Valamiért Ábelnél nem tudatosult rendesen, hogy apa elutazott több napra, így minden nap keresi, várja, hazajött-e már a dolgozóból. Reggel pedig konstatálja, hogy már elment dolgozni. Pedig elmondtuk neki,... sokszor.
Ma reggel az útszéli pipacsokat akarta letépkedni, hogy hazahozza apának ajándékba.
Az állatkertben pedig egy apukát látva, elkezdett hangosan utána kiabálni, hogy "Apa!" Azt hitte, hogy ő az.
Nem beszél sosem róla, csak így derül ki, egy-egy pillanatból, hogy ő bizony folyamatosan gondol rá és hiányzik neki.
Ma este már elkezdte a szokásos kérdését feltenni: "Apa elindult már haza?" Pedig még két napot biztosan várnia kell rá. :(
A mai kalandunk
Mára anya szép ideális képet álmodott meg nekünk. Elképzeltem, ahogyan vidáman nézegetjük az állatokat az állatkertben, közben Ágostonnal játszotok, mi pedig az anyukájával, Andival beszélgetünk és sétálunk mögöttetek. Még a Zoocsemegét is hozzáképzeltem a jelenethez, és persze az elmaradhatatlan fagyit.
No persze a valóság rácáfolt a terveimre. Már akkor, amikor megláttam a kasszánál kígyózó sorokat. De aztán folytatódott a benti tömeg látványával. És hát nem hétvégi kiscsaládosok találkozójára szerettünk volna menni, hanem az állatok kedvéért mentünk be, de egy darabig eltartott, míg megszoktuk, hogy minden állatot annyian néznek meg egy adott percben, mint Mona Lisát a Louvre-ban.
Ábel hamar besokallt a rengeteg ingertől és hamar átállt arra, hogy őt már csak a fagyi érdekli, és egy adott időben már több időt töltöttünk a padokon ülve, mint sétálva. De az is kalandosan telt, mert sok kíváncsi kis veréb keltette fel Ábel érdeklődését, így megindította külön kis hajtóvadászatát ellenük. Próbálta elkapni őket. Nagy volt a vidámság, jó volt látni! Aztán átestünk a holtpontot, és tovább róttuk utunkat. Nálam a zsiráfok lettek a nyerők. Nagyon kecses és különleges állatok. Ábel pedig a fókáknál sikítozott a legtöbbet. Ugyanis alulról, illetve oldalról néztük a vízben őket és olyan hirtelen jelentek meg az üvegfalnál, hogy mindig újabb meglepetést jelentettek a piciknek. Persze tele volt ez a rész 2-4 évesekkel, akik minden fókamegjelenést sikítással és nevetéssel nyugtáztak. Nagyon fel voltak ajzva, cukorfalatok voltak.
Nagy szenzáció volt most a kölyökelefánt, aki nemrég született, illetve a 4 pici oroszlánkölyök, akik talán még fiatalabbak, mint Asha, az elefánt.
Persze a kisoroszlánok épp pihiztek családostul-mindenestül, kifeküdtek a napra, sokat nem mozogtak. :) Annyira jellemző! Asha viszont vígan sétizett anyujával, szorosan mellette, úgyhogy félig takarásban volt.
Aztán ebédeltünk egyet már az állatkerten kivül, de még szorosan a közelében egy sültkolbászosnál, nagyon fincsi volt. Ábel viszont akkor már elért a fáradtságnak arra a szintjére, amikor be tudta mutatni legidiótább dolgait. Ágoston is követte. Végülis annyi haszna volt, hogy így közel került egymáshoz a két fiú. A Ligetben folytattuk az utunkat, ahol is egy szép füves, virágos réten telepedtünk le négyesben. Olyan jó volt a földet érezni magam alatt és a fűszálakat rágcsálni! A gyerekek meg kitombolhatták magukat végre rendesen. Volt nagy futkározás, cselezés, fánkozás. No és persze pár komolytalan könnycsepp is legördült. Mi pedig végre Andival tudtunk egy kellemeset beszélgetni! A hazafele úton már a buszban elaludt Ábel, és bizony igen kemény volt onnan leszállva ölben hozni hazáig a kis alvó kalandort. Nem véletlen talán, hogy azonnal ágyba zuhantunk és aludtunk legalább 3 órát ez után a napután.
No persze a valóság rácáfolt a terveimre. Már akkor, amikor megláttam a kasszánál kígyózó sorokat. De aztán folytatódott a benti tömeg látványával. És hát nem hétvégi kiscsaládosok találkozójára szerettünk volna menni, hanem az állatok kedvéért mentünk be, de egy darabig eltartott, míg megszoktuk, hogy minden állatot annyian néznek meg egy adott percben, mint Mona Lisát a Louvre-ban.
Ábel hamar besokallt a rengeteg ingertől és hamar átállt arra, hogy őt már csak a fagyi érdekli, és egy adott időben már több időt töltöttünk a padokon ülve, mint sétálva. De az is kalandosan telt, mert sok kíváncsi kis veréb keltette fel Ábel érdeklődését, így megindította külön kis hajtóvadászatát ellenük. Próbálta elkapni őket. Nagy volt a vidámság, jó volt látni! Aztán átestünk a holtpontot, és tovább róttuk utunkat. Nálam a zsiráfok lettek a nyerők. Nagyon kecses és különleges állatok. Ábel pedig a fókáknál sikítozott a legtöbbet. Ugyanis alulról, illetve oldalról néztük a vízben őket és olyan hirtelen jelentek meg az üvegfalnál, hogy mindig újabb meglepetést jelentettek a piciknek. Persze tele volt ez a rész 2-4 évesekkel, akik minden fókamegjelenést sikítással és nevetéssel nyugtáztak. Nagyon fel voltak ajzva, cukorfalatok voltak.
Nagy szenzáció volt most a kölyökelefánt, aki nemrég született, illetve a 4 pici oroszlánkölyök, akik talán még fiatalabbak, mint Asha, az elefánt.
Persze a kisoroszlánok épp pihiztek családostul-mindenestül, kifeküdtek a napra, sokat nem mozogtak. :) Annyira jellemző! Asha viszont vígan sétizett anyujával, szorosan mellette, úgyhogy félig takarásban volt.
Aztán ebédeltünk egyet már az állatkerten kivül, de még szorosan a közelében egy sültkolbászosnál, nagyon fincsi volt. Ábel viszont akkor már elért a fáradtságnak arra a szintjére, amikor be tudta mutatni legidiótább dolgait. Ágoston is követte. Végülis annyi haszna volt, hogy így közel került egymáshoz a két fiú. A Ligetben folytattuk az utunkat, ahol is egy szép füves, virágos réten telepedtünk le négyesben. Olyan jó volt a földet érezni magam alatt és a fűszálakat rágcsálni! A gyerekek meg kitombolhatták magukat végre rendesen. Volt nagy futkározás, cselezés, fánkozás. No és persze pár komolytalan könnycsepp is legördült. Mi pedig végre Andival tudtunk egy kellemeset beszélgetni! A hazafele úton már a buszban elaludt Ábel, és bizony igen kemény volt onnan leszállva ölben hozni hazáig a kis alvó kalandort. Nem véletlen talán, hogy azonnal ágyba zuhantunk és aludtunk legalább 3 órát ez után a napután.
Holnap állatkerti sétára vállalkozunk
Ennek előkészítéseképp ma elővettük az összes állatos képeskönyvünket és végignéztük az összes állatot. Megneveztük őket, próbáltunk a nyelvükön megszólalni, és beszélgettünk arról, hogy melyik állat mit eszik. Ez utóbbi volt a legnehezebb része, de jókat derültünk Ábel tippjein.
A legmeglepőbb ételt a csigának választotta. Ábel szerint ugyanis a csiga a lekvárt szereti. A cica pedig a levest lefetyeli. A többi állatnál jó irányba tapogatózott mindig, csak pont a csigánál került elő a marmelád. Vajon miből következtetett erre? :D
A legmeglepőbb ételt a csigának választotta. Ábel szerint ugyanis a csiga a lekvárt szereti. A cica pedig a levest lefetyeli. A többi állatnál jó irányba tapogatózott mindig, csak pont a csigánál került elő a marmelád. Vajon miből következtetett erre? :D
Kerti bulik kispajtásokkal
A házunk kertje tulképpen egy hatalmas játszótér, nagyon szép, házunk ékessége. Szeretnek is idejárni a gyerekek. És én ennek felettébb örülök is, hiszen így Ábel társasága csak gyarapszik. Meg szoktuk hívni a csoportjából Hunit és Melindát is, hiszen az utcánkban laknak, csak másik házban.
És olyan öröm látni őket, ahogyan egymásra figyelnek, egymást motiválják, vagy egyszerűen csak hiányolják egymás társaságát. Láttam már szomorúságot, féltékenységet, kitörő örömet és szeretetet rajtuk. És persze örökmozgók mind. Rohangálnak a homokozó, libikóka, hinta és mászóka között, amikor nem a motorjukon ülnek. Változatos az élet velük. Sajnos csak két szemem van, és ha ne adj isten látom is, hogy hol kellenék nagy hirtelen, nem érek el odáig, mert már a másik helyen is akut a helyzet.
Minthogy Hunit "kölcsön szoktam kérni" az anyukájától, így mindig úgy érzem, hogy rá kell leginkább vigyáznom. Érdekes, ahogyan a fiam ilyenkor picit háttérbe szorul a szememben. Pedig hát az ő vesztesége vagy fájdalma, semminél nem lehet fájdalmasabb számomra. De valahogy benne ilyenkor nagyon megbízom, s mivel jobban ismerem a reakcióit, hangulatait,mindent, így valahogy könnyebben hagyom magára, ha a másikhoz rohanni kell segíteni. Fura dolgok ezek. De a lényeg, hogy nagyon jó hangulatú délutánjaink vannak a pajtásokkal. Este már sokszor eltörik a mécses, ha haza kell menni. Ügyesen kell az érzéseikkel, gondolataikkal bánni, hogy könnyebben viseljék az ideiglenes elszakadást.
És olyan öröm látni őket, ahogyan egymásra figyelnek, egymást motiválják, vagy egyszerűen csak hiányolják egymás társaságát. Láttam már szomorúságot, féltékenységet, kitörő örömet és szeretetet rajtuk. És persze örökmozgók mind. Rohangálnak a homokozó, libikóka, hinta és mászóka között, amikor nem a motorjukon ülnek. Változatos az élet velük. Sajnos csak két szemem van, és ha ne adj isten látom is, hogy hol kellenék nagy hirtelen, nem érek el odáig, mert már a másik helyen is akut a helyzet.
Minthogy Hunit "kölcsön szoktam kérni" az anyukájától, így mindig úgy érzem, hogy rá kell leginkább vigyáznom. Érdekes, ahogyan a fiam ilyenkor picit háttérbe szorul a szememben. Pedig hát az ő vesztesége vagy fájdalma, semminél nem lehet fájdalmasabb számomra. De valahogy benne ilyenkor nagyon megbízom, s mivel jobban ismerem a reakcióit, hangulatait,mindent, így valahogy könnyebben hagyom magára, ha a másikhoz rohanni kell segíteni. Fura dolgok ezek. De a lényeg, hogy nagyon jó hangulatú délutánjaink vannak a pajtásokkal. Este már sokszor eltörik a mécses, ha haza kell menni. Ügyesen kell az érzéseikkel, gondolataikkal bánni, hogy könnyebben viseljék az ideiglenes elszakadást.
Az oviból hazajövet
rengeteg csigát láttunk az úton. Épp elállt az eső, és ők mind előbújtak. Ábellel nagyon boldogok voltunk, egyesével végiggyönyörködtünk az összes csigában, akiket csak útközben megláttunk, majd egyet a tenyerünkbe vettünk és hazahoztuk. Útközben csiklandozta a tenyeremet, ahogy kúszott előre. Később átadtam Ábelnek, ő is hozta egy ideig. Jó játék volt, de sajnos itthon, a konyhaasztalon már csak kicsit játszott velünk a csiga. Hamar behúzódott a házába és többet már nem bújt ki. Vagy szundizott, vagy meg volt szeppenve. Én utóbbira tippeltem, így egy óra elteltével lesétáltam vele a kertbe. Akkor már Ábelnek sem volt akkor élmény csigázni. A kertben szépen elengedtem és én is megnyugodtam, hogy most már jó helyen van a csigaelvtárs.
Anyák napja az oviban
Egyesével mehettünk be a csoportszobába, mi, anyukák.
Amikor engem szólítottak, bementem. Ábel és Donka néni ott vártak egy szép virággal díszített asztalnál. Hellyel kínáltak, Ábel leült velem szemben. Megfogtuk egymás kezét és Ábel elszavalt nekem egy nagyon kedves Anyák-napi verset. Hogy ne sírjak, ne hatódjak meg nagyon, csak puszilgattam a kezeit. Donka néni mögötte, mellette guggolt és segített neki szavalni. Aranyosak voltak ők így ketten. Kaptam egy szép festményt Ábeltől, amelyen gyermekem tenyérnyomait láttam, mint tulipánfejeket megjelenni. Egy sárgát és egy pirosat. Kaptam még egy cserepes virágot is, amit Ábel választott ki számomra. Ő a pirosat választotta. Az a kedvenc színe. Aztán Donka néni megkínált kettőnket kókuszgolyócskával, nagyon fincsi volt. Nagyon kedves anyák-napja volt ez.
