Anya! Én itt maradok, te pedig megkeresed nekem a piros autómat.
Anya! Most te pakolod el a játékaimat, én itt várok.
A játékok pakolásáról jut eszembe. A kedvencem eddig az volt, amikor épp pakoltam a játékait, ő pedig odaállt mellém és nagyon kedvesen elkezdte énekelni: játék a pakolás, játék a pakolás...
Bújócska, fogócska és a szerepjátékok
A bújócska nálunk tök egyszerűen zajlik. Anya te számolsz, én elbújok. Izgatottan rádobja magát az ágyra, fejére húzza a takarót és vár. Alig bírja kivárni, hogy elszámoljak 5-ig. Már-már kuncog a takaró alatt, ahogy hallja közeledni a lépteimet, és én mindig úgy látom őt, hogy a csak a feje van letakarva, a két nagy lólába meg kint csüng az ágyon. :) Ennek ellenére úgy teszek hangosan monologizálva, mintha nem látnám sehol Ábelt. Kicsit téblábolok, aztán "Megvagy!" felkiáltással rávetem magam és csiklandozom, puszikálom mindenhol.
Aztán jön hirtelen a váltás. Anya én horkolok, te pedig dínó vagy. Az utasítás csak ennyi, nem több. Nekem kell kitalálnom, mit takar. Első körben átvedlek dínóvá. Hangos léptekkel járkálok és időnként elkiáltom magam. Nagyon félelmetes vagyok. Ilyenkor Ábel felriad a horkolásból és sikít. Ez a dínós játékunk. Ő találta ki.
Aztán újabb játékra unszol. Anya te vagy a cápa, én pedig ugrok. No, ezt csak titokban szoktuk játszani, amikor apa nincs otthon, mert Ábel a kisasztalról az ágyra ugrik és ezt apa nem láthatja, mert jajveszékelne. Hogy mit féltene jobban, az ágyat vagy a gyereket, azt nem tudni. Azt'szem 50-50%. Az igazság viszont az , hogy az asztal kb. 5 centivel magasabb csupán az ágynál és teljesen az ágy végébe van húzva, tehát nincsen a kettő között rés, mely lehetőséget adna rá, hogy a gyermek hatalmasat, mintegy 30 centit zuhanjon a földre. Bár, ami igaz az igaz, egy ugrástól a keresztlécek eltörhetnek simán, ezt aláírom. De mi bízunk a jószerencsében! :)
Szóval, Ábel ugrik, én pedig a két lábammal közrefogom őt és mint egy cápaszáj, hamm-hamm felkiáltással bekapom. Nagyon élvezi. És én is, mert mindezek az elkapós játékok a végén mindig sok-sok puszilgatással járnak. Ez az én jutalmam, hogy összevissza puszilgathatom őt.
Még pár évig megtehetem. Bár néha már most is tiltakozik.
Aztán jön hirtelen a váltás. Anya én horkolok, te pedig dínó vagy. Az utasítás csak ennyi, nem több. Nekem kell kitalálnom, mit takar. Első körben átvedlek dínóvá. Hangos léptekkel járkálok és időnként elkiáltom magam. Nagyon félelmetes vagyok. Ilyenkor Ábel felriad a horkolásból és sikít. Ez a dínós játékunk. Ő találta ki.
Aztán újabb játékra unszol. Anya te vagy a cápa, én pedig ugrok. No, ezt csak titokban szoktuk játszani, amikor apa nincs otthon, mert Ábel a kisasztalról az ágyra ugrik és ezt apa nem láthatja, mert jajveszékelne. Hogy mit féltene jobban, az ágyat vagy a gyereket, azt nem tudni. Azt'szem 50-50%. Az igazság viszont az , hogy az asztal kb. 5 centivel magasabb csupán az ágynál és teljesen az ágy végébe van húzva, tehát nincsen a kettő között rés, mely lehetőséget adna rá, hogy a gyermek hatalmasat, mintegy 30 centit zuhanjon a földre. Bár, ami igaz az igaz, egy ugrástól a keresztlécek eltörhetnek simán, ezt aláírom. De mi bízunk a jószerencsében! :)
Szóval, Ábel ugrik, én pedig a két lábammal közrefogom őt és mint egy cápaszáj, hamm-hamm felkiáltással bekapom. Nagyon élvezi. És én is, mert mindezek az elkapós játékok a végén mindig sok-sok puszilgatással járnak. Ez az én jutalmam, hogy összevissza puszilgathatom őt.
Még pár évig megtehetem. Bár néha már most is tiltakozik.
Ábel és a mesék
Amióta az m2 mesecsatorna lett, azóta nagyon nehéz megfékezni Ábelt mesenézés terén. De ami megnyugtató azért ebben a történetben, hogy végre jó mesék elé ül le, sőt van, hogy ketten nézzük őket, mert imádnivaló pld. Nils Holgersson, vagy Maja a méhecske. Ők az első számú kedvenceink. Azóta Ábel majás pólója fel is értékelődött rendesen. Ha jókedve van Ábelnek, meg is engedi nekem, hogy én legyek Maja, és akkor ő Billy lesz, a kisbarátja. Ha nincs annyira adakozó kedvében, akkor ő lesz Maja és én "csak" Billy lehetek.
Élménydarabkák
Hiába kérdezem mindig Ábelt, hogy mit csinálnak az oviban, hogy mi történik ott vele, sosem kapok egyetlen morzsányi híranyagot sem arról a napi 8 óráról, melyet egymás társaságán kívül töltünk nap mint nap. Úgy kell gyakorlatilag elkapnom ezeket az élménydarabkákat a mindennapi életünkből.
Hallgatom a versikét, nézem ahogy tornázol a tükör előtt és adod magadnak az utasításokat: comb, comb, taps, taps, comb, comb, taps, taps. Majd jön a hajlítgatás, törzskörzés. Ebből már látom is magam előtt a tornaórátokat. A kis gyurmatortáidból, és hóemberedből látom, milyen ügyesen gyurmázol (tényleg ügyesen), és örömmel. Szívesen játszol vele. Persze megkaptuk a hímes tojásaidat is, amit te festettél, és lefényképeztem az első macit is, amit kifestettél. Néha új énekeket is hallunk tőled, sőt, van hogy el is táncolod a tükörnek a cini-cini muzsikát. S ami nagyon tetszik, hogy saját magad mondasz meséket. Fogod magad, leülsz a földre, néha még könyv is van a kezedben és mondod. Néha a képek alapján, néha csak úgy, kútfőből. Pár mondatos mesék ezek (többnyire autókról szólnak), de a végén mindig ott a lezáró mondat: "Itt a vége, fuss el véle!"
És persze az oviból ezernyi egy mondat is: Anya, soha többé nem vagyok a barátod!, vagy jön a nyelvnyújtogatás, vagy hirtelen nagy Ninjago harcos lettél, vagy éppen Pókember, vagy Sandokan annak ellenére, hogy soha egy ilyen és ehhez hasonló mesét nem láttál még. A lényeg az, hogy új mesehőseid lettek, melyekhez azonnal alkalmazkodni tudtál. Pókemberes karatemozdulatokkal jöttél haza egy nap az oviból, vagy éppenséggel zombi sárkányként mozogtál a lakásban. Bevallom azért ez az utóbbi igen ijesztőnek hangzott: zombisárkány. Azért elgondolkoztam egy darabig, hogy milyen kis barátai lehetnek a fiamnak, hogy zombikat néz. Majd "kis" fejtöréssel (azt'szem két napba telt) rájöttem, hogy Zsombi sárkányról beszélünk, és ezzel nem csak a titokra derült fény, de bevallom, meg is könnyebbültem.
Hallgatom a versikét, nézem ahogy tornázol a tükör előtt és adod magadnak az utasításokat: comb, comb, taps, taps, comb, comb, taps, taps. Majd jön a hajlítgatás, törzskörzés. Ebből már látom is magam előtt a tornaórátokat. A kis gyurmatortáidból, és hóemberedből látom, milyen ügyesen gyurmázol (tényleg ügyesen), és örömmel. Szívesen játszol vele. Persze megkaptuk a hímes tojásaidat is, amit te festettél, és lefényképeztem az első macit is, amit kifestettél. Néha új énekeket is hallunk tőled, sőt, van hogy el is táncolod a tükörnek a cini-cini muzsikát. S ami nagyon tetszik, hogy saját magad mondasz meséket. Fogod magad, leülsz a földre, néha még könyv is van a kezedben és mondod. Néha a képek alapján, néha csak úgy, kútfőből. Pár mondatos mesék ezek (többnyire autókról szólnak), de a végén mindig ott a lezáró mondat: "Itt a vége, fuss el véle!"
És persze az oviból ezernyi egy mondat is: Anya, soha többé nem vagyok a barátod!, vagy jön a nyelvnyújtogatás, vagy hirtelen nagy Ninjago harcos lettél, vagy éppen Pókember, vagy Sandokan annak ellenére, hogy soha egy ilyen és ehhez hasonló mesét nem láttál még. A lényeg az, hogy új mesehőseid lettek, melyekhez azonnal alkalmazkodni tudtál. Pókemberes karatemozdulatokkal jöttél haza egy nap az oviból, vagy éppenséggel zombi sárkányként mozogtál a lakásban. Bevallom azért ez az utóbbi igen ijesztőnek hangzott: zombisárkány. Azért elgondolkoztam egy darabig, hogy milyen kis barátai lehetnek a fiamnak, hogy zombikat néz. Majd "kis" fejtöréssel (azt'szem két napba telt) rájöttem, hogy Zsombi sárkányról beszélünk, és ezzel nem csak a titokra derült fény, de bevallom, meg is könnyebbültem.
Lego
Negyedik szülinapon belevágtunk a legózásba. Féltünk, mi szülők tőle, mert nagyon apró darabkákból áll, melyek pillanatok alatt képesek a leglehetetlenebb helyekre elgurulni, de vállalva minden macerát, megvettük az első verdás legó autókat.
Az első órában úgy is tűnt, hogy nagy hibát követtünk el ezzel, és legjobb, ha most mindjárt gyorsan a szekrény tetejére feltesszük és még legalább 2-3 évig hozzá sem nyúlunk többet.
Aztán az első feszült órákon átesve 180 fokos fordulat állt be.
Ábel elkezdte az addig csak mi általunk összerakott kisautót önállóan összerakni. Az a kisautó, amit én csak útmutató alapján félóra bíbelődéssel bírtam kirakni, azt a fiam első próbálkozásra 10 perc alatt kirakta magától. És igen, erről szeretnék beszélni.
Hogy ez mekkora öröm!
Hogy Ábel az ovis csoportban egy picit olyan éretlenkének tűnik, akinek sem a rajzolás, sem a festés nem az erőssége. A beszédről, mozgásról ne is beszéljünk ugyebár. Így aztán se a verselés, se az éneklés nem nagyon megy. Legalábbis nem úgy, mint a többieknek. S míg a fiam helyesen sem fogja a ceruzát és csak vonalakat húz vele, addig a kislányok már hercegnőket rajzolnak különböző variációkban.
És akkor most végre van egy játék, egy nem is akármilyen nehézségű feladat, és Ábel ebben korosztályához képest is nagyon szépen helyt áll. A játékot egyébként a gyártó 5-12 éveseknek ajánlja, tehát élenjárók vagyunk mi is valamiben!!! És én olyan büszke vagyok, hogy majd' szétrepedek!
Az első órában úgy is tűnt, hogy nagy hibát követtünk el ezzel, és legjobb, ha most mindjárt gyorsan a szekrény tetejére feltesszük és még legalább 2-3 évig hozzá sem nyúlunk többet.
Aztán az első feszült órákon átesve 180 fokos fordulat állt be.
