16 hetesek vagyunk Pöttyel. A korábban írt bejegyzésem, miszerint terhesnek lenni szar, szeretném felülírni.
A második trimeszter igen is csoda klassz időszak. Elmúlik a hülye szorongás és a rosszullétek összes formája. Marad Pötyi és Én; mi ketten dagadozunk, örömködünk szép harmóniában. Öröm látni, ahogyan fejlődik, s hétről-hétre egyre formásabb és ügyesebb. Rettentő büszke mamája vagyok ám, mert pöttöm Pöttyöm a legfejlettebb kisbaba a kortársai közül. Mindenkit leköröz. A genetikai vizsgálatok (09.16-18.) szerint is egészséges kislurkó.
Ha minden igaz, Pötyi már hall minket. Hát, nem tudom, tetszenek-e neki ezek a kinti hangok, zajok. Néha próbálom az ő fülével hallgatni a dolgokat, és megmondom őszintén, nem vagyok elalélva tőle. Hallgatnám a youtube-ot, de ha fülhallgatón keresztül hallgatom, akkor Pötty azt nem hallja. Ó, kicsi szentem, felszereljük neked a hangszórókat!
Átmenetileg, addig is hallgathatod anyát, amint Stinget próbálja utánozni a net után.
Mikor mozdulsz már meg Pötyi? Olyan jó lenne már veled dumcsizni!
Pötyi én annyira szeretlek téged! Ha téged bántanak, az számomra borzasztó nagy fájdalom. Én mindig itt leszek neked. Melletted állok és megvédelek mindentől. Mi ketten együtt szuperek vagyunk, picim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése