Dali, vagy inkább János vitéz?
Mérges ősteknős
Kínai mosolygó maci
A tőrözős kacsaember
Ugró ősgyík
Bepillantás a munkafolyamatba
A jóisten kihagyta volna belőlünk a D-vitamint?
Nemrégiben beszélgettem egy anyukával, aki elmesélte nekem, hogy a gyermekének naponta vitamint ad, egészen 14 éves koráig. Elmondta, hogy egy napot sem lehet kihagyni ebből a vitaminból, mely azt célozza, hogy a gyermeknek egészségesek legyenek a fogai. Az anyuka barátném csodálkozva, értetlenül nézett rám, hogy én hogyhogy nem tudok erről, és miért nem adom ezt a gyermekemnek.
Nos, hát, a választ akkor ott neki leegyszerüsítettem.
Most kifejteném bővebben.
Amikor terhes voltam, akkor erősödött meg bennem az a gondolkodásmód, ami a sajátom azóta, és fő vezérvonal a nevelésben is. Hogy tudniillik terhességem alatt is már a szervezetem többet tudott az egész folyamatról, ami bennem zajlott, mint én. Ő volt tisztában igazán a kihordással, szüléssel kapcsolatban is, én csak a szaksajtóból tájékozódtam. S egészen addig kételyek között vergődtem, mígnem rájöttem, hogy egyszerűen csak át kell adnom magam a testem irányításának.Ő tud a legtöbbet rólunk. És így is lett. És vezérfonalammá vált ez a szemlélet Ábel születése után is. Nem érdekelt védőnő, gyermekorvos, szomszéd néni. Ha a gyermek sírt és a mellemből erre elindult a tej, az számomra egyértelmű válasz volt arra, hogy mit kell tennem. A gyereket ölbe kell venni és megszoptatni. Írhatják a nagyokosok, hogy ezzel elkényeztetem, és erre-arra szoktatom és így meg úgy, nem érdekelt.
Mint ahogyan a Vigantol olaj és társai előtt is értetlenül álltam. Valamiért totál kiesett mindig a fejemből, hogy cseppentenem kell. Nem is gondoltam akkor végig ezt az egészet, végülis Vigantol olaj ide-vagy oda, a gyermek gyönyörűen fejlődött, csontozata egészséges, mert miért is lenne más! És akkor úgy utólag gondoltam arra, hogy bassza meg, hát nem hinném, hogy mi emberek úgy jövünk a világra, hogy minden tökéletesen összeáll, épp csak a napi egy csepp D-vitamint hagyta ki belőlünk a jóisten. Ugye milyen abszurd még ez így leírva is?! Nem is értem, mi anyukák, mi a fenének dőlünk be ezeknek a marhaságoknak a gyógyszergyártók nagy örömére!
És miért is kellene a fogazatunkat gyógyszerrel erősíteni, az is kimaradt volna a Tervből? És az enyém akkor miért jó?
Nos, hát, a választ akkor ott neki leegyszerüsítettem.
Most kifejteném bővebben.
Amikor terhes voltam, akkor erősödött meg bennem az a gondolkodásmód, ami a sajátom azóta, és fő vezérvonal a nevelésben is. Hogy tudniillik terhességem alatt is már a szervezetem többet tudott az egész folyamatról, ami bennem zajlott, mint én. Ő volt tisztában igazán a kihordással, szüléssel kapcsolatban is, én csak a szaksajtóból tájékozódtam. S egészen addig kételyek között vergődtem, mígnem rájöttem, hogy egyszerűen csak át kell adnom magam a testem irányításának.Ő tud a legtöbbet rólunk. És így is lett. És vezérfonalammá vált ez a szemlélet Ábel születése után is. Nem érdekelt védőnő, gyermekorvos, szomszéd néni. Ha a gyermek sírt és a mellemből erre elindult a tej, az számomra egyértelmű válasz volt arra, hogy mit kell tennem. A gyereket ölbe kell venni és megszoptatni. Írhatják a nagyokosok, hogy ezzel elkényeztetem, és erre-arra szoktatom és így meg úgy, nem érdekelt.
Mint ahogyan a Vigantol olaj és társai előtt is értetlenül álltam. Valamiért totál kiesett mindig a fejemből, hogy cseppentenem kell. Nem is gondoltam akkor végig ezt az egészet, végülis Vigantol olaj ide-vagy oda, a gyermek gyönyörűen fejlődött, csontozata egészséges, mert miért is lenne más! És akkor úgy utólag gondoltam arra, hogy bassza meg, hát nem hinném, hogy mi emberek úgy jövünk a világra, hogy minden tökéletesen összeáll, épp csak a napi egy csepp D-vitamint hagyta ki belőlünk a jóisten. Ugye milyen abszurd még ez így leírva is?! Nem is értem, mi anyukák, mi a fenének dőlünk be ezeknek a marhaságoknak a gyógyszergyártók nagy örömére!
És miért is kellene a fogazatunkat gyógyszerrel erősíteni, az is kimaradt volna a Tervből? És az enyém akkor miért jó?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
