12.02.
Második napja már itthon vagyok, táppénzen. No, nincsen nekem semmi bajom, makkegészségesek vagyunk, csak hát szerettünk volna már kettesben lenni Pötyivel. Nagyon sok itthon a teendő, de még valahogy nehezen tudok ráhangolódni. Persze pakolgattam, szekrényt rámoltam, de ahhoz képest, hogy mennyi meló van, igen lightosan dolgozom.
Picit furi ez a nagy csend is, és hogy nekem kell beosztani az időmet, semmi sem kötelező, semmit nem kell időre csinálni, így kicsit másabb, lassabb minden. Kicsit egyedül is érzem magam, picit félek a lehangoltságtól, depressziótól, nehogy elkapjon, de eddig minden oké. Valahogy, valami lendületféle, valami erő kellene, hogy belém költözzön, hogy ezt az egész felújításdit, tűzhelyvásárlósdit, asztalosdit és egyebet elkezdjem.
12.04.
Hétfőtől Levi is itthon lesz velünk, úgyhogy akkor kezdjük el a nagy munkákat. Vége a melegfronti hatásnak, most már jobb a hangulatunk is. Babó sokkal többet mozog. Ma, reggel ½ 9-től folyamatosan nyomakodik valamerre. Nagyon édes kis lurkó, mindjárt adok neki enni. A jövő héttől főznöm is kell.
Most látom, hogy még nem is írtam, hogy mennyi szépet és jót kaptunk Andiéktól. Van babakocsink, autósülésünk, babahordozónk, kengurunk, babaőrünk, és sok-sok kisruhánk. Persze még sok minden másra is szükségünk van, de azért a legfontosabbakat, akarom mondani a legdrágábbakat már megkaptuk. Lilláéktól majd elhozzuk a kiságyat és a pelenkázót is + elmegyünk még a Beáékhoz is majd ezért-azért. Hátha onnan is kapunk sok hasznos dolgot. Szóval, alakulunk. Csak a lakást kéne már kicsit feljavítanunk.
12.06.
Ma sok zenét hallgattunk, remélem tetszett a fiamnak.
Terheléses cukrom 8.6, nem annyira jó. Jó lenne tudni, mennyi az a nem annyira jó. Hétfőn doki.
12.10.
Nődoki szabin. Hogy mennyire nem jó a cukrom, nem tudom. Háziorvos szerint teljesen rendben van. Neten utánanéztem, aszerint 7,8 felett nem jó. Most diétázom.
Tegnap porszívóztam, s a kisöreg úgy megijedt a pocimban, hogy akkorát ugrott szegénykém, hogy rögtön abbahagytam a porszívózást. Befészkelte magát a tündérem a sarokba, a baloldalra, és alig bírtam onnan még később is kicsalogatni. A balsarok a pocimban egyébként pici kora óta a kedvenc helye. Ki tudja, milyen jó dolog van ott!
12.18.
Két napja elkezdtem rosszul aludni éjszaka. Első éjjel a baba nem hagyott nyugton, jobban mondva minden egyes pozícióban 2 perc után kényelmetlen volt aludni. Ha nehezen találtam is látszólag megoldást, akkor meg Bütyök Franci dörömbölt, hogy ő ebből nem kér. Egész éjjel járt a drágaságom keze-lába, nem aludt szerintem semmit, s ráadásul még az anyja is el akarta őt nyomni! Milyen nehéz sorsa van egy ilyen kisbabának! No meg az anyjának! Nem tudom, hogy fogom bírni a kialvatlanságot szülés után, mert már most egy éjszaka után olyan pokróc voltam, meg át akartam adni a hasamat Leventének megőrzésre!
Tegnap éjjel sem volt jobb a helyzet, pedig kényelmesebben el tudtam helyezkedni. Viszont 6:43-kor kinyílt a szemem és kész. Persze addigra már 5-ször felkeltem; pisiltem, tejet ittam, meg hasonlók. Még szerencse, hogy valamennyire vissza tudtam aludni, s így 11-ig elvoltam. A kicsi jelenleg szundizik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
