Mikor a zöldségek megpuhultak, előkerültek a tojások a hűtőből. Három szép tojást választottunk. A széket odahúztuk a tűzhelyhez, és felálltál a tetejére. Anya megmutatta az elsővel, hogyan kell a tojást megtörni és az ételbe tenni. Láthatóan nagyon tetszett neked. Kacagással fogadtad, s rögtön nyúltál is már a második tojáshoz és egy határozott mozdulattal bele is dobtad az egészet a forró ételbe. Bizony ki kellett halásznom onnan és elmagyarázni, hogy a héját előbb fel kell törni és csak a belsejét tesszük bele az ételbe. Igyekeztünk ketten dolgozni. A harmadik tojás ily módon már profi módon még a tenyeredben kettétört, így a feladatot te teljesítetted. Nagyon élvezted ahogyan a fehérje a tenyeredből a lábosba folyik.
Utána jött az első trauma számodra. Nem kellett több tojást megtörnünk. Jobban mondva anya nem engedte, hogy több tojást összetörjünk. Ezt erősen nehezményezted, de egy alapos kézmosás után megkaptad a fakanalat, ami enyhített a fájdalmadon. Anya elmagyarázta neked, hogy a tűzhely forró, nem nyúlunk hozzá, még a láboshoz sem, csak a fakanállal kavargatjuk az ételt, így ni. Kiskezedet ráügyeskedtem a fakanál nyelére, majd a kezembe fogtam a kezedet, és együtt kavartuk a lecsót. Közben hol egymásra, hol a lecsóra néztünk és mosolyogtunk. Néha fújtál egyet, jelezve, hogy vigyázat, forró!
Majd jött az újabb nehézség, elkészült az étel, nincs szükség további kavargatásra. Még a székről is le kellett szállnod, és kavargatni sem lehetett tovább. Ez nagyon lelombozott. Sajnos olyannyira, hogy a lecsóból már nem ettél egy falatot sem. Hogy végeredményben te nem szereted a lecsót, vagy csak nem tetszett, hogy nyers tojásokat tettünk bele, nem tudom. Nem tudhatom. Mindenesetre sajnos anya és apa nélküled ette meg az ebédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése