Ma érdekes, és igen vegyes napunk volt. Reggel szomorúan és kissé idegesen konstatáltam, hogy a szomszéd lakásban elkezdődtek a felújítási munkák. Légkalapács, fúró, véső, minden bevetésre került. Nekünk pedig a napi alvásunk lenyesődött 40 percre. Nagyon fáradt voltál, és nyűgös, bár szépen tartottad magad, de ilyenkor azért mégis nehezebben tolerálod, ha a dolgok nem a te szájízed szerint mennek. Én is feszült voltam, mert sajnáltalak, hogy nem fogsz tudni eleget pihenni, és a fejemben is zakatolt az a hülye légkalapács. Vigasztalásul gondoltam egyet, s megtöltöttem a kádat jó meleg, finom vizecskével, s mind a ketten belehuppantunk. Nagyon jó volt veled fürdeni, még ciciztél is egyet a pancsolás közben. S miután megtörölköztünk, bebújtunk a paplan alá, s ekkor sikerült azt az ominózus 40 percet átaludni, ami aztán kellő mennyiségű energiával pótolt minket ahhoz, hogy még délután eljussunk az állatkerti játszóházba és egészen estig ott ugrabugrálj az ugrálóvárban, vonatokat tologass, horgássz, autókázz, és rohangálj körbe-körbe karikába. Ennyire felszabadultnak, önállónak és vidámnak rég láttalak! Olyan jó volt látni! Sőt, napokra meghatározta a hangulatomat ez a másfél órás játékod. Nagyon büszke voltam rád, hogy milyen önálló vagy és talpraesett! Remélem felnőttként is ilyen maradsz!
November egy margójára
Ma kicsit érzelgős napom van. Ki látja, miért. Apámra gondolok. Őrá és a barátjára, a Tenki Lacira. Apa minden nap jelen van a fiamban, élő emlék. Örök emlékeztető. Latyibá pedig végigkísérte a 9 hónapomat Ábellel, s valahogy úgy érzem, még mindig lesi minden lépésünket, egyengeti az utunkat együtt, mint anya és fia. Apa Ábelben él tovább. Sokszor zavarba ejtően. Amikor időnként rám néz, vagy rám mosolyog, viszontlátom az apámat a szeme csillogásában, vagy a szája szegletében. Apát, aki szinte így üzen nekem. Élek, itt vagyok, szeretlek. Se köpni, se nyelni nem lehet ilyenkor. Talán csak mosolyogni. Ha tehetném, integetnék neki, vissza a fiam szeme fényébe, hogy: " Szia Apa! Úgy hiányzol!"
A mi Márton napunk
Hetek óta készültem a mai napra. A Millenárisban nagyon nívós és neked való egész napos programokat ajánlottak. Annyira örültem! Annyira akartam, hogy Te is aktívan részt tudj már venni egy gyermekeknek szánt közösségi és egyben kulturális programban. Annyira izgultam, hogy a napi programunk úgy alakuljon (ébredés, altatás, etetés, stb.), hogy még jó időben odaérjünk Budára, a Millenárisba.
S szépen indult is a nap. Szépen hoztuk a szokásos ritmusunkat, aminek ismeretében én egészen jól ki tudtam kalkulálni, hogy mikor fogunk tudni elindulni. Apa is időben elkészült, ő vitt minket el a helyszínre.
Az autóúton borzalmas dugó volt, több mint 40 perc alatt értünk el a Lövőház utcába. Mire az autó begurult a park elé, már túl voltunk egy nagyon feszült, vitázós-veszekedős kocsikázáson apával. Úgy éreztem magam, mint aki ólomsúlyú kabátot visel. De nem baj, gondoltam, majd a parkban kifújom magam, míg a kisfiam táncol, mondókázik és kocsikázik a többiekkel. Aha. A pénztárnál, ahol már készültem legombolni az 1800 forintos belépőjegy árát, informáltak, hogy ilyen piciknek nincsen igazából program. Illetve van egy játszóház, nézzem meg milyen, aztán döntsek. Hát, felszaladtam megnézni. Lehorgasztott fejjel futottam vissza. Apának a telefonban már sírtam. 3 hete vártam ezt a napot. A programfüzet csábító ajánlatai sehol sem voltak. A kisfiam ismét kultúrprogram nélkül maradt.
S szépen indult is a nap. Szépen hoztuk a szokásos ritmusunkat, aminek ismeretében én egészen jól ki tudtam kalkulálni, hogy mikor fogunk tudni elindulni. Apa is időben elkészült, ő vitt minket el a helyszínre.
Az autóúton borzalmas dugó volt, több mint 40 perc alatt értünk el a Lövőház utcába. Mire az autó begurult a park elé, már túl voltunk egy nagyon feszült, vitázós-veszekedős kocsikázáson apával. Úgy éreztem magam, mint aki ólomsúlyú kabátot visel. De nem baj, gondoltam, majd a parkban kifújom magam, míg a kisfiam táncol, mondókázik és kocsikázik a többiekkel. Aha. A pénztárnál, ahol már készültem legombolni az 1800 forintos belépőjegy árát, informáltak, hogy ilyen piciknek nincsen igazából program. Illetve van egy játszóház, nézzem meg milyen, aztán döntsek. Hát, felszaladtam megnézni. Lehorgasztott fejjel futottam vissza. Apának a telefonban már sírtam. 3 hete vártam ezt a napot. A programfüzet csábító ajánlatai sehol sem voltak. A kisfiam ismét kultúrprogram nélkül maradt.
A Gabi babaolaj három perce
Hogy mit lehet játszani egy kisüveg babaolajjal?
Először is bele lehet kortyolni, vagy legalábbis úgy tenni mintha. Majd dolgunk végeztével a fülünkhöz emelni és telefonálni vele: "Halló, Apa?". S ha netán senki nem venné fel a telefont, akkor fel kell rázni, és látni a képzeletbeli buborékokat, melyeket fújtunk belőle, majd berregve repülőzni, s végül végigcsúszdázni vele a fotel karfáján. S hogy feltegyük az i-re a pontot, kalapként a fejünkre tehetjük.
S hogy honnan tudom mindezt? Te tanítottál meg rá az imént. Látod, milyen jó, hogy hanyagoljuk a mesenézést?! Tudunk mi jobb elfoglaltságot is!
Először is bele lehet kortyolni, vagy legalábbis úgy tenni mintha. Majd dolgunk végeztével a fülünkhöz emelni és telefonálni vele: "Halló, Apa?". S ha netán senki nem venné fel a telefont, akkor fel kell rázni, és látni a képzeletbeli buborékokat, melyeket fújtunk belőle, majd berregve repülőzni, s végül végigcsúszdázni vele a fotel karfáján. S hogy feltegyük az i-re a pontot, kalapként a fejünkre tehetjük.
S hogy honnan tudom mindezt? Te tanítottál meg rá az imént. Látod, milyen jó, hogy hanyagoljuk a mesenézést?! Tudunk mi jobb elfoglaltságot is!
Római reggeli az asztal tetején
Hát, anyád nagyon sajnálja, hogy nem fényképezett le ma reggel. Talán, ha nem attól tartottam volna annyira, hogy leesel, akkor mertem volna még gépért futni, de féltem. Bevallom, megijedtem. De persze ezzel egyidőben csorgott a szemünkből a könny apával, úgy nevettünk rajtad! Már jó ideje a nagy konyhaasztalnál reggelizel a te kifejezett kérésedre. Ma is szépen megterítettem neked, és eléd tettem minden földi jót, amit a hűtőben találtam. Majd jöttem-mentem a lakásban, apával beszélgettem, s mire visszaértem a konyhába, te az asztalon végigfeküdtél az oldaladon, pont úgy, ahogyan a rómaiak a nagy lakomákon. Kezedben egy savanyú uborkát találtunk, amit nagy élvezettel szopogattál, s ugyanúgy az ég felé néztél, ahogy anno Caesar. Csak épp a babérkoszorú hiányzott a fejedről. Imádnivaló kis mókus vagy!
 |
| Ez még egy korábbi konszolidált reggeli |
Függő viszonyban a mesékkel
Hát, fiókám, elég korán kezdted a függőségi viszonyaid kialakítását. Az ember ezeket hosszú éveken át alakítgatja ki magának felnőtt korában, de te belecsaptál a közepébe már kora kétévesen, és folyamatos mesenézésre kalibráltad magad. Ne tedd! Itt hever a világ a lábaid előtt, felfedezésre vár! Ne késlekedj! Húzd fel a kiscipőd, és menjünk, nézzük meg a falevelek őszi színkavalkádját, hallgassuk meg a kerítés túloldaláról ugató kutyákat, vagy birkózzunk egyet! A kisvakondot is inkább keressük meg a kertünkben, és csalogassuk ki a föld alól! De tudok neked jobbat, a ház mögött lakik egy süni, vigyünk neki almát! Mit szólsz?
Jaszu Cristos!
Nem tekinthetek vissza úgy az elmúlt nyárra, hogy Cristosról, és a sartii családról szót ne ejtsek. Chalkidikin nyaraltunk, körbejártuk 2 hét alatt a középső nyúlványát, Sithoniát. Sarti a legdurvább, turisták által ellepett városka. De mi mégis ott éreztük a legjobban magunkat. Undorító volt a sok magyar turista és görög étterem, ahol rántott húst és gulyást szervíroztak, vagy éppen Laci bácsi a házias gyrosát árulta, de ezen túlléptünk egy-két nap alatt. Mert megismertük a városka lakóit, találkoztunk Cristosszal, a te első kisbarátoddal, s vendéglátóinkkal, akik igazi barátságos görög emberek voltak. Sarti legmagasabb sziklájának csúcsán pedig minden délután megjelent egy bácsi, aki kisrádiójával leült mindig ugyanarra a sziklán lévő padra, s onnan nézte a nagy kékséget. Ott ült ő sokszor egész délután hallgatva a recsegős muzsikát táskarádióján. Mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor megláttam, s aggódtam érte, amikor késett. Néha úgy éreztem, ő a legbölcsebb mindőnk közül, ő tudja, mire érdemes itt figyelni, hová érdemes a tekintetünket fordítani.
Sartiban szobát béreltünk, mert árban ugyanannyiba került, mint a kemping, s a szobának van ajtaja, tudod, kisfiam? :) Akkora megnyugvást jelentett ez nekem! :)
A szobát egy középkorú házaspár adta ki, akiknél épp ott nyaralt az unokájuk is, Cristos. Nos, Cristosnak volt zenélő rendőrmotorja és hatalmas traktorja, s ő maga is egy nagyon barátságos kisember volt, így könnyen egymásra hangolódtatok. Tény, hogy a legnagyobb vonzerőt a motor jelentette, de általa szépen összebarátkoztatok Cristossal is. Te nevettél Cristoson, amikor egyszer nekiszaladt a ház falának, s utána ő már csak futkosott neki a falnak rendszeresen, csak hogy a kedvedben járjon, s őt viccesnek találd. Így aztán hangos volt a házunk mindig a nevetésetektől és a zenélő játékok hangjától. Cristost sokáig emlegettük még neked, neve lassan egyet jelentett azzal az érzéssel, hogy "Hiányzol, Görögország!"
Visszatekintés
S hogy egy picit meséljek neked az elmúlt félévről, írok ide pár sort. Ha visszatekintek, egyértelműen a görög nyaralásunkat látom a legszebb élménynek. A görög tengernél nincs kékebb víz a világon. S a kéksége olyan mélységekbe visz el, ha jól belenézel, melyet eddig egyik ismert tengernél sem tapasztaltam. Nem véletlen, hogy a görögök a tengerük színeit festik meg zászlóikon.
Többnyire kempingeztünk, sátraztunk. Na, ha kisgyermekes anyukák olvasnak minket, akkor most foghatják a fejüket: "mekkora marhák", vagy éppenséggel "milyen bátrak!"
Azt tudni kell, hogy hónapokig készültünk erre az útra, s a létező összes szempontot figyelembe vettük, ami a kisgyerekes utazásnál kérdés lehet. Csak egyet nem. A kempingben nincsenek ajtók. Ha a cipzárt kinyitom, a gyerek szabad terepen van. Egész nap. Ami nálad, fiam annyit tesz, hogy sátornyitás után kirobbansz mint a puskagolyó, és felváltva rohangálhatunk utánad a kempingben. És te persze mindig gyorsabb voltál. Volt olyan, hogy már a gépházban is kerestünk, mert el sem tudtuk képzelni hová máshová bújhattál. De persze olyan is volt, amikor pelenkázás elől szaladtál el anyaszült meztelenül a recepciós nénihez oltalomért. Aztán persze idővel kitanultunk téged. A nagy mikiegeres autóhoz futottál legtöbbször, vagy a kemping sorompója, azaz kijárata felé. Általában reggel 10-re már hulla fáradt voltam a sok futkosástól. A partra kiérve azonban megenyhültünk mindannyian. Te bőszen homokoztál és fürdőztél apával, anya pedig elmélázva ült a tengert bámulva. Micsoda erő, micsoda hatalom és szépség! Feltöltött, ha csak belenéztem a nagy kék szemébe...
S még egy fontos gondolat rólad: bárhol, bármilyen körülmények között jól érzed magad. Azonnal képes vagy alkalmazkodni a helyzethez, városhoz, kényelmi fokozathoz. Azt hiszem, ennyire rugalmasak csak a gyermekek tudnak lenni. Kíváncsi lennék, most, így felnőttként mennyire jellemző még ez a tulajdonság rád. Vajon ma is örömmel üdvözölsz minden új helyet az életedben?
Többnyire kempingeztünk, sátraztunk. Na, ha kisgyermekes anyukák olvasnak minket, akkor most foghatják a fejüket: "mekkora marhák", vagy éppenséggel "milyen bátrak!"
Azt tudni kell, hogy hónapokig készültünk erre az útra, s a létező összes szempontot figyelembe vettük, ami a kisgyerekes utazásnál kérdés lehet. Csak egyet nem. A kempingben nincsenek ajtók. Ha a cipzárt kinyitom, a gyerek szabad terepen van. Egész nap. Ami nálad, fiam annyit tesz, hogy sátornyitás után kirobbansz mint a puskagolyó, és felváltva rohangálhatunk utánad a kempingben. És te persze mindig gyorsabb voltál. Volt olyan, hogy már a gépházban is kerestünk, mert el sem tudtuk képzelni hová máshová bújhattál. De persze olyan is volt, amikor pelenkázás elől szaladtál el anyaszült meztelenül a recepciós nénihez oltalomért. Aztán persze idővel kitanultunk téged. A nagy mikiegeres autóhoz futottál legtöbbször, vagy a kemping sorompója, azaz kijárata felé. Általában reggel 10-re már hulla fáradt voltam a sok futkosástól. A partra kiérve azonban megenyhültünk mindannyian. Te bőszen homokoztál és fürdőztél apával, anya pedig elmélázva ült a tengert bámulva. Micsoda erő, micsoda hatalom és szépség! Feltöltött, ha csak belenéztem a nagy kék szemébe...
S még egy fontos gondolat rólad: bárhol, bármilyen körülmények között jól érzed magad. Azonnal képes vagy alkalmazkodni a helyzethez, városhoz, kényelmi fokozathoz. Azt hiszem, ennyire rugalmasak csak a gyermekek tudnak lenni. Kíváncsi lennék, most, így felnőttként mennyire jellemző még ez a tulajdonság rád. Vajon ma is örömmel üdvözölsz minden új helyet az életedben?
Hohován felbuzdúlva
Úristen, mennyi mindenből kimaradtunk! Utoljára akkor írtam neked, amikor elkezdtél járni. Azóta már fél év eltelt, s te már futsz, rohansz, szekrényre mászol, motorozol, éppen még a csilláron nem lógtál.
Nagy bohóc vagy egyébként. Szeretsz másokat megnevettetni és magadat is szórakoztatni. Én ennek nagyon örülök, hiszen ez gyönyörű ajándék mindenkinek. Hihetetlen grimaszokat vágsz, pózokba vágod magad, billegsz, táncolsz. A játszótéren rendszerint kiszúrsz magadnak néhány évvel idősebb gyerekeket, s ha számodra kedves dolgot tesznek, akkor fennhangon csilingelve nevetsz rajtuk. Ez annyira üdítő tud lenni, hogy általában a gyerekek nem is tudnak neked ellenállni, s hogy még egyszer hallják a nevetésedet, újra és újra fenékre esnek, csúszdáznak, vagy ugrálnak, vakkantanak, amit csak akarsz. A lábad előtt hever mindenki! :) Mert a vidámság, a kedvesség és figyelem minden embernek fő tápláléka.
S ha a képen megakadna a szemed azon a nem is annyira pici fehér folton a nadrágodon, a pólódon és a kezeden, akkor elárulom, hogy imádod a kenőcsöket, krémeket. Minden mennyiségben szereted magadra kenni őket. Itt a fotón már a megtisztított Ábel látszik. Az arcodról eltűnt már a fehér máz! :) S ha éppenséggel tudni akarod, már a szekrény felső polcain tároljuk ezeket a tégelyeket, de te onnan is nagy csalafintasággal, de mindig megszerzed. Anya csak onnan tudja, hogy baj van, hogy túl nagy a csönd a lakásban. A csönd mindig arra figyelmeztet, hogy nagyon elmerülten ugyan, de valami őrületes dolgot követsz el éppen. :)
S ha a képen megakadna a szemed azon a nem is annyira pici fehér folton a nadrágodon, a pólódon és a kezeden, akkor elárulom, hogy imádod a kenőcsöket, krémeket. Minden mennyiségben szereted magadra kenni őket. Itt a fotón már a megtisztított Ábel látszik. Az arcodról eltűnt már a fehér máz! :) S ha éppenséggel tudni akarod, már a szekrény felső polcain tároljuk ezeket a tégelyeket, de te onnan is nagy csalafintasággal, de mindig megszerzed. Anya csak onnan tudja, hogy baj van, hogy túl nagy a csönd a lakásban. A csönd mindig arra figyelmeztet, hogy nagyon elmerülten ugyan, de valami őrületes dolgot követsz el éppen. :)
Nyár - strandolás
Drága Kisfiam!
Annyi minden történt azóta, mióta nem írtam! Nehéz összeszedni őket, hiszen annyi új dolgot tanulsz. Minden nap előállsz valami új, aranyos dologgal.
Nagyon szépen jársz-kelsz most már. Egyfolytában kotyogsz. Már elhangzott az első értelmes mondatod is: "Anyaaaaa!" Így kiáltottál utánam a szobába, s mikor kimentem, rámutattál a tányérodra, hogy az bizony üres, és tegyek bele neked újra husit.
Szót fogadni még most sem vagy hajlandó, s ez nagyon nagy bánatom. Annyira kíváncsi vagy és okos! Mindent szétszedsz pillanatok alatt, hiába szólunk rád.
Sajnos megismerkedtél az agresszióval is. Egyik kisbarátod most ezt a korszakát éli, s leginkább rajtad szerette kiélni magát. Borzasztó volt ezt anyának látni. Ahogyan csak tehettük, igyekeztünk megfékezni a kispajtást. Nagyon nehéz volt, mert sosem lehetett tudni, hogy most éppen simogatni, vagy durvulni készül. De ne aggódj, nagy fájdalmat sosem okozott neked.
S most, hogy eljött a kánikula, eljött a strandolás ideje is. Rendszeresen járunk a kerületi kis strandra. Imádsz ott lubickolni a kisvízben.
Annyi minden történt azóta, mióta nem írtam! Nehéz összeszedni őket, hiszen annyi új dolgot tanulsz. Minden nap előállsz valami új, aranyos dologgal.
Nagyon szépen jársz-kelsz most már. Egyfolytában kotyogsz. Már elhangzott az első értelmes mondatod is: "Anyaaaaa!" Így kiáltottál utánam a szobába, s mikor kimentem, rámutattál a tányérodra, hogy az bizony üres, és tegyek bele neked újra husit.
Szót fogadni még most sem vagy hajlandó, s ez nagyon nagy bánatom. Annyira kíváncsi vagy és okos! Mindent szétszedsz pillanatok alatt, hiába szólunk rád.
Sajnos megismerkedtél az agresszióval is. Egyik kisbarátod most ezt a korszakát éli, s leginkább rajtad szerette kiélni magát. Borzasztó volt ezt anyának látni. Ahogyan csak tehettük, igyekeztünk megfékezni a kispajtást. Nagyon nehéz volt, mert sosem lehetett tudni, hogy most éppen simogatni, vagy durvulni készül. De ne aggódj, nagy fájdalmat sosem okozott neked.
S most, hogy eljött a kánikula, eljött a strandolás ideje is. Rendszeresen járunk a kerületi kis strandra. Imádsz ott lubickolni a kisvízben.
Ugye társasági ember lettél, fiam?
Ugye társasági ember lettél, fiam?
Nem tudlak elképzelni máshogy.
Nem tudlak elképzelni máshogy.
2010. 06. 01. A mai csodák
Ma kisebbfajta csoda történik velünk. Sőt, rögtön kettő is. Először is, ma már járkálsz a lakásban, és nem kúszol-mászol. Szépen, nagyfiúsan, kétlábon sétálgatsz a szobákban! Óvatosan, okosan, szépen, kicsit még pingvinesen.
S mi az, ami még ennél is nagyobb csoda? Hát, le sem merem írni, mert félek elillan ez a csodás tulajdonságod, de azt hiszem, szépen halkan megsúghatom: kezdesz szót fogadni. Igen, igen, félreérthetetlenül kezdesz anyára hallgatni, s ha megkér valamire, nagy duzzogva, de megteszed. No nem mindig, de a lényeg, hogy jóval többször, mint eddig.
Azt hiszem, ma elégedett vagyok.
A mai reggelinkről inkább most nem mesélek.
S mi az, ami még ennél is nagyobb csoda? Hát, le sem merem írni, mert félek elillan ez a csodás tulajdonságod, de azt hiszem, szépen halkan megsúghatom: kezdesz szót fogadni. Igen, igen, félreérthetetlenül kezdesz anyára hallgatni, s ha megkér valamire, nagy duzzogva, de megteszed. No nem mindig, de a lényeg, hogy jóval többször, mint eddig.
Azt hiszem, ma elégedett vagyok.
A mai reggelinkről inkább most nem mesélek.
2010. 05. 05. - A cici
Azt hiszem, fiam, fontos, hogy megosszam veled ciciimádatod kezdetét. Mert biztos vagyok benne, hogy mint férfit, ez elért téged is. De tudd, hogy te a cicit már egynaposan is imádtad.
Nincs az az elfoglaltság, finom falat, vagy játék, amely el tudna tántorítani egy kis cicizéstől, ha erre anya esélyt ad. S ha anya nem értené, mit szeretnél, te jössz, és húzod, téped a ruháját. Azonnal felragyog az arcod, ha megpillantod a póló alatt a mannát tartalmazó Cicit. Olyankor szorosan összebújunk mi ketten, és szopizunk. Mandulavágású szemeddel megkeresed a tekintetem, cicimmel a szádban egymás szemébe nézünk és csak mosolygunk. Nincs az az isten, aki akkor minket szét tudna választani.
Legyen éjszaka, hajnal, vagy naplemente, egy kis cicizés mindig megnyugtat, mindig feldob. Bármilyen nyűgös, fáradt vagy, szopizás után mosolygósan folytatod a játékodat. S ha beteg vagy, csak anya karjaiban jó. Befúrod a kis fejedet, és ott gyógyulsz, ott pihegsz a karjaimban.
Milyen jó is az anyacicit két kézbe fogni és simogatni, s így elaludni a finom csordogáló tejcsivel a szád sarkában!
Miért mondja azt a nők többsége, hogy válasszalak el téged, és ne adjak több cicit? Miért?
Ki tud ésszerű magyarázatot adni nekünk arra, hogy miért váljunk meg a jótól, az egészségestől, a megnyugtatótól, az ölelésnek ettől a módjától?!
Nincs az az elfoglaltság, finom falat, vagy játék, amely el tudna tántorítani egy kis cicizéstől, ha erre anya esélyt ad. S ha anya nem értené, mit szeretnél, te jössz, és húzod, téped a ruháját. Azonnal felragyog az arcod, ha megpillantod a póló alatt a mannát tartalmazó Cicit. Olyankor szorosan összebújunk mi ketten, és szopizunk. Mandulavágású szemeddel megkeresed a tekintetem, cicimmel a szádban egymás szemébe nézünk és csak mosolygunk. Nincs az az isten, aki akkor minket szét tudna választani.
Legyen éjszaka, hajnal, vagy naplemente, egy kis cicizés mindig megnyugtat, mindig feldob. Bármilyen nyűgös, fáradt vagy, szopizás után mosolygósan folytatod a játékodat. S ha beteg vagy, csak anya karjaiban jó. Befúrod a kis fejedet, és ott gyógyulsz, ott pihegsz a karjaimban.Milyen jó is az anyacicit két kézbe fogni és simogatni, s így elaludni a finom csordogáló tejcsivel a szád sarkában!
Miért mondja azt a nők többsége, hogy válasszalak el téged, és ne adjak több cicit? Miért?
Ki tud ésszerű magyarázatot adni nekünk arra, hogy miért váljunk meg a jótól, az egészségestől, a megnyugtatótól, az ölelésnek ettől a módjától?!
Anya, Apa és Te a Bükkös pataknál
Ma bizony igen feszülten indult a nap. Apával felváltva voltunk idegesek valamire, vagy éppen egymásra. Vitatkoztunk, veszekedtünk, egymás fejéhez vagdostunk mindenfélét, ahogyan az már lenni szokott.
Készültünk a Pilisbe szalonnát sütni, picit kirándulni, hegyet mászni a barátainkkal.
Ebéd után indultunk útnak, kaptunk egy kis útbaigazítást a cimboráktól, hogy a hegyen hol találkozunk majd. Igen ám, de az erdőben nem sikerült útba igazodnunk, s eltévedtünk, vagy legalábbis más irányt vettünk, mint ahol vártak minket. Útközben persze továbbra is hol martuk egymást, hol duzzogtunk, és az utat nem találtuk. Gyalogoltunk egy jó órát a Bükkös patak mentén, mikor is eldőlt a sorsunk egy telefonbeszélgetés után, miszerint a barátainkkal már nem tudunk találkozni, túl messze vannak, s így együtt fogjuk tölteni a napot hármasban. Apa, anya és Te a Bükkös pataknál.
Innentől kezdve mintha minden feszültséget, negatív gondolatot és érzést elvágtak volna. Végre átadtuk magunkat a Természetnek, teljesen felszabadultunk, s örömmel lépkedtünk a patakot átszelő kövekre, sétáltunk nagyot a tisztáson, piknikeztünk legyek, szúnyogok és egy pók társaságában a Kárpát-forrásnál. Szopiztál a réten, majd dolgod végeztével beletenyereltél a csalánba. Most először láttam úgy egyébként, hogy a csalánnak teljesen különleges színű virága van. Picit már olyan ibolyán túlinak is tűnt. Nagyon szép.
Az erdő minden bujaságával, bőségével, pompázatos színeivel és a madárkoncertekkel teljesen és tökéletesen kicserélt minket.
Feldobva, kipihenten és vigyorogva jöttünk vissza a városba.
Tudod, azt gondolom, hogy ez az egész kalamajka, és eltévedés az erdőben nem volt véletlen.
Alkalmat adott arra, hogy mi együtt hárman éljük meg azt, hogy a feszültségből egy pillanat alatt át tudunk lépni a harmóniába, ha erre odafigyelünk. S persze nem utolsósorban, ha a gyönyörű erdő körülölel minket.
Készültünk a Pilisbe szalonnát sütni, picit kirándulni, hegyet mászni a barátainkkal.
Ebéd után indultunk útnak, kaptunk egy kis útbaigazítást a cimboráktól, hogy a hegyen hol találkozunk majd. Igen ám, de az erdőben nem sikerült útba igazodnunk, s eltévedtünk, vagy legalábbis más irányt vettünk, mint ahol vártak minket. Útközben persze továbbra is hol martuk egymást, hol duzzogtunk, és az utat nem találtuk. Gyalogoltunk egy jó órát a Bükkös patak mentén, mikor is eldőlt a sorsunk egy telefonbeszélgetés után, miszerint a barátainkkal már nem tudunk találkozni, túl messze vannak, s így együtt fogjuk tölteni a napot hármasban. Apa, anya és Te a Bükkös pataknál.
Innentől kezdve mintha minden feszültséget, negatív gondolatot és érzést elvágtak volna. Végre átadtuk magunkat a Természetnek, teljesen felszabadultunk, s örömmel lépkedtünk a patakot átszelő kövekre, sétáltunk nagyot a tisztáson, piknikeztünk legyek, szúnyogok és egy pók társaságában a Kárpát-forrásnál. Szopiztál a réten, majd dolgod végeztével beletenyereltél a csalánba. Most először láttam úgy egyébként, hogy a csalánnak teljesen különleges színű virága van. Picit már olyan ibolyán túlinak is tűnt. Nagyon szép.
Az erdő minden bujaságával, bőségével, pompázatos színeivel és a madárkoncertekkel teljesen és tökéletesen kicserélt minket.
Feldobva, kipihenten és vigyorogva jöttünk vissza a városba.
Tudod, azt gondolom, hogy ez az egész kalamajka, és eltévedés az erdőben nem volt véletlen.
Alkalmat adott arra, hogy mi együtt hárman éljük meg azt, hogy a feszültségből egy pillanat alatt át tudunk lépni a harmóniába, ha erre odafigyelünk. S persze nem utolsósorban, ha a gyönyörű erdő körülölel minket.
2010. 04. 30. - Öröm adni, öröm kapni
Tegnap újabb csomag kisruhát kaptunk, s a hétvégén is várható egy újabb adag egy másik családtól. Lassan 14 hónapos vagy, de még csak egy-két ruhadarabot kellett neked venni, mert mindent, de mindent megörököltünk valakiktől. A bútorokon át a cipőkig, ruhákig, kiskádig, mindent, mindent. Babakocsiból is háromféle közül választottunk.
És leginkább nem kértünk semmit. Csak kaptunk. Akinek éppen eszébe jutott attól. Nem is feltétlenül baráttól, vagy közeli ismerőstől. Akár vadidegenektől is. S kismamáéknál ez a világ rendje. Akárcsak a kicsiknél a játszótéren. Akinek játéka van, azt használhatja bárki. Aki éppen arra jár, az felülhet egy parlagon heverő motorra, magához vehet egy labdát, használhatja a vödröt, lapátot.
És leginkább nem kértünk semmit. Csak kaptunk. Akinek éppen eszébe jutott attól. Nem is feltétlenül baráttól, vagy közeli ismerőstől. Akár vadidegenektől is. S kismamáéknál ez a világ rendje. Akárcsak a kicsiknél a játszótéren. Akinek játéka van, azt használhatja bárki. Aki éppen arra jár, az felülhet egy parlagon heverő motorra, magához vehet egy labdát, használhatja a vödröt, lapátot.
A ruhákat pedig továbbörökítik. Akinek már nincsen szüksége rá, az talál a környezetében újszülöttet, akinek örömmel összeválogatja a kis rucikat. Jóleső érzés annak, aki adja, hisz örül, hogy segíthet másnak, s annak is öröm, aki kapja, hiszen a kedvesség, figyelmesség és szeretet mindenkinek jólesik, a dolog hasznosságáról nem is beszélve.
Miért nem alkalmazzuk ezt a modellt az élet több területén is? Mennyivel boldogabb lenne a világ, ha minden téren így működnének a dolgok!
2010. 04. 29. - Ábel! Telefooon!
Köztudottan szeretsz telefonálni, ezt már írtam. Mindenféle telefon szóba jöhet nálad, de a mobil az igazi, sőt, tovább megyek, az anya mobilja a kedvenc. Sajnos emiatt a telefon élete igen rövidre sikeredett, isten nyugosztalja. Át kellett mindkettőnknek térni egy újabb, nem-baj-ha-tönkremegy-telefonra.
Ma reggel csörgött, siettem, hogy felvegyem. Apa volt az, és hamar kiderült, hogy Téged keres. Átadtam a telefont hát neked. A füledhez tettem, hogy halld apát. Azt az eksztázist, amibe röpke egy másodperc alatt kerültél, azt nehéz leírni. Nyilvánvalóan megértetted, hogy ezúttal most téged keresnek. S eszerint neked most hallanod kell az üzenetet, s korrektül meg is kell válaszolnod.
Úgy is tettél. Be nem állt a szád. Szorosan odadugtad a telefont a szádhoz, s mondtad apának, mondtad, mondtad. Apa is mondta, mondta, de a füledhez nem tetted a telefont. Próbáltam beavatkozni, de bár ne tettem volna! Csak a füledhez akartam tenni a telefont, hogy halld apát, de éktelen sikításba kezdtél mindannyiszor kísérletet tettem rá, hogy megérintsem a telefont a kezedben. Az istennek nem akartam megérteni, hogy ne piszkáljak bele a telefonos ügyeitekbe.
Az első igazi labdázás tegnapra dátumozható. A nagy kék pettyes labdát dobáltuk egymásnak az előszobában nagy rikkantások közepette. Végre rájöttél micsoda élvezet is tud lenni ezzel a gömbölyű világgal játszani!
2010. 04. 30.
Ma a játszótéren egy jó nagy labdát a két kezedbe fogtál, és elindultál vele. 6-7 lépés után dőltél el, majd újra és újra nekivágtál az ismeretlen útnak. Önállóan, szépen lépegetve. Gratulálok, fiókám! Csak így tovább!
2010. 04. 25. - Annyi, de annyi...
Jó lenne egy kicsit szabadabbnak lenni! Annyi gondolatom van, olyan sok mindent szeretnék még megvalósítani, annyi baráttal találkoznék én, annyi tennivalóm lenne, oly sok az elolvasatlan könyv, olyan régen nem buliztam egy jót, annyira jó lenne apával is kettesben, s annyi takarítanivalóm is lenne!
De mi most homokozunk.
De mi most homokozunk.
2010. 04. 24. - Indulunk a babakocsis felvonulásra! Gyertek Ti is!
2010. 04. 22. - Anyának a turkáló, neked a csiganézegetés
2010. április 22.
Ohó, ismét egy szép dátum! Ha mindet összeadjuk 11, de benne van a 22 is. Szeretem az ilyeneket. Sokszor történik valami izgi ilyen napokon.
Fiam! Szép szíved van, olyan nyitott még a világ jóságára, s el sem tudod képzelni, hogy van még máshogy is. 30 év alatt el is jut oda az ember, hogy a tiszta jóságát elveszíti, s már bántani is tud és akar.
Azt hiszem, hogy a tudást Te hordozod. Igen, így kell szeretni. Így kell a világ orcájába belenézni és üdvözölni. S mosolyra csak mosoly lehet a válasz. A legkeményebb szíveket is meglágyítod. Te döntöd el, hogy mi vesz körül, kedvesség, vagy közöny, csakis Te.
Fiam! Várom már a napot, amikor szót fogadsz majd anyádnak. Akármilyen hangnemben, vagy stílusban adom elő magam, a válasz legtöbbször csak egy kedves mosoly a szád sarkában, vagy egy cinkos összenézés, majd folytatod elmélyült játékodat, mely anya szemszögéből nézve csak károkozás, piszokgyártás, csínytevés. Így aztán mostanában már kénytelenek vagyunk minél hamarabb elhagyni a lakást, és kint tartózkodni a szabadban, mert egyszerűen szétszeded az otthonunkat. Ha nem akarok állandóan utánad pakolni és takarítani, akkor jobban teszem, ha kultúrprogramokat szervezek neked a környéken. Például csiganézegetés, aranyeső keresés, játszóterezés, séta kéz a kézben, alvás a napon, henyélés egy kiflicsücsökkel, fagyizás a szomszéd cukiban, motorozó gyerekek utáni ábrándozás. Ha anya vágyik kultúrprogramra, akkor turkálunk, bababoltba megyünk, piacozunk, vagy a postán állunk sorba.
Ma anya megkísérli a lehetetlent, kitakarítja a lakást úgy, hogy te is itt vagy velem, mellettem, alattam, mögöttem, de mindenképpen szoros kíséretet jelentesz folyamatosan vagy nekem, vagy a partvisnak, porszívónak, felmosófának.
Kíváncsi leszek, meddig jutunk így el a takarításban.
Ohó, ismét egy szép dátum! Ha mindet összeadjuk 11, de benne van a 22 is. Szeretem az ilyeneket. Sokszor történik valami izgi ilyen napokon.
Fiam! Szép szíved van, olyan nyitott még a világ jóságára, s el sem tudod képzelni, hogy van még máshogy is. 30 év alatt el is jut oda az ember, hogy a tiszta jóságát elveszíti, s már bántani is tud és akar.
Azt hiszem, hogy a tudást Te hordozod. Igen, így kell szeretni. Így kell a világ orcájába belenézni és üdvözölni. S mosolyra csak mosoly lehet a válasz. A legkeményebb szíveket is meglágyítod. Te döntöd el, hogy mi vesz körül, kedvesség, vagy közöny, csakis Te.
Ma anya megkísérli a lehetetlent, kitakarítja a lakást úgy, hogy te is itt vagy velem, mellettem, alattam, mögöttem, de mindenképpen szoros kíséretet jelentesz folyamatosan vagy nekem, vagy a partvisnak, porszívónak, felmosófának.
Kíváncsi leszek, meddig jutunk így el a takarításban.
2010. 04. 20. - Játszóterezés
Hú, fiam, a mai napon nagyon sokat zsiványkodtál! Alig bírtam veled itthon. Szét akartad mindenáron szedni a lakást. A működő mosógépet folyton kikapcsoltad, a mikróra is most találtál rá, ajtaját nyitottad, csuktad, nyitottad, csuktad. A teregetni szánt ruhákat megkóstolgattad, szívogattad belőlük a vizet, majd szétdobáltad a padlón. A nappaliban lerámoltad a könyvespolcot, a kisszobában totál kipakoltad a ruhásszekrényedet, sőt még a polcokat is kihúzgáltad belőle. A zoknis fiókod tartalma szanaszét a padlón és a játékok között. A játékok kidobálva a járókából, az etetőszék alja és tálcája tele az ebéd nyomaival. Délután 4-ig bírta anya, aztán egyszerűen kimenekültünk a lakásból.Fogtalak a kis homokozószetteddel, és elindultunk sebesen a játszótérre, mielőtt még a türelmem végleg elfogyott volna.
A játszótéren bepakoltalak a homokozóba, emlékezve, hogy milyen élményt jelentett a homokozó neked a hétvégén.
Ehhez képest most inkább az emberek érdekeltek. A homokot még csak meg sem kóstoltad. Annál inkább mosolyogtál a környező anyukákra, s figyelted a környezetedben munkálkodó gyerekeket. Aztán egy laza láblendítéssel kipenderültél a homokozóból, és irány a hinta.
Eleinte anya segítségét elfogadva két lábon jártuk körbe az egész játszóteret, majd négykézláb vettük birtokba a terepet. Kinéztük a gyerekeket a hintából, a csúszdából, ráültünk a rugós kutyára is. Megnézegettük az egyik kislány motorját is, majd átadtuk a motorozás lehetőségét egy másik kisfiúnak. Inkább a kerítés felé tendáltunk, ahol egy foltos kiskutyával találkoztunk. Gazdája csak annyit mondott: "Nem boci, kutya."
2010. 04. 17. - Az első homokozás
Most kezded el élvezni a világot kétlábon. Szereted, ha anya, vagy apa kézen fog és segít neked sétálni a nagyvilágban. Így mosolyogva fedezed fel a körülötted lévő világot. Szombaton elvittünk apával a városligeti nagy játszótérre. Hatalmas homokozója van, melyet miután körbejártad, azonnal birtokba is vetted. Négykézlábra ereszkedtél, csúsztál, úsztál, repültél a homokban. Ismerkedtél az anyaggal, forgattad a kiskezedben, nézegetted, s egyszer igyekezted meg is kóstolni. Csatlakoztál egy-két kislányhoz, akik különböző fakanalakkal és lapátokkal remekül fel voltak szerelve, s gondolkodás nélkül el is koboztad tőlük, s jól megpüfölgetted a homokot, majd megkevergetted. Ezeket a műveleteket legalább 3 óra hosszán keresztül végezted. Próbáltunk még csúszdázni, hintázni is, de abban nem volt akkora élvezet. Hiába no, földhözragadtak vagyunk. A sétálás és a homokozás végül egy fél napon át tartott. Elfelejtettünk még enni, inni is, akkora volt a láz. Hazafelé menet pedig már az autóban elaludtál, kis felfedezőm.
2010. 04. 16. - A kék szappan
Ma, péntek hajnalban meghalt Popper Péter.
Szegényebbek lettünk egy bölcs emberrel.
Furcsa, ő halhatatlan. Hogyan történhetett ez meg mégis?
A mai nap szinte akkor kezdődött el, amikor apa este hazaért a munkából. Felpörögtél, jöttél-mentél, dumáltál folyamatosan nagy hangon, vidáman. Örültél apának, aki szintén nagy örömében ölbe kapott, s felemelt a magasba. Igen ám, de azon a részen, ahol a plafon igen alacsony, s így a fejtetőd ütközésbe került a mennyezettel. Magyarán apád beverte a fejedet a plafonba. Volt nagy sírás-rívás, vigasztalás, bocsánatkérés, és kétségbeesés, de anya ölében az anyacicin egy pillanat alatt elcsendesedtél, és újra virgonckodtál.
Aztán jött apával a fürdés, a nagy esti program. Az egyórás pancsi alatt megkósoltad apa kék Fa szappanát, amit nagy zsiványságnak tartottál, s eleinte még ferde szemmel vigyorogtál az ügyön, majd sírva köpködtél magad köré és nyelted a vizet utána böcsülettel. Ennyit még egyszerre sosem ittál. Apával jót derültünk rajtad. Aztán banánnal vigasztaltunk. El is fogyott a tányérról. Igaz a fele aztán a fürdővízben landolt, úgy kellett tésztaszűrővel kihalászni a falatokat, de legalább a csúnya szappanos esetet elfeledted.
Szegényebbek lettünk egy bölcs emberrel.
Furcsa, ő halhatatlan. Hogyan történhetett ez meg mégis?
A mai nap szinte akkor kezdődött el, amikor apa este hazaért a munkából. Felpörögtél, jöttél-mentél, dumáltál folyamatosan nagy hangon, vidáman. Örültél apának, aki szintén nagy örömében ölbe kapott, s felemelt a magasba. Igen ám, de azon a részen, ahol a plafon igen alacsony, s így a fejtetőd ütközésbe került a mennyezettel. Magyarán apád beverte a fejedet a plafonba. Volt nagy sírás-rívás, vigasztalás, bocsánatkérés, és kétségbeesés, de anya ölében az anyacicin egy pillanat alatt elcsendesedtél, és újra virgonckodtál.
Aztán jött apával a fürdés, a nagy esti program. Az egyórás pancsi alatt megkósoltad apa kék Fa szappanát, amit nagy zsiványságnak tartottál, s eleinte még ferde szemmel vigyorogtál az ügyön, majd sírva köpködtél magad köré és nyelted a vizet utána böcsülettel. Ennyit még egyszerre sosem ittál. Apával jót derültünk rajtad. Aztán banánnal vigasztaltunk. El is fogyott a tányérról. Igaz a fele aztán a fürdővízben landolt, úgy kellett tésztaszűrővel kihalászni a falatokat, de legalább a csúnya szappanos esetet elfeledted.
2010. 04. 11. - Első lépések
Április 11-én Ábel megtette az első lépéseit. 3-at lépett anya felé kapaszkodás nélkül. Nagymama, nénje és édesanya spontán tapsban tört ki léptei után. Ábel csillogó szempárral és büszke fővel jelezte, hogy örül, hogy örömet okozhatott nekünk, és ő is elégedett a teljesítményével.Ábel telefonál. Az első utánzós szerepjáték a telefonálás. Elég hozzá egy zokni, egy kanál, vagy bármi, amit a szája elé, vagy a füléhez illeszthet, de ha semmi sincs, akkor előveszi a kezét, és az tölti be a telefon funkcióját. Hanghordozásában, a szünetek betartásával és stílusával, mindennel próbálja utánozni a helyzetet, amikor anya telefonál.
2010. 04. 15
Az elmúlt néhány napban folyamatosan zuhogott az eső, így nem tudtuk gyakorlatilag elhagyni a lakást. Itthon játszunk, főzünk, eszünk, alszunk.
A főzés két szinten zajlik nálunk. Én a konyhapulton, te a járólapon főzöl. Kipakolod a szekrényből a lábasokat, magadhoz veszel egy fakanalat a fiókból, és addig kevergeted a lábost, amíg el nem készül az ebéd. Néha elég sok időbe telik, míg a megfelelő lábost kiválasztod, és lemeózod. Először akkurátusan előveszed az összes lábost és fazekat az alsó két polcról. Kihelyezed őket a járólapra, néha még az üres polcra is bemászol, magyarán befekszel a szekrénybe egy kicsit pihenni, majd egymáshoz koccantod a lábosokat, megveregeted az aljukat a járólappal, s ha szépen csattan, csörög, zörög, akkor megismétled még párszor a műveletet, s elégedetten mosolyogsz.
Aztán kerül elő a fakanál, mellyel megkavargatod az ételt, hogy oda ne kozmáljon.Elmélyülten dolgozol, alig tudsz más egyébre koncentrálni.
Ugyanilyen elmélyülten pakolod ki a ruháidat a szekrényedből. Furcsa rendszer szerint dolgozol, de a munka kemény, az látszik. A bodyk hol ki, hol pedig bekerülnek a fiókba, s megfejthetetlen, mikor mi kerül ki, illetve be a szekrénybe. Segítségemet elfogadod, de az utolsó szó mindig a tiéd. S ha én rosszul ítélem meg a dolgokat, s azt hiszem, hogy a ruháknak a szekrényben a helye, akkor te ezt gyorsan kijavítod, s egy mozdulattal kitessékeled a fél szekrény ruhát.
Egyébként nagyon büszke vagyok rád, mert nincs 3 napja, hogy megmutattam neked, hogyan kell leszállni az ágyról, s azóta ezt gyakorlod. Nem kellett hússzor megmutatni, elég volt csak egyszer felfognod a lényegét, s azóta kis okos fejeddel szépen tolatsz is le az ágyról. Éjszaka, ha fel is sírsz, és anyát nem találod magad mellett, tolatsz is le, és indulsz vándorútra, hogy anyát megtaláld. Hiába no, cici nélkül még mindig nem megy. Nem is kell, hogy menjen, én itt vagyok, készen állok mindig megetetni, megvigasztalni téged. Ezért vagyok, ezért növesztettem cicit is.
Kórházi élmények
A szülinap után jött egy hosszú hétvége, a március 15-i. Meglátogattuk Lillát, Mókát és Valért Győrben, s elmentünk egy napra Bécsbe is. Bécs gyönyörű meseváros, de téged érthető módon inkább Lilla gyerekei érdekeltek. Együtt adtatok koncertet a felnőtteknek. Te egy dobozt püföltél. Nem hiába, apádnak is jó érzéke van a dobokhoz.
Együtt másztatok fel-alá Mókával a lakásban, s rontottál el minden sínt és kisautót, ami az utadba került. Nagyon fel voltatok, ti gyerekek villanyozódva. Jó volt látni benneteket! Persze 8-kor senki sem került ágyba, de még 9-kor sem. 11-kor dugtunk benneteket ágyba, pedig még akkor is inkább a játék érdekelt volna téged jobban. Na, azért akkor már nem kellett sokáig altatni. 3 napig voltunk Győrben, de ez alatt az idő alatt annyit fejlődtél a gyerkőcök mellett, mint máskor egy hónap alatt. És bizton állíthatom, hogy gyerektársaságban jobban is érzed magad, mint itthon kettesben anyuval.
Aztán a hazaérkezés után sajnos anyu elkapott valami hasmenéses vírust, amit át is adott neked 2 nap múlva. Egész nap csak hánytál, nem maradt meg benned a tejcsi. A doktor néni attól félt, hogy ha így folytatod, ki fogsz száradni, ezért beutalt minket a Szent László kórházba egy infúziós kúrára. 24 órás megfigyelésre tartottak bent minket.
Szörnyű volt az érkezés. Elkülönítettek minket egy szobában, nem kommunikálhattunk senkivel csak üvegablakon keresztül. Olyanok voltunk mi ketten, mint a kalitkába zárt madarak. Semmi kétség, fogságba estünk. Szörnyű kétségbeesésünkben sírtunk, s egymásba kapaszkodtunk. Te kaptál egy branült, amibe az infúziót vezették, s betettek egy rácsos ágyba. Én az ágyad mellé húzódtam egy székre, és próbáltalak vigasztalni. Órákon át sírtál keservesen, kétségbeesett szemekkel, s kéredzkedtél ki újra és újra az ölembe. Borzasztó emlék ez. S képzeld, anyádnak meg nem adtak ágyat, a kisasztalra dőlve kellett egy széken aludnom. Ez ma, 2010-ben a magyar egészségügy. Hála istennek reggelre már nagyon jól voltál, sőt, ahogyan levették rólad az infúziót egyre vidámabbak lettünk, majd ki is engedtek sétálni. Az már maga volt mennyország! Este, mikor már mindenki körülöttünk téged figyelt, s neked integetett, rajtad, veled együtt nevetett, akkor bejött apa, és közölte, hogy megyünk haza. Anya itt nem tölt el még egy éjszakát a széken alva, s nem hagyja, hogy a fia egy rácsos ágyban aludjon más kisbetegek között, amikor már láthatóan kutya baja. Doktor néni nem örült neki, de elengedett. Hazamentünk. Madarat lehetett velünk fogatni!
2010. 03. 08. - 1 éves lettem!
Őrülten sok dolog kimaradt ebből a naplóból. Volt szülinap is, győri kirándulás és kórházas bent tartózkodás is. A szülinapi jelentést be tudom másolni ide neked:Sziasztok!
Tegnap lettem 1 éves. Nem egészen úgy sikerült a szülinapom, ahogy anya és apa szerette volna, de én azért jól éreztem magam. Délben elmentünk anyával a tortáért, s vettünk mellé még egy csomó sütit. Az egyiket hazaérve gyorsan meg is dézsmáltuk. Madártejes torta volt, hm, nyam-nyam, nekem nagyon ízlett! Ez volt az első süti az életemben! El is nyomott az álom, jót durmoltam. Arra ébredtem, hogy anya izgatottan jár fel-alá a lakásban, és egyfolytában Fruzsinát emlegeti, s közben azon bosszankodott, hogy nincs egy rendes ünneplőm sem. Rám adott egy jó nagy fehér pólót, amit ráértem volna még egy évvel később is hordani, de azt mondta, hogy most erre az alkalomra ez legalább vicces lesz. Hát, szép éppen nem voltam benne, de ha anya szerint jó, akkor vállalom. A kis pólón ugyanis egy baba fújja el éppen a tortáján a gyertyát, s anya szerint én is ezt fogom majd tenni estefelé, ha apa hazaér. Én, bármit szívesen megteszek, ha anya szeretné, - gondoltam. Csengettek. És a Fruzsi állt az ajtóban! Ő a kis barátnőm. Baba, baba, - mondta. Megvizsgálta, hogy megvan-e az orrom, szemem, fülem, aztán bementünk a szobába játszani. Jöttek a sütik sorban, s Fruzsi mamája villogtatott a vakuval. Jaj, nagyon bírom, ha fotóznak! Olyankor mindig mosolyogni kell és belenézni a kamerába. Sőt, ha tehetem még csatakiáltást is hallatok. Ezt egészen férfiasnak érzem! Mert én az vagyok, férfi.
Szóval, játszottunk, játszottunk, de valahogy most nem volt olyan kicsattanó jókedvünk. Fruzsival jószerivel csak kerülgettük egymást, úgyhogy inkább a mamájával dumcsiztam, meg kukucsoztam. Az jó volt! Aztán megnéztem a kedvenc mesémet, amikor már a kis vendégeim hazamentek, a nagy ho-ho ho horgászt. Imááádom! Minden nap meg szoktuk nézni anyával, és együtt nevetünk, amikor a halacskák énekelnek. Aztán apa is hazaért. Elébe szaladtam az ajtóhoz, hogy mihamarabb lássam. Az ölébe emelt és azt ecsetelte, milyen nagyfiú vagyok már! És most valami különös hangsúllyal mondta ezt. Aztán hirtelen sötét lett a szobában, csak egyetlen gyertya pislákolt, s anya énekelni kezdett. Na, ez tetszett. Szeretem az ilyen játékokat. Aztán apa is énekelt vele együtt, és közelebb ültünk a kis fényhez, egészen közel.
Annyira hívogató volt, meg akartam fogni, de nagyon meleg volt. Elpityeredtem. Erre anya és apa közös erővel elfújták a lángot, és a világosságban kiderült, hogy egy gyönyörű torta került az asztalra, és tele van a kanapé is színes, eddig még nem látott játékokkal. Úúúgy megörültem, hogy rögtön nekiláttam egyszerre játszani és enni. Anya adagolta a számba a barackos túrótorta falatkákat, én meg közben megvizsgáltam jó teherautót találtam-e a kanapén.Aztán beszéltünk nagyiékkal is skypon, felköszöntöttek. Azt mondták most már nem vagyok csecsemő, hanem kisgyerek. Azt' szem ez nagy szó. Majd fürödtem az új vödrömmel. Jó lesz homokozni majd. Lapátoltam is bele a vizet, s jól megütögettem, hogy jól szól-e. Elégedett vagyok.
Aztán, nagy pillanat következett - legalábbis utólag azt hallottam, az volt. Hosszú-hosszú perceken át álltam terpeszben a kádban. Anya szerint akár még 5 percig is bírtam most. Általában hamarabb leülök, de most annyira belefeledkeztem egy tubus tanulmányozásába, hogy megfeledkeztem magamról. De örülök, hogy anya szeme csillogott emiatt. Hozzá is bújtam, és befészkeltük magunkat a nagyágyba. Anyát jól elagyabugyáltam, mert azt szereti, meg én is, csak a harapdálást nem szereti, pedig én azt még jobban, mint az ütögetést. Aztán szopiztam egyet, s ez milyen jólesett nekem a sok torta után! El is aludtam a finom anyacicin. Jó nap volt ez is. És Lányok, Boldog Nőnapot! :)Ábel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
