Nincs az az elfoglaltság, finom falat, vagy játék, amely el tudna tántorítani egy kis cicizéstől, ha erre anya esélyt ad. S ha anya nem értené, mit szeretnél, te jössz, és húzod, téped a ruháját. Azonnal felragyog az arcod, ha megpillantod a póló alatt a mannát tartalmazó Cicit. Olyankor szorosan összebújunk mi ketten, és szopizunk. Mandulavágású szemeddel megkeresed a tekintetem, cicimmel a szádban egymás szemébe nézünk és csak mosolygunk. Nincs az az isten, aki akkor minket szét tudna választani.
Legyen éjszaka, hajnal, vagy naplemente, egy kis cicizés mindig megnyugtat, mindig feldob. Bármilyen nyűgös, fáradt vagy, szopizás után mosolygósan folytatod a játékodat. S ha beteg vagy, csak anya karjaiban jó. Befúrod a kis fejedet, és ott gyógyulsz, ott pihegsz a karjaimban.Milyen jó is az anyacicit két kézbe fogni és simogatni, s így elaludni a finom csordogáló tejcsivel a szád sarkában!
Miért mondja azt a nők többsége, hogy válasszalak el téged, és ne adjak több cicit? Miért?
Ki tud ésszerű magyarázatot adni nekünk arra, hogy miért váljunk meg a jótól, az egészségestől, a megnyugtatótól, az ölelésnek ettől a módjától?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése