S ahogy ezt leírtam Te máris megtaláltad a futót, leszakajtottad egyik levelét és megkóstoltad. Mire ezt írom le, már romokban hever a CD tartó. Kihúzgáltad belőle a CD-ket, s egyiket-másikat nagy gonddal kóstolgatod, ütögeted, s közben gagyarászol hozzájuk. Nyílván … azt’szem közbe kell lépnem … no, már itt is vagyok. Épp a Ponyvaregényt kóstolgattad, s ezt nem hagyhattam. De most már minden visszakerült a … na jó, hagyom a naplóírást, most meg az asztalnál álldogálsz, s félek, hogy bevered a buksidat. Hát igen, 8 hónapos múltál még csak 3 napja. Kicsi sajtkukac vagy, de a leggyönyörűbb, legédesebb sajtkukac a világon. Most úgy látjuk apával, hogy a két nagyapádra hasonlítasz leginkább. Én a saját édesapám arcát és mimikáját látom benned leginkább, s ez nap mint nap külön nagyon boldoggá tesz. Merem remélni, hogy tiszta lelkéből és nagy tudásából is örökölsz tőle minél többet, de persze maradj meg te magadnak csak az, aki vagy: Miklós Ábel. Hogy milyen nagy ívű gondolatok foglalkoztatnak felnőttként, még nem tudhatom, de őszinte szívvel remélem, hogy hamar felismered a boldogságot, az örömöt, a szépet minden apró-cseprő dologban is. Mert a lélek nyugalmát ez adja. Legalábbis az én lelkemét. Én sokáig, talán túl sokáig is kerestem a Nyugalmat, a Boldogságot, míg egy napon rá nem ébredtem, hogy nem kívül kell keresni, nem kívülről kell várni, mástól, hanem ott belül, magamban meglelni, s megélni, vagyis Emlékezni.
Ez az egyik legfontosabb üzenet, amit átadok most neked.
De rögtön tudom is ám, hogy az igazi tudás nálam mindig tapasztalat útján érkezett, sosem a szüleim jó tanácsai alapján. Nos, meglátjuk nálad ez hogyan működik.
Hogy mit tudsz most így 8 hónapos kisfiúként? Rengeteget. Napról-napra egyre többet. Hihetetlen iramban fejlődsz. Sikerül megörvendeztetned minket nap nap után valami új mutatvánnyal. Gyönyörűen ülsz és állsz például. A gerinced olyan egyenes akár a nádszál. Élvezet nézni. Nagyon szépen állsz fel ülőhelyzetből és ereszkedsz vissza ülésbe. No nem mondom, néha előfordul még puffanás, de alapvetően egyre körültekintőbben és ügyesebben mozogsz. Ha kapaszkodsz, már lépéseket is teszel, de igazán még nem látom, hogy nagyon foglalkoztatna a járás gondolata. Borzasztóan kíváncsi kis lény vagy, 5 fogacskáddal szeretsz mindent megkóstolni, ami csak utadba kerül. Ugye minthogy én elég sokat körözök körülötted, elég nagy eséllyel kapok egy-két harapást minden nap. Mert ugye nagy élvezet ám kipróbálni úgy isten igazából az új fogacskákat! J Tudom én! J Csakhogy fáááj! S innen üzenem neked kedves fiam, hogy „Ne harapd anyádat!”. Remélem hallod.S hogy mit tudsz még?
Csilingelő hangon kacagni. S ezzel eloszlatni minden fáradtságot, mérget, dühöt, félelmet. Megnevettetni nagydolog, gyógyító tudomány. Új fények ragyognak olyankor a szemünkben.
Tapsolsz is már, ez nagyon aranyos, és szépen eszel-iszol is már. Elsősorban gyümölcsöket adok neked. Őszibarackot, sárgadinnyét, almát, sütőtököt, s emellett készételekből is kapsz kóstolót. Nagy is ám a baj, mert csupa tiltott dolgot eszel. Olyat, amitől a védőnők még eltiltják az ilyen picinyeket. De mit csináljak, ha te ezt szereted a legjobban! A puffasztott kukoricapehely az egyik kedvenc csemegéd. Szinte elolvad a szádban, így anyának nem kell tartania attól, hogy a torkodra megy, és megfulladsz. Így mindketten nagyon szeretjük a pufulecet. De hogy a kovászos uborkát is imádod, azt csak véletlenül tudtuk meg. A piacon apa megkóstoltattad vele a kovi ubit, s te csak szopiztad, szopiztad szakadatlanul, s nem engedted, hogy apa elvegye tőled. Jót nevettünk rajta. S így jártunk a korhelylevessel is. Azt is imádod, pedig tiltott kaja még. Mindegyikkel elsősorban az a baj, hogy túl sok sót tartalmaznak, ezért anyának ez pici lelkiismeret furdalást is okozott. Elvégre most még nekem kell az okosabbnak lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése