2010. 03. 08. - 1 éves lettem!

Őrülten sok dolog kimaradt ebből a naplóból. Volt szülinap is, győri kirándulás és kórházas bent tartózkodás is. A szülinapi jelentést be tudom másolni ide neked:

Sziasztok!
Tegnap lettem 1 éves. Nem egészen úgy sikerült a szülinapom, ahogy anya és apa szerette volna, de én azért jól éreztem magam. Délben elmentünk anyával a tortáért, s vettünk mellé még egy csomó sütit. Az egyiket hazaérve gyorsan meg is dézsmáltuk. Madártejes torta volt, hm, nyam-nyam, nekem nagyon ízlett! Ez volt az első süti az életemben! El is nyomott az álom, jót durmoltam. Arra ébredtem, hogy anya izgatottan jár fel-alá a lakásban, és egyfolytában Fruzsinát emlegeti, s közben azon bosszankodott, hogy nincs egy rendes ünneplőm sem. Rám adott egy jó nagy fehér pólót, amit ráértem volna még egy évvel később is hordani, de azt mondta, hogy most erre az alkalomra ez legalább vicces lesz. Hát, szép éppen nem voltam benne, de ha anya szerint jó, akkor vállalom. A kis pólón ugyanis egy baba fújja el éppen a tortáján a gyertyát, s anya szerint én is ezt fogom majd tenni estefelé, ha apa hazaér. Én, bármit szívesen megteszek, ha anya szeretné, - gondoltam. Csengettek. És a Fruzsi állt az ajtóban! Ő a kis barátnőm. Baba, baba, - mondta. Megvizsgálta, hogy megvan-e az orrom, szemem, fülem, aztán bementünk a szobába játszani. Jöttek a sütik sorban, s Fruzsi mamája villogtatott a vakuval. Jaj, nagyon bírom, ha fotóznak! Olyankor mindig mosolyogni kell és belenézni a kamerába. Sőt, ha tehetem még csatakiáltást is hallatok. Ezt egészen férfiasnak érzem! Mert én az vagyok, férfi.

Szóval, játszottunk, játszottunk, de valahogy most nem volt olyan kicsattanó jókedvünk. Fruzsival jószerivel csak kerülgettük egymást, úgyhogy inkább a mamájával dumcsiztam, meg kukucsoztam. Az jó volt! Aztán megnéztem a kedvenc mesémet, amikor már a kis vendégeim hazamentek, a nagy ho-ho ho horgászt. Imááádom! Minden nap meg szoktuk nézni anyával, és együtt nevetünk, amikor a halacskák énekelnek. Aztán apa is hazaért. Elébe szaladtam az ajtóhoz, hogy mihamarabb lássam. Az ölébe emelt és azt ecsetelte, milyen nagyfiú vagyok már! És most valami különös hangsúllyal mondta ezt. Aztán hirtelen sötét lett a szobában, csak egyetlen gyertya pislákolt, s anya énekelni kezdett. Na, ez tetszett. Szeretem az ilyen játékokat. Aztán apa is énekelt vele együtt, és közelebb ültünk a kis fényhez, egészen közel.

Annyira hívogató volt, meg akartam fogni, de nagyon meleg volt. Elpityeredtem. Erre anya és apa közös erővel elfújták a lángot, és a világosságban kiderült, hogy egy gyönyörű torta került az asztalra, és tele van a kanapé is színes, eddig még nem látott játékokkal. Úúúgy megörültem, hogy rögtön nekiláttam egyszerre játszani és enni. Anya adagolta a számba a barackos túrótorta falatkákat, én meg közben megvizsgáltam jó teherautót találtam-e a kanapén.Aztán beszéltünk nagyiékkal is skypon, felköszöntöttek. Azt mondták most már nem vagyok csecsemő, hanem kisgyerek. Azt' szem ez nagy szó. Majd fürödtem az új vödrömmel. Jó lesz homokozni majd. Lapátoltam is bele a vizet, s jól megütögettem, hogy jól szól-e. Elégedett vagyok.

Aztán, nagy pillanat következett - legalábbis utólag azt hallottam, az volt. Hosszú-hosszú perceken át álltam terpeszben a kádban. Anya szerint akár még 5 percig is bírtam most. Általában hamarabb leülök, de most annyira belefeledkeztem egy tubus tanulmányozásába, hogy megfeledkeztem magamról. De örülök, hogy anya szeme csillogott emiatt. Hozzá is bújtam, és befészkeltük magunkat a nagyágyba. Anyát jól elagyabugyáltam, mert azt szereti, meg én is, csak a harapdálást nem szereti, pedig én azt még jobban, mint az ütögetést. Aztán szopiztam egyet, s ez milyen jólesett nekem a sok torta után! El is aludtam a finom anyacicin. Jó nap volt ez is. És Lányok, Boldog Nőnapot! :)Ábel



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése