Úgy döntöttem, írni fogok. Írni. Mindig, mindent, ami üzenet lehet, ami mögött szeretet húzódik, ami a fiamnak majdan kedves lehet, azt mind leírom.
A történetünkön túl minden olyan gondolatomat lejegyzem, mely saját, fontosnak vélt élettapasztalatom, s a fiamnak átadni szándékozom. Olyan „anya üzenetei” lesznek ezek arra az időre, ha már a gyermekből felnőtt férfi lesz.
Hogy milyen vagy kétévesen? Aranyos kis fürtös bárányka. Csacsogsz, halandzsázol egész nap. Tologatod az autókat, búgsz hozzájuk. Önállóan jösz-mész a lakásban, kiszolgálod magad, ha megszomjazol. Kapcsolod a számítógépet, ha mesére vágysz. A hűtő elé húzod a széket, felmászol rá, kinyitod az ajtaját, és kiveszed, ami onnan téged érdekel. Sajnos ez sokszor a tojás szokott lenni, ami bizony igen törékeny, úgyhogy ebből szoktak vitáink lenni.
A térded rendszerint tele van kék-zöld foltokkal. Sokszor fogalmam sincs honnan és miképp szerezted őket, mert meglátásom szerint nem is esel el mostanság olyan sokszor. A játszótéren felszabadult vagy, jókedvű és önálló. Férfiasan kezeled a tulajdonviszonyokat is. Ha valamire szükséged van, azt megszerzed. Ha nagyobb erővel találod magad szemben, akkor elfogadod, hogy most te vagy a vesztes. Anya csak akkor szól közbe, ha eldurvulna a vita, vagy a partnered elpityeredne helyzetén.
Télen még ütögettél, már jó ideje ezt nem tapasztalom, de persze, ne szóljuk el magunkat! Lehet, hogy csak megfelelő partnerre nem akadtál még. :)
Motorozni imádsz. Gyakorlatilag talán többet motorozol, mint gyalogolsz, sőt, biztos is. Ügyes is vagy benne.
A kavicsok, botok érdekelnek az autókon, repülőkön kívül; a virágok, szép rügyek kevésbé. :(
A kutyusokat nagy érdeklődés övezte mindig, de amióta rendszeresen megijesztenek a kerítések mögül, azóta inkább félsz tőlük, mint szereted őket. Még valahogy a kettő között lavírozol, nem tudom, mi lesz belőle, s azt sem, mit kéne tennem, hogy rendezzük ezt a helyzetet. Ha kertes házban laknánk, nem hezitálnék, meglepnélek egy kis labradorral.
Csak egy aprócska gondolat, amit ide tervezek írni neked, fiam.
Most vagy 2 éves, s kezd nem könnyű lenni a nevelésed. Nagy tapasztalattal nem rendelkezem, már ami a gyermekek fejlődését illeti, így aztán sokszor csak állok, mint Bálám szamara egy-egy új helyzet (a dackorszak gyönyörűségei) előtt. Bevallom, fogalmam sincs, mitévő legyek, hogyan viselkedjek. Először is meg kéne értenem, mit miért csinálsz, s hogy ez most akkor éppen helyes-e vagy helytelen, életkori sajátosság-e, s a nagyok szerint hogyan kezelhető. Egyáltalán kell-e kezelni. S egyáltalán kik a nagyok, és leírták-e már mit kell tennem? S aztán jönnek a játszótéri anyukák faggatása, a barátnőké, a védőnőé, a szomszédoké, s levonni a konzekvenciát belőle.
Tehát egyrészt komoly agymunka sokszor eldönteni, hogy bizonyos helyzetekre hogyan fogok reagálni. Mi az én gondolkodásmódom szerint a leghelyesebb és legcélravezetőbb viselkedés. S miután megszületett bennem a döntés, akkor jön a puding próbája.
Nos, ezen a ponton, vagy minden megy, mint a karikacsapás, és anyád elégedetten veregeti meg a vállát, vagy összetűzésbe kerül saját elméletével. Mert igen bizony, egy dolog mindig kifelejtődik a gondolatmenetből: én is csak emberből vagyok, tele hibákkal. Hiába a gyönyörű elmélet, a sok okos gondolat, ha egyszer türelmetlen, sokszor fáradt, ideges, hirtelen ember vagyok, és még én magam is nehezen kezelhető vagyok. S ilyenkor egy jól megválasztott hiszti jobbról, s anyád máris kibillen a bölcs anyuka szerepéből, és mindenfélét elkövet, amit egyébként nagy hangon elítél. A kiabálástól, ingerültségtől a fenekesig van minden. S aztán jön a súlyos szégyenérzet...
Hát ez az én nagy vallomásom feléd. Hogy én sem vagyok tökéletes. Él bennem egy kép arról, milyen anya szeretnék lenni (semmiképp sem kiabálós, csapkodós), de néha nem olyan vagyok. A személyiségem, a jó és rossz tulajdonságaim alakítgatják, formálgatják át azt a képet, amit ott belül magamról, mit bölcs anyukáról elképzelek.
Mindenesetre már nagyon várom, hogy picit nagyobb légy, hogy nagyokat tudjunk beszélgetni. És úgy olvasnám már neked a mesék százait is! Én ehhez jobban értenék fiam. Az autótologatás apa dolga, én rajzolgatni, mesét olvasni szeretnék veled. Mi lenne, ha holnap a kedvemért meghallgatnál tőlem egy mesét?!
Igen. Nehéz, talán a gyermeknevelés egyik legnehezebb része, hogy nem hagyják rá az emberre, hogy a saját feje után menjen, hogy a saját érzéseit, logikáját, ismereteit és ösztöneit követve nevelgesse, terelgesse gyermekét, NEM, megmondják hogyan kell. Megmondja a barát, a szomszéd, a rokon, a játszótéri anyuka. Szörnyű, hogy mindenki jobban tudja. Szörnyű, hogy mindenki jobban látja mint én, hogy a gyermek félre van nevelve. S ha nem most ültetem a bilire, biztosan így marad örökre pelenkásan. Ha nem nevelem szigorúbban, tuti a fejemre nő. Ha velem alszik, sosem vakarom majd le magamról. Ha szoptatnám, úristen, szentségtörés! Már volt alkalom, hogy le is tagadtam, hogy szoptatok, annyira nem volt kedvem végighallgatni a sirámokat. Szegény fiam, tényleg, micsoda egy dög vagyok, hogy még szoptatlak. Teljesen magamhoz láncollak, meg már szinte perverz is vagyok, mert ilyen nagyfiú már nem illő, hogy rajtam lógjon. És még nem biliztetlek? Hát mi lesz velünk egy év múlva akkor az oviban? Nem fogják bevenni sehová! Hogyan is lehetek ilyen nemtörődöm, nyegle, lusta anya, hogy hagyom így fejlesztés, szoktatás nélkül ezt a gyermeket! Aztán majd csodálkozom, hogy a fejemre nő!
Gyönyörűm, te is eljutottál a dackorszakig! Minden látszat ellenére örülök ám neki, mert innen is látszik, hogy rendesen fejlődsz, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Kétségtelen, hogy ez az időszak mindhármónk számára kicsit nehezebb a többinél, hiszen gyakran összeakasztjuk a bajszunkat. Te erre mennél, én arra, és máris kész a baj! Motorról le, földre hasalni, fejet beverni, mintha csak ez lenne az egyetlen módja a kommunikációnknak! Hát egyelőre pedig ez így néz ki! Sokat törtem a fejem, mitévő legyek ilyenkor. Sokan ajánlják a közönyös viselkedés felvételét, s hogy hagyjuk ilyenkor magára a gyereket. Érezze, hogy ez a viselkedés nem vált ki különösebb érdeklődést, nem érdemes csinálni. Vagy van, aki megfenyíti a kisebbet, kiabál, fenékre üt, büntet. Igen, most gyakori a büntetés is, úgy hallom. Hát, biztosan igaza van mindenkinek a maga módján. S talán akkor nekem is. Én ilyenkor magamhoz ölellek. Sosem bírtam azoknak a fránya krokodilkönnyeknek ellenállni! A döntésemből persze nem engedek, nem jobbra fogunk menni, hanem balra, de ezt a traumát én igyekszem segíteni neked feldolgozni. Öleléssel pillanatok alatt megnyugszol, és nem is haragszol már sem a világra, sem anyára. Én nem tudom, de nem érzem, hogy rájátszanál erre a viselkedésre. Én a fájdalmadat valódinak érzem, és nem hiszem, hogy ha elfordulok tőled, akkor azzal én jót tennék neked. Megbüntetni pedig nincsen miért, mert nem rosszalkodsz, csak éppen elszomorodtál a döntésem miatt. Persze, ha majd jönnek a nagyjelenetek, akkor majd újabb válaszokat fogok neked kitalálni, de addig is ez van!
Összeszedtem néhány korai Ábel megszólalást, hogy maradjon meg az utókornak:
Opácsi - ez most a favorit, nekem is nagy kedvencem. Többjelentésű szónak tűnik, de leginkább annyit tesz: Hoppá! Dorszan-dorszan - jelentése: Gyorsan, gyorsan! Thomas - jelentése: vonat Mama - jelentése: anya, apa és mindenki, akit megszólítok vele. Apa - jelentés: apa, valamint "Szia, pá-pá!" Hát persze!; Jaj, ne!, Ne bánts!, Mi ez?, Jaj, mi ez?, Mi ez itt?, Azt!, Eltört. - ezeket szépen ejted, helyesen! NATO - jelentése ismeretlen, viszont mi, felnőttek gyakran derülünk rajta, s ezáltal előszeretettel használod is ezt a szót. Tótó, ezzautó - jelentése: autó Vau-vau - jelentése: kutya Bucsi - jelentése: cipő Ilye - jelentése: igen Nem - jellemzően ez is szépen megy, hozzá a fejrázás is. Gyeje! - jelentése: Gyere! Kötelezően suttogva kell mondani, valamint kézen kell fogni anyát hozzá, és lehetőség szerint a kívánt irányba húzni. Fófá - másik nagy kedvencem, jelentése: fáj Csícs! - jelentése: Segíts! Cici - jelentése: cici Mász- jelentése még ismeretlen. :( Bepű - jelentése: repülő Pucsi - jelentése: papucs
Sajnos anyád még csak ennyit hall ki a gyönyörű halandzsádból. Nagyon jól szórakozunk ám! S szeretettel várjuk a további új szavakat!
