Mai dialógom Ábellel:
Ábel kopog a konyhaajtón. Én bent ülök az ebédlőasztalnál. Kiszólok neki:
- Szabad!
Erre a válasz:
- Igen, szabad. (és áll tovább az ajtóban bebocsájtásra várva)
Úgy döntöttem, írni fogok. Írni. Mindig, mindent, ami üzenet lehet, ami mögött szeretet húzódik, ami a fiamnak majdan kedves lehet, azt mind leírom. A történetünkön túl minden olyan gondolatomat lejegyzem, mely saját, fontosnak vélt élettapasztalatom, s a fiamnak átadni szándékozom. Olyan „anya üzenetei” lesznek ezek arra az időre, ha már a gyermekből felnőtt férfi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése