S mi az, ami még ennél is nagyobb csoda? Hát, le sem merem írni, mert félek elillan ez a csodás tulajdonságod, de azt hiszem, szépen halkan megsúghatom: kezdesz szót fogadni. Igen, igen, félreérthetetlenül kezdesz anyára hallgatni, s ha megkér valamire, nagy duzzogva, de megteszed. No nem mindig, de a lényeg, hogy jóval többször, mint eddig.
Azt hiszem, ma elégedett vagyok.
A mai reggelinkről inkább most nem mesélek.
