Első komolyabb betegséged

Tegnap a doktornéninél voltunk. Hezitáltam, hogy elvigyelek-e, mert nem tűntél nagyon betegnek, csak éppen hőemelkedésed volt és be voltál rekedve. Aztán, amikor a doktornéni felkiáltott, hogy milyen csúnya a torkod, akkor nagyon meglepődtem. Gennyes torok- és mandulagyulladás lett a diagnózis. Elkeseredtem. Most jobban aggódok, mint bármely más betegségednél, s most látom csak milyen szerencsések voltunk 3 évig, hogy nagyobb bajod sosem esett, és nem kellett megismerkednünk az antibiotikummal.
Hát minden rosszban van valami jó is.


Anyának két gondolata támadt még betegségeddel kapcsolatban pár héttel később, hogy ezeket a sorokat itt neked leírtam. Az egyik az, hogy hát igen, egy rahedli gyógyszert kaptál, és igen súlyos feladat volt meggyőzni arról, hogy ezeket a szörnyebvényeket neked bizony meg kell innod. Szirup formájában adták a patikában, de három különféle szirupod volt, s simán vízzel hígítva egyiket sem voltál hajlandó lenyelni. Egyetlen megoldásként a málnaszörpös verzió jött be nálad. Az valahogy eltompította a gyógyszerízt annyira, hogy észre sem vetted, hogy mit iszol. Igen ám, de 3szirup + málnaszörp, hát hogy is mondjam, elég fajsúlyos dolog. Nem is sikerült mindent megitatnom veled. Maradt egy fajta, az antibiotikum, s a többi köptető, meg köhögéscsillapító a szekrényben maradt. Gondoltam, az antibiotikum legyen tuti, s majd ha elkezdesz komolyabban köhögni, akkor majd beléd tuszakolom valahogyan a többit is.
És anya csak várt, csak várt, bőven volt még gyógyszerünk, de valahogy se köhögés, se rekedtség, se levertség, anya meg itt maradt a rahedli gyógyszerrel. Te szépen csendben fogtad magad, s meggyógyultál.