Látogatás a játékmestereknél

Ma érdekes, és igen vegyes napunk volt. Reggel szomorúan és kissé idegesen konstatáltam, hogy a szomszéd lakásban elkezdődtek a felújítási munkák. Légkalapács, fúró, véső, minden bevetésre került. Nekünk pedig a napi alvásunk lenyesődött 40 percre. Nagyon fáradt voltál, és nyűgös, bár szépen tartottad magad, de ilyenkor azért mégis nehezebben tolerálod, ha a dolgok nem a te szájízed szerint mennek. Én is feszült voltam, mert sajnáltalak, hogy nem fogsz tudni eleget pihenni, és a fejemben is zakatolt az a hülye légkalapács. Vigasztalásul gondoltam egyet, s megtöltöttem a kádat jó meleg, finom vizecskével, s mind a ketten belehuppantunk. Nagyon jó volt veled fürdeni, még ciciztél is egyet a pancsolás közben. S miután megtörölköztünk, bebújtunk a paplan alá, s ekkor sikerült azt az ominózus 40 percet átaludni, ami aztán kellő mennyiségű energiával pótolt minket ahhoz, hogy még délután eljussunk az állatkerti játszóházba és egészen estig ott ugrabugrálj az ugrálóvárban, vonatokat tologass, horgássz, autókázz, és rohangálj körbe-körbe karikába. Ennyire felszabadultnak, önállónak és vidámnak rég láttalak! Olyan jó volt látni! Sőt, napokra meghatározta a hangulatomat ez a másfél órás játékod. Nagyon büszke voltam rád, hogy milyen önálló vagy és talpraesett! Remélem felnőttként is ilyen maradsz!

November egy margójára

Ma kicsit érzelgős napom van. Ki látja, miért. Apámra gondolok. Őrá és a barátjára, a Tenki Lacira. Apa minden nap jelen van a fiamban, élő emlék. Örök emlékeztető. Latyibá pedig végigkísérte a 9 hónapomat Ábellel, s valahogy úgy érzem, még mindig lesi minden lépésünket, egyengeti az utunkat együtt, mint anya és fia. Apa Ábelben él tovább. Sokszor zavarba ejtően. Amikor időnként rám néz, vagy rám mosolyog, viszontlátom az apámat a szeme csillogásában, vagy a szája szegletében. Apát, aki szinte így üzen nekem. Élek, itt vagyok, szeretlek. Se köpni, se nyelni nem lehet ilyenkor. Talán csak mosolyogni. Ha tehetném, integetnék neki, vissza a fiam szeme fényébe, hogy: " Szia Apa! Úgy hiányzol!"

A mi Márton napunk

Hetek óta készültem a mai napra. A Millenárisban nagyon nívós és neked való egész napos programokat ajánlottak. Annyira örültem! Annyira akartam, hogy Te is aktívan részt tudj már venni egy gyermekeknek szánt közösségi és egyben kulturális programban. Annyira izgultam, hogy a napi programunk úgy alakuljon (ébredés, altatás, etetés, stb.), hogy még jó időben odaérjünk Budára, a Millenárisba.
S szépen indult is a nap. Szépen hoztuk a szokásos ritmusunkat, aminek ismeretében én egészen jól ki tudtam kalkulálni, hogy mikor fogunk tudni elindulni. Apa is időben elkészült, ő vitt minket el a helyszínre.
Az autóúton borzalmas dugó volt, több mint 40 perc alatt értünk el a Lövőház utcába. Mire az autó begurult a park elé, már túl voltunk egy nagyon feszült, vitázós-veszekedős kocsikázáson apával. Úgy éreztem magam, mint aki ólomsúlyú kabátot visel. De nem baj, gondoltam, majd a parkban kifújom magam, míg a kisfiam táncol, mondókázik és kocsikázik a többiekkel. Aha. A pénztárnál, ahol már készültem legombolni az 1800 forintos belépőjegy árát, informáltak, hogy ilyen piciknek nincsen igazából program. Illetve van egy játszóház, nézzem meg milyen, aztán döntsek. Hát, felszaladtam megnézni. Lehorgasztott fejjel futottam vissza. Apának a telefonban már sírtam. 3 hete vártam ezt a napot. A programfüzet csábító ajánlatai sehol sem voltak. A kisfiam ismét kultúrprogram nélkül maradt.

A Gabi babaolaj három perce

Hogy mit lehet játszani egy kisüveg babaolajjal?
Először is bele lehet kortyolni, vagy legalábbis úgy tenni mintha. Majd dolgunk végeztével a fülünkhöz emelni és telefonálni vele: "Halló, Apa?". S ha netán senki nem venné fel a telefont, akkor fel kell rázni, és látni a képzeletbeli buborékokat, melyeket fújtunk belőle, majd berregve repülőzni, s végül végigcsúszdázni vele a fotel karfáján. S hogy feltegyük az i-re a pontot, kalapként a fejünkre tehetjük.
S hogy honnan tudom mindezt? Te tanítottál meg rá az imént. Látod, milyen jó, hogy hanyagoljuk a mesenézést?! Tudunk mi jobb elfoglaltságot is!

Római reggeli az asztal tetején

Hát, anyád nagyon sajnálja, hogy nem fényképezett le ma reggel. Talán, ha nem attól tartottam volna annyira, hogy leesel, akkor mertem volna még gépért futni, de féltem. Bevallom, megijedtem. De persze ezzel egyidőben csorgott a szemünkből a könny apával, úgy nevettünk rajtad! Már jó ideje a nagy konyhaasztalnál reggelizel a te kifejezett kérésedre. Ma is szépen megterítettem neked, és eléd tettem minden földi jót, amit a hűtőben találtam. Majd jöttem-mentem a lakásban, apával beszélgettem, s mire visszaértem a konyhába, te az asztalon végigfeküdtél az oldaladon, pont úgy, ahogyan a rómaiak a nagy lakomákon. Kezedben egy savanyú uborkát találtunk, amit nagy élvezettel szopogattál, s ugyanúgy az ég felé néztél, ahogy anno Caesar. Csak épp a babérkoszorú hiányzott a fejedről. Imádnivaló kis mókus vagy!

Ez még egy korábbi konszolidált reggeli

Függő viszonyban a mesékkel

Hát, fiókám, elég korán kezdted a függőségi viszonyaid kialakítását. Az ember ezeket hosszú éveken át alakítgatja ki magának felnőtt korában, de te belecsaptál a közepébe már kora kétévesen, és folyamatos mesenézésre kalibráltad magad. Ne tedd! Itt hever a világ a lábaid előtt, felfedezésre vár! Ne késlekedj! Húzd fel a kiscipőd, és menjünk, nézzük meg a falevelek őszi színkavalkádját, hallgassuk meg a kerítés túloldaláról ugató kutyákat, vagy birkózzunk egyet! A kisvakondot is inkább keressük meg a kertünkben, és csalogassuk ki a föld alól! De tudok neked jobbat, a ház mögött lakik egy süni, vigyünk neki almát! Mit szólsz?

Jaszu Cristos!

Nem tekinthetek vissza úgy az elmúlt nyárra, hogy Cristosról, és a sartii családról szót ne ejtsek. Chalkidikin nyaraltunk, körbejártuk 2 hét alatt a középső nyúlványát, Sithoniát. Sarti a legdurvább, turisták által ellepett városka. De mi mégis ott éreztük a legjobban magunkat. Undorító volt a sok magyar turista és görög étterem, ahol rántott húst és gulyást szervíroztak, vagy éppen Laci bácsi a házias gyrosát árulta, de ezen túlléptünk egy-két nap alatt. Mert megismertük a városka lakóit, találkoztunk Cristosszal, a te első kisbarátoddal, s vendéglátóinkkal, akik igazi barátságos görög emberek voltak. Sarti legmagasabb sziklájának csúcsán pedig minden délután megjelent egy bácsi, aki kisrádiójával leült mindig ugyanarra a sziklán lévő padra, s onnan nézte a nagy kékséget. Ott ült ő sokszor egész délután hallgatva a recsegős muzsikát táskarádióján. Mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor megláttam, s aggódtam érte, amikor késett. Néha úgy éreztem, ő a legbölcsebb mindőnk közül, ő tudja, mire érdemes itt figyelni, hová érdemes a tekintetünket fordítani.

Sartiban szobát béreltünk, mert árban ugyanannyiba került, mint a kemping, s a szobának van ajtaja, tudod, kisfiam? :) Akkora megnyugvást jelentett ez nekem! :)
A szobát egy középkorú házaspár adta ki, akiknél épp ott nyaralt az unokájuk is, Cristos. Nos, Cristosnak volt zenélő rendőrmotorja és hatalmas traktorja, s ő maga is egy nagyon barátságos kisember volt, így könnyen egymásra hangolódtatok. Tény, hogy a legnagyobb vonzerőt a motor jelentette, de általa szépen összebarátkoztatok Cristossal is. Te nevettél Cristoson, amikor egyszer nekiszaladt a ház falának, s utána ő már csak futkosott neki a falnak rendszeresen, csak hogy a kedvedben járjon, s őt viccesnek találd. Így aztán hangos volt a házunk mindig a nevetésetektől és a zenélő játékok hangjától. Cristost sokáig emlegettük még neked, neve lassan egyet jelentett azzal az érzéssel, hogy "Hiányzol, Görögország!"

Az elmúlt félév képekben

Visszatekintés

S hogy egy picit meséljek neked az elmúlt félévről, írok ide pár sort. Ha visszatekintek, egyértelműen a görög nyaralásunkat látom a legszebb élménynek. A görög tengernél nincs kékebb víz a világon. S a kéksége olyan mélységekbe visz el, ha jól belenézel, melyet eddig egyik ismert tengernél sem tapasztaltam. Nem véletlen, hogy a görögök a tengerük színeit festik meg zászlóikon.

Többnyire kempingeztünk, sátraztunk. Na, ha kisgyermekes anyukák olvasnak minket, akkor most foghatják a fejüket: "mekkora marhák", vagy éppenséggel "milyen bátrak!"
Azt tudni kell, hogy hónapokig készültünk erre az útra, s a létező összes szempontot figyelembe vettük, ami a kisgyerekes utazásnál kérdés lehet. Csak egyet nem. A kempingben nincsenek ajtók. Ha a cipzárt kinyitom, a gyerek szabad terepen van. Egész nap. Ami nálad, fiam annyit tesz, hogy sátornyitás után kirobbansz mint a puskagolyó, és felváltva rohangálhatunk utánad a kempingben. És te persze mindig gyorsabb voltál. Volt olyan, hogy már a gépházban is kerestünk, mert el sem tudtuk képzelni hová máshová bújhattál. De persze olyan is volt, amikor pelenkázás elől szaladtál el anyaszült meztelenül a recepciós nénihez oltalomért. Aztán persze idővel kitanultunk téged. A nagy mikiegeres autóhoz futottál legtöbbször, vagy a kemping sorompója, azaz kijárata felé. Általában reggel 10-re már hulla fáradt voltam a sok futkosástól. A partra kiérve azonban megenyhültünk mindannyian. Te bőszen homokoztál és fürdőztél apával, anya pedig elmélázva ült a tengert bámulva. Micsoda erő, micsoda hatalom és szépség! Feltöltött, ha csak belenéztem a nagy kék szemébe...

S még egy fontos gondolat rólad: bárhol, bármilyen körülmények között jól érzed magad. Azonnal képes vagy alkalmazkodni a helyzethez, városhoz, kényelmi fokozathoz. Azt hiszem, ennyire rugalmasak csak a gyermekek tudnak lenni. Kíváncsi lennék, most, így felnőttként mennyire jellemző még ez a tulajdonság rád. Vajon ma is örömmel üdvözölsz minden új helyet az életedben?

Hohován felbuzdúlva

Úristen, mennyi mindenből kimaradtunk! Utoljára akkor írtam neked, amikor elkezdtél járni. Azóta már fél év eltelt, s te már futsz, rohansz, szekrényre mászol, motorozol, éppen még a csilláron nem lógtál.

Nagy bohóc vagy egyébként. Szeretsz másokat megnevettetni és magadat is szórakoztatni. Én ennek nagyon örülök, hiszen ez gyönyörű ajándék mindenkinek. Hihetetlen grimaszokat vágsz, pózokba vágod magad, billegsz, táncolsz. A játszótéren rendszerint kiszúrsz magadnak néhány évvel idősebb gyerekeket, s ha számodra kedves dolgot tesznek, akkor fennhangon csilingelve nevetsz rajtuk. Ez annyira üdítő tud lenni, hogy általában a gyerekek nem is tudnak neked ellenállni, s hogy még egyszer hallják a nevetésedet, újra és újra fenékre esnek, csúszdáznak, vagy ugrálnak, vakkantanak, amit csak akarsz. A lábad előtt hever mindenki! :) Mert a vidámság, a kedvesség és figyelem minden embernek fő tápláléka.

S ha a képen megakadna a szemed azon a nem is annyira pici fehér folton a nadrágodon, a pólódon és a kezeden, akkor elárulom, hogy imádod a kenőcsöket, krémeket. Minden mennyiségben szereted magadra kenni őket. Itt a fotón már a megtisztított Ábel látszik. Az arcodról eltűnt már a fehér máz! :) S ha éppenséggel tudni akarod, már a szekrény felső polcain tároljuk ezeket a tégelyeket, de te onnan is nagy csalafintasággal, de mindig megszerzed. Anya csak onnan tudja, hogy baj van, hogy túl nagy a csönd a lakásban. A csönd mindig arra figyelmeztet, hogy nagyon elmerülten ugyan, de valami őrületes dolgot követsz el éppen. :)