Ábel és a nem, nem

Ma te főzted az ebédet

Lecsót készítettünk ma ebédre közösen, te meg én. Kicsit későn kapcsoltam, hogy bevonhatnálak a főzésbe, de azért még a legizgisebb részeket kiélvezhettük együtt.

Mikor a zöldségek megpuhultak, előkerültek a tojások a hűtőből. Három szép tojást választottunk. A széket odahúztuk a tűzhelyhez, és felálltál a tetejére. Anya megmutatta az elsővel, hogyan kell a tojást megtörni és az ételbe tenni. Láthatóan nagyon tetszett neked. Kacagással fogadtad, s rögtön nyúltál is már a második tojáshoz és egy határozott mozdulattal bele is dobtad az egészet a forró ételbe. Bizony ki kellett halásznom onnan és elmagyarázni, hogy a héját előbb fel kell törni és csak a belsejét tesszük bele az ételbe. Igyekeztünk ketten dolgozni. A harmadik tojás ily módon már profi módon még a tenyeredben kettétört, így a feladatot te teljesítetted. Nagyon élvezted ahogyan a fehérje a tenyeredből a lábosba folyik.

Utána jött az első trauma számodra. Nem kellett több tojást megtörnünk. Jobban mondva anya nem engedte, hogy több tojást összetörjünk. Ezt erősen nehezményezted, de egy alapos kézmosás után megkaptad a fakanalat, ami enyhített a fájdalmadon. Anya elmagyarázta neked, hogy a tűzhely forró, nem nyúlunk hozzá, még a láboshoz sem, csak a fakanállal kavargatjuk az ételt, így ni. Kiskezedet ráügyeskedtem a fakanál nyelére, majd a kezembe fogtam a kezedet, és együtt kavartuk a lecsót. Közben hol egymásra, hol a lecsóra néztünk és mosolyogtunk. Néha fújtál egyet, jelezve, hogy vigyázat, forró!

Majd jött az újabb nehézség, elkészült az étel, nincs szükség további kavargatásra. Még a székről is le kellett szállnod, és kavargatni sem lehetett tovább. Ez nagyon lelombozott. Sajnos olyannyira, hogy a lecsóból már nem ettél egy falatot sem. Hogy végeredményben te nem szereted a lecsót, vagy csak nem tetszett, hogy nyers tojásokat tettünk bele, nem tudom. Nem tudhatom. Mindenesetre sajnos anya és apa nélküled ette meg az ebédet.

Kivert kutyaként

A Velencei-tónál töltöttük a vasárnapunkat hármasban, a mi kis családunk. Apával tudtuk, hogy a legokosabb rögtön a homokozó és a vízpart közvetlen közelében letelepedni arra gondolva, hogy szemmel tudunk tartani a törülközőről is. Így is történt, jól is döntöttünk. Te ugyanis a homokozót alig-alig hagytad el egész délután. Sok kispajtással játszottatok ott. Örültem a társaságodnak, és óvón figyeltünk mindketten, felváltva apával.

Késő délután, vagy inkább estefelé volt már, amikor már csak ketten voltatok a homokozóban egy nálad kb. egy évvel idősebb kislánnyal. Én magam keveset tudok a helyzetről és a helyzet problematikájáról, csak a csúcspontját és a végkifejletet láttam. A homokozó legcsábítóbb helyszínén álltatok együtt, a várárokból lett termetes pocsolyában. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mutatóujjadat feltartva magyarázol hangosan a kislánynak. Persze halandzsanyelven, de a mondanivaló teljesen egyértelmű volt. Megfenyítetted, mert valamit nem jól csinált.

A reakció viszont mindannyiunkat igencsak meglepett. A kislány elővette még erőteljesebb hangját és begyakoroltabb stílusát, és addig magyarázott neked fennhangon, hogy te inkább füled-farkad behúzva elkullogtál a helyszínről. Még a kisautóidat is utánad dobta a kislány, melyeket persze azonnal magadhoz emeltél és úgy haladtál tovább. Sárosan, lógó orral, kivert kutyaként jöttél a törülközőre az ölelő karomba és a sok puszim közé. Most még könnyen vigasztalódtál, fiam.

Kalandozásaink a Balkánon

Elvittünk fiam két hétre Boszniába,  Horvátországba és Montenegróba. Autóval mentünk, s átlagosan kétnaponta váltottunk várost, szállást, hangulatot, levegőt, mindent. Utunk inkább volt kalandos és élményekben gazdag, mint pihentető, de Te nagyon jól bírtad az utat, le a kalappal előtted! Annyira rugalmas voltál, és olyan könnyen illeszkedtél be minden új közegbe, ami még anyáéknak sem sikerült ilyen gördülékenyen. Nagyon büszke vagyok rád.

Mi lesz velünk holnap?

Drága Fiam!

Érzem az időt nagyon. Néha lassan döcög, most viszont inkább robog. Nem csak az őszhajszálaimon mérem, hanem rajtad is. Látom, ahogy egyre okosodik az arcod, értelmet sugároznak a szemeid. Szép, okos és ügyes vagy, és ezt te tudod legjobban, hiszen mindig jelzed anyának egy-egy végrehajtott feladat után, hogy "Ügyes!", és időnként még meg is tapsolod magad. Pár nap múlva 2 és fél éves vagy, de a beszédedben még mindig több a halandzsa. Ma, valahogy a fülemmel másnak hallottalak. Folyamatosan csilingeltél mellettem miközben a bolt felé haladtunk. Olyan nagy voltál, és olyan okos! Néha úgy megállítanám az időt, hogy még sokkal többet lehessünk együtt, Te meg én, így, csilingelve.
Olyan gyorsan nősz, hogy nem is tudom minden részletében befogadni a fejlődésedet.
Most még nagyon anyás vagy, de mi lesz velünk holnap?