2010. 06. 01. A mai csodák

Ma kisebbfajta csoda történik velünk. Sőt, rögtön kettő is. Először is, ma már járkálsz a lakásban, és nem kúszol-mászol. Szépen, nagyfiúsan, kétlábon sétálgatsz a szobákban! Óvatosan, okosan, szépen, kicsit még pingvinesen.

S mi az, ami még ennél is nagyobb csoda? Hát, le sem merem írni, mert félek elillan ez a csodás tulajdonságod, de azt hiszem, szépen halkan megsúghatom: kezdesz szót fogadni. Igen, igen, félreérthetetlenül kezdesz anyára hallgatni, s ha megkér valamire, nagy duzzogva, de megteszed. No nem mindig, de a lényeg, hogy jóval többször, mint eddig.
Azt hiszem, ma elégedett vagyok.

A mai reggelinkről inkább most nem mesélek.