Nyár - strandolás

Drága Kisfiam!
Annyi minden történt azóta, mióta nem írtam! Nehéz összeszedni őket, hiszen annyi új dolgot tanulsz. Minden nap előállsz valami új, aranyos dologgal.
Nagyon szépen jársz-kelsz most már. Egyfolytában kotyogsz. Már elhangzott az első értelmes mondatod is: "Anyaaaaa!" Így kiáltottál utánam a szobába, s mikor kimentem, rámutattál a tányérodra, hogy az bizony üres, és tegyek bele neked újra husit.
Szót fogadni még most sem vagy hajlandó, s ez nagyon nagy bánatom. Annyira kíváncsi vagy és okos! Mindent szétszedsz pillanatok alatt, hiába szólunk rád.
Sajnos megismerkedtél az agresszióval is. Egyik kisbarátod most ezt a korszakát éli, s leginkább rajtad szerette kiélni magát. Borzasztó volt ezt anyának látni. Ahogyan csak tehettük, igyekeztünk megfékezni a kispajtást. Nagyon nehéz volt, mert sosem lehetett tudni, hogy most éppen simogatni, vagy durvulni készül. De ne aggódj, nagy fájdalmat sosem okozott neked.
S most, hogy eljött a kánikula, eljött a strandolás ideje is. Rendszeresen járunk a kerületi kis strandra. Imádsz ott lubickolni a kisvízben.

Ugye társasági ember lettél, fiam?

Ugye társasági ember lettél, fiam?
 Nem tudlak elképzelni máshogy.