(Napokkal később tudtam meg, hogy az anyák napi versike tulképpen egy dal volt. :D)
Amikor engem szólítottak, bementem. Ábel és Donka néni ott vártak egy szép virággal díszített asztalnál. Hellyel kínáltak, Ábel leült velem szemben. Megfogtuk egymás kezét és Ábel elszavalt nekem egy nagyon kedves Anyák-napi verset. Hogy ne sírjak, ne hatódjak meg nagyon, csak puszilgattam a kezeit. Donka néni mögötte, mellette guggolt és segített neki szavalni. Aranyosak voltak ők így ketten. Kaptam egy szép festményt Ábeltől, amelyen gyermekem tenyérnyomait láttam, mint tulipánfejeket megjelenni. Egy sárgát és egy pirosat. Kaptam még egy cserepes virágot is, amit Ábel választott ki számomra. Ő a pirosat választotta. Az a kedvenc színe. Aztán Donka néni megkínált kettőnket kókuszgolyócskával, nagyon fincsi volt. Nagyon kedves anyák-napja volt ez.
(Napokkal később tudtam meg, hogy az anyák napi versike tulképpen egy dal volt. :D)
Mese, mese mátka
Ábel tegnap elment az apukájával kirándulni a Pilisbe. Mikor hazaértek, kíváncsian kérdeztem Ábelt, milyen kalandokban volt részük.
"Láttunk nagy bogarakat! És átmentünk a folyón, a köveken lépkedve, de én megütöttem magam és beleestem a folyóba, és én nem tudok úszni. De aztán apa megmentette az életemet."
Apánál rákérdeztem, hogy mi is történt pontosan, és ő erről az egész vízi akcióról nem tudott semmit. A Bükkös patak mellett mentek el, de nem mentek keresztül rajta.
Ekkor tovább kíváncsiskodtam Ábelnél: "És mondd, tűzijáték volt?"
"Igen, volt!", de ekkor már nevetésben törtünk ki. :)
"Láttunk nagy bogarakat! És átmentünk a folyón, a köveken lépkedve, de én megütöttem magam és beleestem a folyóba, és én nem tudok úszni. De aztán apa megmentette az életemet."
Apánál rákérdeztem, hogy mi is történt pontosan, és ő erről az egész vízi akcióról nem tudott semmit. A Bükkös patak mellett mentek el, de nem mentek keresztül rajta.
Ekkor tovább kíváncsiskodtam Ábelnél: "És mondd, tűzijáték volt?"
"Igen, volt!", de ekkor már nevetésben törtünk ki. :)
Tűzoltónap
 |
| Micsoda izgalmas dolgok ezek egy kisgyerek számára |
Szent György napon tűzoltónapot rendeztek a városban. A Liget megtelt tűzoltó- és rendőrautókkal, és persze 4 éves gyermekekkel.
Mi is izgatottan indultunk tűzoltónézőbe, mely egészen addig tartott, míg Ábel egészen testközelbe nem került a hatalmas, szirénázó autókkal.
Rögtön ahogy lehetőség nyílt arra, hogy a mese és fantázia birodalmából átlépjen a valóság mezejére, elillant a bátorsága, kedve, lelkesedése. Már rögtön nem csábították a hangos teherautók, sokkal inkább rémisztették a méretek, rémisztették az emberek, a nagy tömeg, az állandó szirénázás.
A meseszínpad és a fagyizó jobban vonzotta.
 |
| Mesenézés, fagyizás |
Lovaglásra is alkalom nyílt volna, de azt is lepasszolta Ábel, sőt az ugráló várat is. Azzal ugyanúgy jártunk, mint a tűzoltó autókkal, túl nagy volt, és túl sok gyermek zsibongott benne.
Hogy ez Ábelnél működik csak így, vagy mások is megijednek így, nem tudom. Én kicsit szomorú voltam miatta, és sajnos magamat láttam benne, persze nem 4 évesen.
És azért azt hozzátenném, hogy hazaérve már 38 fokos lázban égett Ábel, és később még magasabbra emelkedett a hője. Lehet, hogy ezért nem akart összejönni a nagy ünneplés sem?
 |
| Tűzoltásra is vállalkozhattak a kisebbek |
 |
| A Tűz látványa mindent vitt |
 |
| Találkoztunk Martinnal :) |
Anyák napja van ma
Fura egy helyzet. Engem kéne ünnepelni, de hát honnan tudhatná meg a fiam, hogy Anyák napja van, ha nem tőlünk, szüleitől. Nekünk kell őt megtanítanunk rá. Az ünneplésre ugyanúgy, mint bármi másra. És ez bizony nálunk nem megy egyszerűen. Apuka valahogy sosincs úgy ráhangolódva az ünnepekre, s ha én azt szeretném, hogy a fiam szeressen és tudjon ünnepelni, akkor úgy vélem, nekem kell megszerettetnem vele az ünnepeket. De hogyan készüljünk most az én ünnepemre?
(Juj, kaptam egy kedves virágrajzot Ábeltől. A háta mögött hozta. És kaptam puszit is. Aztán azt mondta, hogy a rajzot sajnos nem kaphatom meg, mert azt apa rajzolta. :D Én ma nagyon boldog vagyok. Sőt, még annál is boldogabb, mert ennek kapcsán újra egymásra talált a két fiú és egy órája együtt játszanak.)
(Juj, kaptam egy kedves virágrajzot Ábeltől. A háta mögött hozta. És kaptam puszit is. Aztán azt mondta, hogy a rajzot sajnos nem kaphatom meg, mert azt apa rajzolta. :D Én ma nagyon boldog vagyok. Sőt, még annál is boldogabb, mert ennek kapcsán újra egymásra talált a két fiú és egy órája együtt játszanak.)
Tanítani!
Azt látom, hogy a világnak azon pici részét, amit én megmutatok neki, azt magába szívja mindenestül, s utána már szíve szeretetével és lelkesedésével figyel rá.
Ilyen a sütemény készítés, fánksütés. Újabban a bogarászás, és legújabban pedig a csontváz képe izgatja.
Vannak dolgok, amiket csak úgy felfedez, vagy új infóként az élete részévé válik, de érzelmet ott mutat legtöbbet, amit én kifejezetten tanítok neki. Amibe én is több energiát, és figyelmet teszek.
A minap elővettem az anatómia atlaszt és megmutattam neki a csontvázunkat. Meséltem neki néhány szót róla és megkerestük magunkban a csontokat. Azóta szenvedélyesen nézi, szemléli az atlaszt, minden lapját, de különösen a csontokat, hiszen ahhoz már egyéb plusz infója is van.
Így van ez a bogarakkal is. Minél többet mesélek róluk, annál több szeretetet tesz bele a dologba.
No kérem szépen anyukák, ezt kell kihasználni most gyorsan. Mesélni, mesélni, mesélni!
Ilyen a sütemény készítés, fánksütés. Újabban a bogarászás, és legújabban pedig a csontváz képe izgatja.
Vannak dolgok, amiket csak úgy felfedez, vagy új infóként az élete részévé válik, de érzelmet ott mutat legtöbbet, amit én kifejezetten tanítok neki. Amibe én is több energiát, és figyelmet teszek.
A minap elővettem az anatómia atlaszt és megmutattam neki a csontvázunkat. Meséltem neki néhány szót róla és megkerestük magunkban a csontokat. Azóta szenvedélyesen nézi, szemléli az atlaszt, minden lapját, de különösen a csontokat, hiszen ahhoz már egyéb plusz infója is van.
Így van ez a bogarakkal is. Minél többet mesélek róluk, annál több szeretetet tesz bele a dologba.
No kérem szépen anyukák, ezt kell kihasználni most gyorsan. Mesélni, mesélni, mesélni!
Alakulunk
Alakul a kis baráti társaság az utcában. Egyre többen és többen játszanak együtt a zsiványok. Egyelőre a kemény mag Huni, Melinda és Ábel, de csatlakozik hozzájuk a többi gyermek is az utcából.
Jó, hogy van egy szép nagy kertünk, játszóterünk. A gyerkőcöket simán el lehet engedni játszani, futkározni. Végre azt látom, hogy a gyermekem nem egyedül játszik és hogy fut, mászik, mozog épp annyit, amennyit kell neki. Este fél 8-kor alig bírom rávenni, hogy menjünk most már haza. De jó érzés is ez!
Holnapután kirándul először a Szivárvány csoport az oviban. Busszal utaznak el Szentendrére a Skanzenba. Nagyon drukkolok, hogy jól érezze magát a pici fiam. Minden jel arra mutat, hogy ez egy nagy kaland lesz neki.
Jó, hogy van egy szép nagy kertünk, játszóterünk. A gyerkőcöket simán el lehet engedni játszani, futkározni. Végre azt látom, hogy a gyermekem nem egyedül játszik és hogy fut, mászik, mozog épp annyit, amennyit kell neki. Este fél 8-kor alig bírom rávenni, hogy menjünk most már haza. De jó érzés is ez!
Holnapután kirándul először a Szivárvány csoport az oviban. Busszal utaznak el Szentendrére a Skanzenba. Nagyon drukkolok, hogy jól érezze magát a pici fiam. Minden jel arra mutat, hogy ez egy nagy kaland lesz neki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
