Az óodai gyógypednéni azt írta Ábelről, hogy mozgásfejlődéskissé elmarad a kortársaiétól.És igen, én is érzem picit ezt. szerintem az egész gyermek picit elmarad a korosztályátólminden tekintetben. Remélem ez nemjelez semmi rosszat. Egyszerűen csak lassabban érik az én szép szívem.
Már 3 éves kora óta, azaz több mint egy éve én is látom, hogy így áll a helyzet, de soha egyetlen szakember sem mondja azt, hogy menjen terápiára. Mindenki nyugtatgat, hogy ezt a gyermek kinövi, felzárkózik, semmi gond.
Nagyon remélem, hogy így lesz, mert ha nem, nagyon el lehet cseszni vele a gyermek életét.
Most terveim szerint sokat fogunk kirándulni a természetben, hogy nagyokat sétáljunk, másszunk hegyet, egyensúlyozzunk lapos köveken, hogy átérjünk a patak túloldalára, guruljunk le a domboldalról, másszunk fára. Ilyen terveink vannak. Ezzel segítünk legtöbbet.
Gondolkozom
Ábel és apa elindultak kirándulni. A lépcsőn lefelé apa szerette volna megfogni Ábel kezét. Ábel azt mondta, hogy: "Nem!" Majd hátratette mindkét kezét és olyan öregurasan előre dőlt picit, majd komoly tekintettel hozzátette: "Gondolkozom."
"(A fogorvosnéni) azt mondta, hogy csinosak a fogaim."
"Láttam ma egy bodobácsot. Megtalálta az anyukáját."
"(A fogorvosnéni) azt mondta, hogy csinosak a fogaim."
"Láttam ma egy bodobácsot. Megtalálta az anyukáját."
Galambcsalogatók
Galambcsalogatók vagyunk, mert rizsszemeket szórtunk az erkély bádogpárkányára, és fennhangon kínálgatjuk a "finyom" reggelit a galamboknak, de ők eddig fülük botját sem mozdították.
Ábel által csíráztatott babocskák olyannyira megnőttek, hogy lassan körbetekerik indáikkal az összes növénykét az ablakban. Nem tudom, ínyükre van-e.
A szomszédasszonyunk tud szerezni nyuszit pár napra bérbe. Ó de jó lenne! Egy hétvégét szívesen bevállalnánk. Ezt jól meg kell szerveznünk. Ne aggódj fiam, anyu intézkedik. :)
Ábel által csíráztatott babocskák olyannyira megnőttek, hogy lassan körbetekerik indáikkal az összes növénykét az ablakban. Nem tudom, ínyükre van-e.
A szomszédasszonyunk tud szerezni nyuszit pár napra bérbe. Ó de jó lenne! Egy hétvégét szívesen bevállalnánk. Ezt jól meg kell szerveznünk. Ne aggódj fiam, anyu intézkedik. :)
Ábel mesél
Egyszer volt a mi autónk, és beleborult a vízbe. És apa is beleborult a vízbe. És akkor jöttek a tűzoltók, és kihúzták apámat a vízből és sötét lett és itt a vége fuss el véle.
Szomorú a fiam
Két hét bárányhimlős elzárkózás után végre találkozhatott Ábel a kis barátaival a szomszédból. A legnagyobb várakozással Melinda felé volt.
Melinda a szomszéd kislány, és egyben ovis csoporttársa is Ábelnek. Otthon hatalmas autóparkkal rendelkezik és nagyon jól el tud játszani Ábellel. Illetve hol jól működnek együtt, hol sehogyan sem. De nem baj ez, jó ez így. Ábel nagyon szereti Melindát. Ovi után időnként felugrunk hozzájuk. Viszünk nyalókát, amit Ábel kér és ad át Melindának, majd játszanak. Hol együtt, hol külön, de Melinda akkor is barátja lett Ábelnek.
Ha valami szépet vagy érdekeset lát Ábel, akkor időnként megjegyzi, hogy "Ezt majd megmutatom Melindának." Tegnap épp egy hangyát szeretett volna megmutatni neki. Ma a versenyautóját készül levinni neki a kertbe.
Tegnap jelentkezett Melinda nagymamája,hogy szeretnének átjönni hozzánk a kertbe, mert szuper játszóterünk van, és mi szívesen fogadtuk őket. Eredetileg mi nem terveztünk lemenni, de végül csak lementünk játszani a lányokkal. Melinda jött és Lien, egy vietnámi kislány, aki szintén ovis csoporttárs és Melinda jelenlegi barátnője.
Ábel olyan izgatott lett a találkozás hírére, hogy úgy szelte a lépcsőket lefelé, hogy majd kitört a lába a görcsös és gyors mozdulatoktól. Közben mondogatta is magának, hogy nem sietünk, mert elesünk.
Melindáék már vártak minket a kapuban. Gyorsan előszedtük a játékokat és bementünk a kertbe.
Melinda és Lien összeszokott párosként rögtön rohant a hintához és már jókedvűen repültek is a hintákon. Ábel leforrázva állt a kert közepén. Összegörnyedt a kis teste és lehajtotta a fejét, nem játszott. Nem játszott és nem beszélt, csak állt szomorúan.
Aztán leült a padra, kezében szorongatva a kismotorját és búslakodott tovább. Hiába kérdezgettük, mi szülők, hogy mi a baj, nem tudtuk kihúzni belőle. Csak sejteni lehetett. Melindát megpróbáltuk Ábel mellé terelgetni, s ha lassan is, de megoldódott a nyelve, és mesélt, mesélt Melindának. Hogy milyen bogarakat látott, hogy milyen legói vannak, mindent elmesélt, ami őt érdekelte.
Sajnos Melinda nem volt annyira fogékony a hangyák életére, sem a legós kisautókra. Így aztán a kettejük beszélgetése nem bizonyult tartósnak. Mindesetre valamit feloldott Ábelben mégis. Már nem érezte annyira távolságtartónak Melindát, és szívesebben játszott a közelében.
Ábel annyira tudja szeretni a kispajtásait, de sajnos ez nem mindig olyan szenvedélyes érzés a másik fél részéről.
Rossz volt látni a kisfiamat ilyen szomorúnak, de jó érzés tudni, hogy így tud szeretni.
Melinda a szomszéd kislány, és egyben ovis csoporttársa is Ábelnek. Otthon hatalmas autóparkkal rendelkezik és nagyon jól el tud játszani Ábellel. Illetve hol jól működnek együtt, hol sehogyan sem. De nem baj ez, jó ez így. Ábel nagyon szereti Melindát. Ovi után időnként felugrunk hozzájuk. Viszünk nyalókát, amit Ábel kér és ad át Melindának, majd játszanak. Hol együtt, hol külön, de Melinda akkor is barátja lett Ábelnek.
Ha valami szépet vagy érdekeset lát Ábel, akkor időnként megjegyzi, hogy "Ezt majd megmutatom Melindának." Tegnap épp egy hangyát szeretett volna megmutatni neki. Ma a versenyautóját készül levinni neki a kertbe.
Tegnap jelentkezett Melinda nagymamája,hogy szeretnének átjönni hozzánk a kertbe, mert szuper játszóterünk van, és mi szívesen fogadtuk őket. Eredetileg mi nem terveztünk lemenni, de végül csak lementünk játszani a lányokkal. Melinda jött és Lien, egy vietnámi kislány, aki szintén ovis csoporttárs és Melinda jelenlegi barátnője.
Ábel olyan izgatott lett a találkozás hírére, hogy úgy szelte a lépcsőket lefelé, hogy majd kitört a lába a görcsös és gyors mozdulatoktól. Közben mondogatta is magának, hogy nem sietünk, mert elesünk.
Melindáék már vártak minket a kapuban. Gyorsan előszedtük a játékokat és bementünk a kertbe.
Melinda és Lien összeszokott párosként rögtön rohant a hintához és már jókedvűen repültek is a hintákon. Ábel leforrázva állt a kert közepén. Összegörnyedt a kis teste és lehajtotta a fejét, nem játszott. Nem játszott és nem beszélt, csak állt szomorúan.
Aztán leült a padra, kezében szorongatva a kismotorját és búslakodott tovább. Hiába kérdezgettük, mi szülők, hogy mi a baj, nem tudtuk kihúzni belőle. Csak sejteni lehetett. Melindát megpróbáltuk Ábel mellé terelgetni, s ha lassan is, de megoldódott a nyelve, és mesélt, mesélt Melindának. Hogy milyen bogarakat látott, hogy milyen legói vannak, mindent elmesélt, ami őt érdekelte.
Sajnos Melinda nem volt annyira fogékony a hangyák életére, sem a legós kisautókra. Így aztán a kettejük beszélgetése nem bizonyult tartósnak. Mindesetre valamit feloldott Ábelben mégis. Már nem érezte annyira távolságtartónak Melindát, és szívesebben játszott a közelében.
Ábel annyira tudja szeretni a kispajtásait, de sajnos ez nem mindig olyan szenvedélyes érzés a másik fél részéről.
Rossz volt látni a kisfiamat ilyen szomorúnak, de jó érzés tudni, hogy így tud szeretni.
Bodobács 3.
A gyermekem már lassan fel sem néz az aszfaltról, csak a bogarakat lesi. Néha alig mer lépdelni, lábujjhegyen kacskaringózik a járdán, hogy kikerüljön minden kis hangyát. Aztán persze elfeledkezik magáról, és újra normálisan jár. Ma sok minden más mellett megpillantott egy bodobács tetemet cipelő hangyát. Elmélyülten tanulmányozta a fura jelenséget. Anya próbált meg neki magyarázatul szolgálni. azt hiszem így utólag, hogy nem kellett volna. Ábel hirtelen haragra gerjedt, hogy hogy meri a hangya elcipelni és megenni a hőn szeretett bodobácsát. Büntetésből kegyetlenül összetaposta a hangyát.
Ma, ebéd közben
Ábel rám néz, fülig érő szájjal, csík szemekkel. Nem tudtam hirtelen mire vélni. Sőt, azt sem tudtam, igazi mosoly-é, avagy valamifajta műöröm.
Egyszer csak megszólalt: "Anya, te az én barátom leszel, én pedig a tiéd, jó?" - és átszellemült ábrázattal tovább mosolyog, s csak néz...
Gyönyörű volt.
Egyszer csak megszólalt: "Anya, te az én barátom leszel, én pedig a tiéd, jó?" - és átszellemült ábrázattal tovább mosolyog, s csak néz...
Gyönyörű volt.
Fánkozunk
Talán februárban készítettem először fánkot, igen, azt hiszem. Te nagyon élvezted. Segédkeztél nekem végig. Összegyúrtam a tésztát, ezt szigorúan egyedül szerettem volna megtenni, de nehezedre esett ennek a döntésemnek szót fogadnod, mindenáron bele akarta dugni az ujjadat a lisztbe, elmerülni a finom lágyságban. Megnyalni a tojássárgáját és kikavarni a tésztát. Mindennek részese szerettél volna lenni. Anya hagyta is és nem is. Hagytam, de csak pillanatokra. Nem vágytam nagyobb takarításra, mert tudtam a liszt könnyen kiszóródik mindenfelé. A tésztát tehát többé-kevésbé egyedül formáztam meg, no de aztán e kelesztést már ketten felügyeltük. Kukucskáltunk be a konyharuha alá megnőtt-e már a sütink.
Aztán elővettük a nyújtófánkat. Van kicsi is és nagy is, mindkettővel dolgoztunk. Te is, én is. Aztán szaggattunk. Te is, én is. Ügyesen. A kicsi fánkkarikákat újra le kell takarni és pihenni hagyni, hadd dagadozzanak. A végén a mutatóujjadat belenyomtad mindegyik közepébe, ahogy kell. Volt, amelyiknek a nyomaték kedvéért két lyukat is fúrtál a közepébe, mintha két szemük volna. Sőt, egyikre még ráfuttattad az egyik kisteherautódat is, hogy annak kereke nyomot hagyjon a tésztán. Ezt anya nem engedte folytatni.
A lyukasztás után forró olajban sütöttem ki a fánkokat, és biza alig bírtuk kivárni mindketten, hogy legalább annyira lehűljenek, hogy ne égessék össze a szánkat. Egy tálat te vettél magad elé, a másikat pedig én. S így falatoztunk kipukkanásig.
Nos, azóta már kétszer is megismételtük ezt a műveletet, legutóbb épp tegnap. A legnagyobb örömöm az volt, hogy te magad kérted. És bizony nem is egyszer szóltál, hogy készítsük már el a fánkokat. Gyúrni szerettél volna, és persze lyukakat fúrni. Ez volt a nagy vágyad. A végén meg persze a falatozás kipukkanásig, ez következett.
Kirakózunk
Új kirakót kaptál a minap, Mac-eset.. Mac, az a Villám McQueen a Verdákból. Anya kettő közül tudott választani a boltban, egy 20-as és egy 100-as között vekengtem. A 20-asnál már ügyesebb vagy, de a 100-as még túl nagy falatnak tűnt. Maradtam a 20-as mellett. Kicsit megbántam, de valamiért meg most pont jó.
2-3 perc alatt kényelmesen kirakod, ami azt jelenti, már kinőtted ezt a méretet, viszont egyvalamire tök jó. Tudunk gyorsasági versenyt rendezni itthon. A dobozban két kirakó található, egyet én kapok meg, egyet pedig te, és Kész, Rajt, Tűz! kezdéssel kirakjuk a képeket akár egymásután többször is.
Anya az esetek csak 70 %-ban hagyja, hogy megnyerd a meccset, de van úgy, hogy annyira elbambulok, hogy azon kapom magam, hogy már te meg is vertél! :)
Jó versenyezni, de lehet az nagyon kemény, rosszízű dolog is, óvatosnak kell vele lenni. Én a magam részéről mindig gratulálok neked, a második helyért is, és megdicsérem magunkat milyen jól játszottunk. Te is így teszel. Mindig gratulálsz kedvesen, még ha te is vagy ilyenkor mindig a "vesztes". Ki a fene találta ki azt, hogy az embereknek versengeniük kell egymással???
Hogyan lehet úgy nevelni egy gyermeket, hogy olyan dolgokra is megtanítsuk, amelyek szerintünk nem jók a világban, de léteznek, s mint ilyennel előbb-utóbb szembe fog találkozni a gyermek? És a kisbarátai nem fognak gratulálni neki a vesztes pozícióért.
HOPPÁ! Ezt ma találtam!
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”
2-3 perc alatt kényelmesen kirakod, ami azt jelenti, már kinőtted ezt a méretet, viszont egyvalamire tök jó. Tudunk gyorsasági versenyt rendezni itthon. A dobozban két kirakó található, egyet én kapok meg, egyet pedig te, és Kész, Rajt, Tűz! kezdéssel kirakjuk a képeket akár egymásután többször is.
Anya az esetek csak 70 %-ban hagyja, hogy megnyerd a meccset, de van úgy, hogy annyira elbambulok, hogy azon kapom magam, hogy már te meg is vertél! :)
Jó versenyezni, de lehet az nagyon kemény, rosszízű dolog is, óvatosnak kell vele lenni. Én a magam részéről mindig gratulálok neked, a második helyért is, és megdicsérem magunkat milyen jól játszottunk. Te is így teszel. Mindig gratulálsz kedvesen, még ha te is vagy ilyenkor mindig a "vesztes". Ki a fene találta ki azt, hogy az embereknek versengeniük kell egymással???
Hogyan lehet úgy nevelni egy gyermeket, hogy olyan dolgokra is megtanítsuk, amelyek szerintünk nem jók a világban, de léteznek, s mint ilyennel előbb-utóbb szembe fog találkozni a gyermek? És a kisbarátai nem fognak gratulálni neki a vesztes pozícióért.
HOPPÁ! Ezt ma találtam!
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”
Diego-kérdés
Diego nálunk a pelenka elnevezése. Volt egy sorozat Pampers, amin Diego mesefigura volt látható, s rajta maradt ez a név. Ma már minden pelenka nekünk Ábellel csak Diego.
3 éves korodra teljesen és nagyon gyorsan szobatiszta lettél. Éjszakára-nappalra teljesen megbízható lettél. Aztán, ahogy elkezdődött az ovi, jött a szorongás és kezdődtek az éjszakai bepisilések. Nem tudtunk mit tenni, újra felvettük a diegot. Így az egyébként teljesen szobatiszta fiúcska, éjszaka egy hol bepisilős, hol száraz kisfiú lett. A szorongás viszonylag hamar elmúlt, de sajna diegóval a mai napig küzdünk, pedig már 8 hónapja ovis lettél.
Miért van az, hogy ha rajtad van diego, akkor száraz marad, viszont ha leveszem, akkor tuti pisis lesz a pizsama hajnalban?
3 éves korodra teljesen és nagyon gyorsan szobatiszta lettél. Éjszakára-nappalra teljesen megbízható lettél. Aztán, ahogy elkezdődött az ovi, jött a szorongás és kezdődtek az éjszakai bepisilések. Nem tudtunk mit tenni, újra felvettük a diegot. Így az egyébként teljesen szobatiszta fiúcska, éjszaka egy hol bepisilős, hol száraz kisfiú lett. A szorongás viszonylag hamar elmúlt, de sajna diegóval a mai napig küzdünk, pedig már 8 hónapja ovis lettél.
Miért van az, hogy ha rajtad van diego, akkor száraz marad, viszont ha leveszem, akkor tuti pisis lesz a pizsama hajnalban?
Most jó
Azt hiszem, most jó anyuka vagyok.
Azt hiszem, most jó anyukának lenni.
Eddig is voltak jó időszakaink, a csecsemőgondozást imádtam. Az első két év szuper volt.
Aztán 2 éves kortól kezd nehezebb lenni és az ember hirtelen el kell kezdjen gondolkozni, csűrni-csavarni, hogyan élje túl a dackorszakot a gyermek. Próbál nevelni.
Nevelni nem kell, írja Vekerdy, az együttélésből tanul meg mindent gyermekünk. És ez így is van, de ezt akkor még nem tudja az ember, utána jön rá mindenre.
Aztán elkezd hirtelen sok lenni, minden a nyakba borul, túl sok a bizonytalanság, jól csinálom-e, elrontottam-e már, vagy csak majd ezután. Számtalan faktor, amivel számolni kell, s ebbe bele lehet kicsit fáradni, rokkanni, őszülni, ki milyen karakter.
Igazából tényleg bután csináltuk a dolgokat, mert nem lett volna szabad magunk maradnunk. Nagymama nincsen, oké, de azért lehet bébiszittert, bölcsődét, takarítónőt választani. Lehet hozatni ebédet csaknem annyi pénzért már, mintha én főzném meg itthon. Ezek mind könnyítő tényezők, és erre igen is joga van a családnak. Nem kellett volna addig húzni, míg a kimerülés határáig nem jutottam. Nem kellett volna. Most már ezt tudom. Kárára vált a gyermeknek, kárára vált a családi idillnek. Kárára vált a párkapcsolatnak.
Azt hiszem, most jó anyukának lenni.
Eddig is voltak jó időszakaink, a csecsemőgondozást imádtam. Az első két év szuper volt.
Aztán 2 éves kortól kezd nehezebb lenni és az ember hirtelen el kell kezdjen gondolkozni, csűrni-csavarni, hogyan élje túl a dackorszakot a gyermek. Próbál nevelni.
Nevelni nem kell, írja Vekerdy, az együttélésből tanul meg mindent gyermekünk. És ez így is van, de ezt akkor még nem tudja az ember, utána jön rá mindenre.
Aztán elkezd hirtelen sok lenni, minden a nyakba borul, túl sok a bizonytalanság, jól csinálom-e, elrontottam-e már, vagy csak majd ezután. Számtalan faktor, amivel számolni kell, s ebbe bele lehet kicsit fáradni, rokkanni, őszülni, ki milyen karakter.
Igazából tényleg bután csináltuk a dolgokat, mert nem lett volna szabad magunk maradnunk. Nagymama nincsen, oké, de azért lehet bébiszittert, bölcsődét, takarítónőt választani. Lehet hozatni ebédet csaknem annyi pénzért már, mintha én főzném meg itthon. Ezek mind könnyítő tényezők, és erre igen is joga van a családnak. Nem kellett volna addig húzni, míg a kimerülés határáig nem jutottam. Nem kellett volna. Most már ezt tudom. Kárára vált a gyermeknek, kárára vált a családi idillnek. Kárára vált a párkapcsolatnak.
Szék a széken
Nagy sztorit most nem mondok el, csak egy kicsit.
Fiam, imádsz kötözgetni. Igazán nem jöttem még rá, hogy mi vihet rá erre, vagy mi jó lehet ebben, de hát nem is kell nekem mindent tudnom. Elég ha te tudod és érted.
Összekötözöd a diódarálót a kisautóval és a helikopterrel. Így amikor a helikopter a magasba emelkedik, akkor alatta lóg a diódaráló és még lejjebb a fekete kisautó. És így utaznak ők hárman. Vagy például a dömperhez is hozzákötöztél más játékokat, sőt, időnként a szék lábait is kötözgeted. Van, hogy a szemeteszsák-tekercset használod kötözőeszköznek (ennek anya nem kifejezetten örül), vagy a sáladat, esetleg madzagot, vagy színes szalagot.
Egyszer a telefon töltője benne maradt a konnektorban és annak másik végét beledugtad az egyik kis matchboxba mondván, hogy most tankol. Tilos volt kihúznom és a töltőt elpakolnom.
A mai alkotásod lényege, ha jól értettem az lett volna, hogy a sáladdal összekötöd a a fotel lábát a forgószék lábával. Igen ám, de a sál túl rövidnek bizonyult, no meg valahogy sikerült hozzáérni a szék pedáljához és az fogta magát és lejjebb csúszott. A végén nagyon alacsony lett a szék, aminek te kifejezetten örültél, mert könnyen rá tudtál ülni. De hamar rájöttél arra is, hogy így viszont nem tudsz az asztalig kényelmesen felérni, ezért ki kellett találnod valami megoldást. Mivel felemelni a kart nem tudtad, így fogtál egy másik gyerekszéket és a forgó szék tetejére tetted. Hogy hogy másztál fel, hála istennek én nem láttam, de fent ücsörögtél apa asztalánál végül és jóízűen szemlélődtél apa dolgai között. Így ültél meg egyszerre két széket, fiam.
Fiam, imádsz kötözgetni. Igazán nem jöttem még rá, hogy mi vihet rá erre, vagy mi jó lehet ebben, de hát nem is kell nekem mindent tudnom. Elég ha te tudod és érted.
Összekötözöd a diódarálót a kisautóval és a helikopterrel. Így amikor a helikopter a magasba emelkedik, akkor alatta lóg a diódaráló és még lejjebb a fekete kisautó. És így utaznak ők hárman. Vagy például a dömperhez is hozzákötöztél más játékokat, sőt, időnként a szék lábait is kötözgeted. Van, hogy a szemeteszsák-tekercset használod kötözőeszköznek (ennek anya nem kifejezetten örül), vagy a sáladat, esetleg madzagot, vagy színes szalagot.
Egyszer a telefon töltője benne maradt a konnektorban és annak másik végét beledugtad az egyik kis matchboxba mondván, hogy most tankol. Tilos volt kihúznom és a töltőt elpakolnom.
A mai alkotásod lényege, ha jól értettem az lett volna, hogy a sáladdal összekötöd a a fotel lábát a forgószék lábával. Igen ám, de a sál túl rövidnek bizonyult, no meg valahogy sikerült hozzáérni a szék pedáljához és az fogta magát és lejjebb csúszott. A végén nagyon alacsony lett a szék, aminek te kifejezetten örültél, mert könnyen rá tudtál ülni. De hamar rájöttél arra is, hogy így viszont nem tudsz az asztalig kényelmesen felérni, ezért ki kellett találnod valami megoldást. Mivel felemelni a kart nem tudtad, így fogtál egy másik gyerekszéket és a forgó szék tetejére tetted. Hogy hogy másztál fel, hála istennek én nem láttam, de fent ücsörögtél apa asztalánál végül és jóízűen szemlélődtél apa dolgai között. Így ültél meg egyszerre két széket, fiam.
Bodobács történetünk folytatása
Hazaérve anya beletette a bodobácsot a virágföldbe a kis babod mellé. Mégse maradjon az asztalon. Nem is foglalkoztál vele, míg apa haza nem ért. Akkor aztán boldogan újságoltad apának, hogy nagyon megsérült a bodobács és hazahoztad. Meg fog gyógyulni,- mondtad. Majd tenyeredbe vetted és megmutattad apának a kisbarátod. Apa megpuszilt, de a lelke mélyén azért nem örült annyira, hogy bogarakat fogdosol, és még ráadásul haza is hozod őket. De azért nem akarta elrontani a kedvedet.
Másnap reggel korán szaladtál a bodobácshoz hátha meggyógyult már. Megfogtad és nézegetted, de apa ezt már nem díjazta. Volt belőle veszekedés, meg hogy menj kezet mosni fiam - nem megyek. Dobd ki a bodobácsot - nem dobom. Végül, mikor apa nem figyelt oda, kimentetted a bodobácsot és behoztad a saját szobádba, elrejtetted a kis dolgaid között. Anya ezt észrevette és "megfelelőbb" helyre vitte a kis bogarat, kidobni nem merte, nem is akarta.
Aztán később, mikor újra eszedbe jutott a kis bogár, elmentél a titkos helyedre megnézni, de már csak hűlt helyét találtad. Erre iszonyú dühbe gurultál és hangosan kiáltottad, hogy apa kidobta a bodobácsot a szemétbe, és már rohantál is apához ökölbe szorított kézzel!
Apa csak nevetett rajtad és aztán veled. Elhitted, hogy apa nem bántotta a bogaradat, mert nem is történt ilyen. Ha örülni nem is örült neki, de azért tiszteletben tartotta legújabb hóbortodat.
Amikor lecsendesült a bogárkérdés, anya a füledbe súgta, hová rejtette el a kis bodobácsot, ahol biztonságban van és olyan helyen, ahová egy kis bogárka való. Ez az első közös titkunk, apának erről nem beszélünk.
Másnap reggel korán szaladtál a bodobácshoz hátha meggyógyult már. Megfogtad és nézegetted, de apa ezt már nem díjazta. Volt belőle veszekedés, meg hogy menj kezet mosni fiam - nem megyek. Dobd ki a bodobácsot - nem dobom. Végül, mikor apa nem figyelt oda, kimentetted a bodobácsot és behoztad a saját szobádba, elrejtetted a kis dolgaid között. Anya ezt észrevette és "megfelelőbb" helyre vitte a kis bogarat, kidobni nem merte, nem is akarta.
Aztán később, mikor újra eszedbe jutott a kis bogár, elmentél a titkos helyedre megnézni, de már csak hűlt helyét találtad. Erre iszonyú dühbe gurultál és hangosan kiáltottad, hogy apa kidobta a bodobácsot a szemétbe, és már rohantál is apához ökölbe szorított kézzel!
Apa csak nevetett rajtad és aztán veled. Elhitted, hogy apa nem bántotta a bogaradat, mert nem is történt ilyen. Ha örülni nem is örült neki, de azért tiszteletben tartotta legújabb hóbortodat.
Amikor lecsendesült a bogárkérdés, anya a füledbe súgta, hová rejtette el a kis bodobácsot, ahol biztonságban van és olyan helyen, ahová egy kis bogárka való. Ez az első közös titkunk, apának erről nem beszélünk.
Vigyázz, napocska! - figyelmeztetett Ábel
Hát ez vicces, de Ábel, amióta az eszét tudja mindig tüsszent, ha napba néz. Na, ezzel még megbarátkoztam valamennyire, de hogy a fiam rendszerint kerülje a napot, és inkább az árnyékban közlekedjen? Itthon pedig megtanulta behúzni a redőnyt délelőttönként, amikor besüt a nap.
Hát az biztos, hogy nem a nagypapájára ütött, aki ilyenkor már csoki barna volt, mert az első napsugarak megjelenésétől ő már napon volt, kertet ásott, veteményezett, vagy aztán később kiült az ablakba és ott napozott. Ma van az évfordulója nagypapának. Nagyon hiányzik nekem. És bár Ábel nem tudja, de neki is.
Hát az biztos, hogy nem a nagypapájára ütött, aki ilyenkor már csoki barna volt, mert az első napsugarak megjelenésétől ő már napon volt, kertet ásott, veteményezett, vagy aztán később kiült az ablakba és ott napozott. Ma van az évfordulója nagypapának. Nagyon hiányzik nekem. És bár Ábel nem tudja, de neki is.
Rovar tanulmányút
Ábel szerint a matrica az sticker. Most akkor tiltsam be az internetet, vagy mi van? Ilyen kétnyelvű ma már minden gyerek?
Mára legovásárlást terveztünk. Olyannyira komolyan gondoltuk ezt, hogy meg is mosakodtunk szépen, fel is öltöztünk és elindultunk a legóboltba.
Aztán útközben mindenféle kalandokba keveredtünk. Például bemutattam neked a bodobácsot, találkoztunk, katicával, aki az istennek sem akart az ujjunkra sétálni, megijedt tőlünk és az ellenkező irányba menekült. De mi nem hagytuk magunkat, bár aztán erőszakosságunk eredménye csak az lett, hogy a katica az orrunk előtt bontotta ki szárnyait és repült el jó messzire. Maradtak további utunkon a fényes fekete bogárkák, hangyák és a bodobács.
A legóbolt egy plázában található, így anya úgy döntött, beugrunk a kisállat-kereskedőhöz is. Régóta szemezek az állatokkal, örülnék, ha lenne kisállatunk itthon, de még talán korai. Magam sem tudom. Mindenesetre nagyon élvezted, főleg a halakat, teknősöket, leguánokat. A papagájokat, nyuszikat kevésbé. Érdekes. Jó volt látni, hogy sikerült az állatoknak kicsit elvarázsolni téged. Kijövet megköszönted nekem, hogy megmutattam neked az állatokat. Nagyon helyes voltál.
Aztán persze a legók sem maradtak el, és a visszafele úton szintén bodobácsokat lestünk. Akkor már igazán nem is kellett felhívnom rá a figyelmedet, kerested-kutattad őket bőszen. Persze mindenféle hangulataid voltak közben. Hol el akartad taposni őket, hol beszélgettél hozzájuk, hol bottal piszkálgattad őket, majd nem mertél tovább sétálni, nehogy rálépj egyre is.
Egyszercsak felfigyeltél egy bodobácsra, amelyik már döglött volt, de még jó állapotban. Piszkálgattad a bottal, s anya közben próbálkozott elmagyarázni neked nagy finoman, hogy a bogár már nem él.
Ezt a mondatot nem tudom hogy tudtad értelmezni, de az biztos, hogy nagyon megsajnáltad. Lehajoltál hozzá, jajgattál hozzá, közölted, hogy megsebesült nagyon. Felvetted a tenyeredbe és motyogva magyaráztad neki, hogy most hazaviszed a házikódba, mert megsebesült nagyon.
Egész úton gondterhelten szállítottad a kis bodobácsot a tenyeredben, s időnként biztattad, már nem vagyunk messze, illetve itthon vagyunk, megérkeztünk a házikóba, bodobács! - így nyugtattad őt. Aztán a továbbiakban már nem tudtad hogyan folytasd, letetted a konyhaasztalra, és elmentél játszani. Ennyi volt. A bodobácsot megmentetted. Vagy hasonló.
Mára legovásárlást terveztünk. Olyannyira komolyan gondoltuk ezt, hogy meg is mosakodtunk szépen, fel is öltöztünk és elindultunk a legóboltba.
Aztán útközben mindenféle kalandokba keveredtünk. Például bemutattam neked a bodobácsot, találkoztunk, katicával, aki az istennek sem akart az ujjunkra sétálni, megijedt tőlünk és az ellenkező irányba menekült. De mi nem hagytuk magunkat, bár aztán erőszakosságunk eredménye csak az lett, hogy a katica az orrunk előtt bontotta ki szárnyait és repült el jó messzire. Maradtak további utunkon a fényes fekete bogárkák, hangyák és a bodobács.
A legóbolt egy plázában található, így anya úgy döntött, beugrunk a kisállat-kereskedőhöz is. Régóta szemezek az állatokkal, örülnék, ha lenne kisállatunk itthon, de még talán korai. Magam sem tudom. Mindenesetre nagyon élvezted, főleg a halakat, teknősöket, leguánokat. A papagájokat, nyuszikat kevésbé. Érdekes. Jó volt látni, hogy sikerült az állatoknak kicsit elvarázsolni téged. Kijövet megköszönted nekem, hogy megmutattam neked az állatokat. Nagyon helyes voltál.
Aztán persze a legók sem maradtak el, és a visszafele úton szintén bodobácsokat lestünk. Akkor már igazán nem is kellett felhívnom rá a figyelmedet, kerested-kutattad őket bőszen. Persze mindenféle hangulataid voltak közben. Hol el akartad taposni őket, hol beszélgettél hozzájuk, hol bottal piszkálgattad őket, majd nem mertél tovább sétálni, nehogy rálépj egyre is.
Egyszercsak felfigyeltél egy bodobácsra, amelyik már döglött volt, de még jó állapotban. Piszkálgattad a bottal, s anya közben próbálkozott elmagyarázni neked nagy finoman, hogy a bogár már nem él.
Ezt a mondatot nem tudom hogy tudtad értelmezni, de az biztos, hogy nagyon megsajnáltad. Lehajoltál hozzá, jajgattál hozzá, közölted, hogy megsebesült nagyon. Felvetted a tenyeredbe és motyogva magyaráztad neki, hogy most hazaviszed a házikódba, mert megsebesült nagyon.
Egész úton gondterhelten szállítottad a kis bodobácsot a tenyeredben, s időnként biztattad, már nem vagyunk messze, illetve itthon vagyunk, megérkeztünk a házikóba, bodobács! - így nyugtattad őt. Aztán a továbbiakban már nem tudtad hogyan folytasd, letetted a konyhaasztalra, és elmentél játszani. Ennyi volt. A bodobácsot megmentetted. Vagy hasonló.
Ábel álmai
Ábel egyre gyakrabban meséli el, hogy képzeljem el, hogy mit álmodott. És ilyenkor mindig valami autós sztorival áll elő. Elgondolkoztató.
Ma pld. bárány is volt benne, meg round and round is, azaz busz. Nagyon örült ennek az álomnak, de kifejteni nem nagyon bírta, mi történt.
De álmodott már vízbe borult autóról, karambolról, kampós autóról, megsérült bácsiról, dínóról, mindenféléről.
Egyszer álmában nevetett sorozatosan, kacarászott. Olyan jó volt hallgatni, nem ébresztettem fel, persze. Reggel elmesélte, hogy a Festéktüsszentő Hapcibenőn nevetett. Meg is mutatta nekem reggeli közben, hogy zajlott a jelenet, amikor Hapcibenő eltüsszentett mindenkit. Nekem ez volt a kedvenc álmom.
Ma pld. bárány is volt benne, meg round and round is, azaz busz. Nagyon örült ennek az álomnak, de kifejteni nem nagyon bírta, mi történt.
De álmodott már vízbe borult autóról, karambolról, kampós autóról, megsérült bácsiról, dínóról, mindenféléről.
Egyszer álmában nevetett sorozatosan, kacarászott. Olyan jó volt hallgatni, nem ébresztettem fel, persze. Reggel elmesélte, hogy a Festéktüsszentő Hapcibenőn nevetett. Meg is mutatta nekem reggeli közben, hogy zajlott a jelenet, amikor Hapcibenő eltüsszentett mindenkit. Nekem ez volt a kedvenc álmom.
Mai ebéd
Ebédre sült csirkét, krumplipürét és görög salátát készítettem. annak, aki nem szereti a salátát, kikészítettem a céklát is.
Ábel ez utóbbit választotta. Míg főtt az étel, ezt kóstolgatta. Nagyon éhes volt már, késtem az ebéddel az ő gyomrához képest. Fokozott izgalommal várta hát az ebédet.
Amikor azonban megpillantotta, hogy nem sültkrumplit, hanem pürét készítettem keserves csalódásának adott hangot. Zokogva hisztizett a sült krumpliért, és nem volt hajlandó elfogadni az ebédből semmit. Jó sok idő eltelt, mire megelégeltem a dolgot, és úgy döntöttem, hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. A lényeg, hogy tápláló étel legyen a gyermekben egy hét nélkülözés után. Kiegyeztünk egy tányér tejbegrízben. Kimentem a konyhába elkészíteni a tejbepapit, és kavargatás közben éreztem a beálló szokatlan csöndben, hogy valami turpisság történhet odabent. Lábujjhegyen odaosontam a szobaajtóhoz és bekukucskáltam. Kisfiam krumplipürézett! Amikor meglátott, kikerekedett szemekkel nézett, nyelt egy hatalmasat és széthúzta a száját,olyan füligérősre. Ezt olyankor teszi, amikor rajtakapjunk valami huncutságon. Akkorát nyelt, hogy még tán a szomszéd is hallotta, de egy mákszemnyi krumplidarabka a szája szögletében elárulta az én kis konok fiamat.
Megőriztem a titkát, nem fedtem fel előtte, hogy tudom mi történt, míg kint főztem neki a tejbegrízt.
Ábel ez utóbbit választotta. Míg főtt az étel, ezt kóstolgatta. Nagyon éhes volt már, késtem az ebéddel az ő gyomrához képest. Fokozott izgalommal várta hát az ebédet.
Amikor azonban megpillantotta, hogy nem sültkrumplit, hanem pürét készítettem keserves csalódásának adott hangot. Zokogva hisztizett a sült krumpliért, és nem volt hajlandó elfogadni az ebédből semmit. Jó sok idő eltelt, mire megelégeltem a dolgot, és úgy döntöttem, hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. A lényeg, hogy tápláló étel legyen a gyermekben egy hét nélkülözés után. Kiegyeztünk egy tányér tejbegrízben. Kimentem a konyhába elkészíteni a tejbepapit, és kavargatás közben éreztem a beálló szokatlan csöndben, hogy valami turpisság történhet odabent. Lábujjhegyen odaosontam a szobaajtóhoz és bekukucskáltam. Kisfiam krumplipürézett! Amikor meglátott, kikerekedett szemekkel nézett, nyelt egy hatalmasat és széthúzta a száját,olyan füligérősre. Ezt olyankor teszi, amikor rajtakapjunk valami huncutságon. Akkorát nyelt, hogy még tán a szomszéd is hallotta, de egy mákszemnyi krumplidarabka a szája szögletében elárulta az én kis konok fiamat.
Megőriztem a titkát, nem fedtem fel előtte, hogy tudom mi történt, míg kint főztem neki a tejbegrízt.
Iskolarendszer
Anya örül, hogy az iskolarendszerről most már nyíltan kommunikálunk. Annak negatív jellemzői ma már témát jelentenek a napi sajtóban, s kezdeményezések indulnak, új iskolarendszer megfogalmazására. A folyamat nagyon lassú, de azért szépen látható. Nagyon-nagyon drukkolok, hogy 2 év alatt elérjünk az új típusú oktatási rendszer alapjainak lerakásához, hogy téged már ne károsítson meg a régi poroszos mentalitás.
Anya még a Waldorf iskolarendszerben is gondolkodik. Úgy gondolom, az elképzelés, az elmélet nagyon jó. A többit még annyira nem ismerem. Most tudakozódom.
Anya még a Waldorf iskolarendszerben is gondolkodik. Úgy gondolom, az elképzelés, az elmélet nagyon jó. A többit még annyira nem ismerem. Most tudakozódom.
Még nem győztem.
Ma Ábel kígyót ebédelt. Egymásután falta az óriáskígyókat. Minél nagyobb kígyót sikerült bekapnia, vagy beszippantania, annál nagyobb éljenzést vagy éppen tapsot kapott anyától.
És minden taps után megjegyezte: "Még nem győztem!"
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ábel egy hete bárányhimlős. 5 napig nagyon beteg volt, magas lázzal feküdt, és nem evett szinte semmit. Nagyon sokat kivett belőle ez a betegség. Sokat fogyott és gyengült. Ezért aztán anya nagyon örült ezeknek az óriáskígyóknak ma.
És minden taps után megjegyezte: "Még nem győztem!"
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ábel egy hete bárányhimlős. 5 napig nagyon beteg volt, magas lázzal feküdt, és nem evett szinte semmit. Nagyon sokat kivett belőle ez a betegség. Sokat fogyott és gyengült. Ezért aztán anya nagyon örült ezeknek az óriáskígyóknak ma.
Beszéltem apámnak a felhőbe
Ábel már második napja a következő rituálét találta ki:
kinyitja az erkélyajtót és odaáll az ajtóba, amikor én nem látom.
Figyeli a felhőket, majd félhangosan, vagy éppen suttogva az édesapjához szól: "Apa,kérlek, gyere haza!" - ezt ismételgeti.
Ha meglátja, hogy én is a szobába érkeztem időközben, akkor abbahagyja, vagy suttogóra fogja. Ma csak annyit közölt velem: "Beszéltem apámnak a felhőbe."
kinyitja az erkélyajtót és odaáll az ajtóba, amikor én nem látom.
Figyeli a felhőket, majd félhangosan, vagy éppen suttogva az édesapjához szól: "Apa,kérlek, gyere haza!" - ezt ismételgeti.
Ha meglátja, hogy én is a szobába érkeztem időközben, akkor abbahagyja, vagy suttogóra fogja. Ma csak annyit közölt velem: "Beszéltem apámnak a felhőbe."
Telefonon
Ábelt ma felhívtam telefonon, és rögtön bele is szólt a túlvégen (Marosvásárhelyen).
- Anya, elfelejtettem a szívószálat (bepakolni). Öltözz és hozd ide! Jó?
- Anya, elfelejtettem a szívószálat (bepakolni). Öltözz és hozd ide! Jó?
Utunk egy pillanatra kettévált
Te elutaztál a nagyihoz, anya pedig itthon maradt dolgozni.
Nagyon hiányzol nekem.
Talán nem is annyira az, hogy itt légy, hanem hogy tudjak rólad.
Hogy tudjam, hogy jól érzed magad, és csupa kalandban van részed.
Alig várom az estét, hogy apa beszámoljon róla, hogy mi minden történt veled a mai napon.
Persze nagyon szeretnélek megölelgetni, magamhoz szorítani, puszikálni, de pihenni is jó most nekem. Csupa olyan dolgot teszek most, míg távol vagy tőlem, melyet melletted nem tudok mindig megtenni. Fontosak, hogy anyának olyan napjai is legyenek, amikor egyedül van és a saját gondolatait kergetheti. Anya szereti ezt csinálni.
Nagyon hiányzol nekem.
Talán nem is annyira az, hogy itt légy, hanem hogy tudjak rólad.
Hogy tudjam, hogy jól érzed magad, és csupa kalandban van részed.
Alig várom az estét, hogy apa beszámoljon róla, hogy mi minden történt veled a mai napon.
Persze nagyon szeretnélek megölelgetni, magamhoz szorítani, puszikálni, de pihenni is jó most nekem. Csupa olyan dolgot teszek most, míg távol vagy tőlem, melyet melletted nem tudok mindig megtenni. Fontosak, hogy anyának olyan napjai is legyenek, amikor egyedül van és a saját gondolatait kergetheti. Anya szereti ezt csinálni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
