanem magzatnak illik őt nevezni. Bizony ám, nagylányok lettünk!

No és mi az, amit máris tudni lehet róla? Hát, szégyen vagy nem, de ez a gyerek legszívesebben a McDonaldsban szeret ebédelni. A Sertés McFarm menüért él-hal. Rendes sültcsirkét kihányatna velem és bárminemű húst is. Még a virslivel, szafaládéval sem merek kísérletezni, pedig tele van vele a hűtő.

Imádja a tejfölös kenyeret, a tésztaféléket, megeszi a pizzát is. Mindegy milyen, csak hús ne legyen rajta. Jöhet a kesudió, ananász, őszibarack, főtt kukorica. Gyakorlatilag szinte minden, aminek nincsen túlzott illata, vagy zamata. Különben kijönne.

Gyermekem nem szereti a műillatokat sem. Semmiféle illatosító, Nivea dezodor, szappan nem nyerte még el a tetszését. Sőt, a vadonatúj wc-illatosítót egyenesen kidobatta velem. Persze, stílusa van, a parfümök tökre bejönnek neki. Tommy Hilfiger virágillatai nyerték el a tetszését. Ezek után biztos vagyok benne, hogy lány lesz! Anna Kata a világ legszebb kisbabája!

Persze, arra is próbál már hetek óta rávenni, hogy vegyek neki csillogó köves gyűrűt. Azt mondta, megelégszik a cirkóniával, nem kell neki rögtön briliáns. Ki is szúrta egyébként a legszebbet, azóta rá sem bír nézni a többire, de ez meg sajnos anyunak túl drága, úgyhogy szép emlékként elraktározzuk tudatunkban, hogy milyen szép gyűrűt láttunk. Tán még abba az álomképbe is ringatjuk magunkat, hogy a gyűrű a miénk, s ha csak látni akarjuk az ujjunkon, hát odaképzeljük! Ebben megegyeztünk. Aztán gyorsan el is képzeltem, hogyan festene jelenlegi kis ujján egy kis brill és rögtön elnevettem magam. Pici átlátszó kis ujjai vannak még Pöttynek, kicsi uszonyokkal. Az erek is és a csontok is átlátszanak rajta. Majdnem olyan mint egy röntgenfelvétel. Hihihi,… azt’szem a brill még korai. Előbb még ujjat kell hozzá növesztenünk. Apropó, ezen a héten alakulnak ki a kis körmei. Szeretném, ha Pötty az édesapjára hasonlítana elsősorban, és pici jelei lennének annak is, hogy édesanyám és édesapám génjei is ott virgonckodnak kis testében. Mindenkitől a legszebbet örökölje, ezt kívánom neki! Ja, és a legfontosabbat: egészséget!