Ábel elkezdte az addig csak mi általunk összerakott kisautót önállóan összerakni. Az a kisautó, amit én csak útmutató alapján félóra bíbelődéssel bírtam kirakni, azt a fiam első próbálkozásra 10 perc alatt kirakta magától. És igen, erről szeretnék beszélni.
Hogy ez mekkora öröm!
Hogy Ábel az ovis csoportban egy picit olyan éretlenkének tűnik, akinek sem a rajzolás, sem a festés nem az erőssége. A beszédről, mozgásról ne is beszéljünk ugyebár. Így aztán se a verselés, se az éneklés nem nagyon megy. Legalábbis nem úgy, mint a többieknek. S míg a fiam helyesen sem fogja a ceruzát és csak vonalakat húz vele, addig a kislányok már hercegnőket rajzolnak különböző variációkban.
És akkor most végre van egy játék, egy nem is akármilyen nehézségű feladat, és Ábel ebben korosztályához képest is nagyon szépen helyt áll. A játékot egyébként a gyártó 5-12 éveseknek ajánlja, tehát élenjárók vagyunk mi is valamiben!!! És én olyan büszke vagyok, hogy majd' szétrepedek!
Anya gondolkozik
A legcsodálatosabb és legnehezebb dolog, amit valaha csináltam, a gyereknevelés.
Vajon anyámnak is ilyen nehéz volt?
Én gyermekként harmóniát, nyugalmat, békét éltem meg. Biztonságban, szeretetben nőttem fel.
Nem éreztem, hogy bárkinek is nehezíteném az életét.
Vajon mi változott, vagy mit csinálhatnék másképp, hogy könnyebb legyen?!
Vajon Ábel mindebből érez valamit?
Annyira szeretem a kis erős hot wheelsemet!
Vajon anyámnak is ilyen nehéz volt?
Én gyermekként harmóniát, nyugalmat, békét éltem meg. Biztonságban, szeretetben nőttem fel.
Nem éreztem, hogy bárkinek is nehezíteném az életét.
Vajon mi változott, vagy mit csinálhatnék másképp, hogy könnyebb legyen?!
Vajon Ábel mindebből érez valamit?
Annyira szeretem a kis erős hot wheelsemet!
Miklós Ábel Erős
Újabban, bárhogy becézlek, te mindig kikéred magadnak. Te nem vagy cicus, nem vagy mókuska, nem vagy manócska. Te Miklós Ábel Erős vagy - mondod ki határozottan. Vagy időnként Miklós Ábel Hot Wheels. Ez a neved így egyszerűen. Nincs ehhez mit hozzátennem.
Az első megfogalmazás a halálra
Apa tegnap beállított egy élő ponttyal. Akarom mondani egy egész ponttyal, akit anya hivatott megtisztítani és feldarabolni, majd megsütni.
Mielőtt anya belefogott volna a munkába, Te megcsodáltad, megsimogattad a halacskát. Mjad picit megnyomogattad a szemeit. Beledugtad az ujjacskád a szájába, amit aztán hirtelen ki is húztál, mert féltél, hogy a Halacska megharap. Közölted a hallal, hogy szereted és nyam-nyam.
Később pedig már úgy mesélted el a halacskás élményedet, hogy a halacska, amit apa hozott már kipukkant.
Kipukkant, ezt a szót használtad annak szemléltetésére, hogy a hal már nem élt. Egyszerűen kipukkant. :)
Mielőtt anya belefogott volna a munkába, Te megcsodáltad, megsimogattad a halacskát. Mjad picit megnyomogattad a szemeit. Beledugtad az ujjacskád a szájába, amit aztán hirtelen ki is húztál, mert féltél, hogy a Halacska megharap. Közölted a hallal, hogy szereted és nyam-nyam.
Később pedig már úgy mesélted el a halacskás élményedet, hogy a halacska, amit apa hozott már kipukkant.
Kipukkant, ezt a szót használtad annak szemléltetésére, hogy a hal már nem élt. Egyszerűen kipukkant. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
