Írok neked. Mert kinek másnak írnék. Most csak rád hagyatkozhatom. Itt ülök a vödör alján
Jó itt, nem panaszkodom, bár néha szeretnék felmászni, egy kicsit körülnézni, de folyton visszacsúszom. Aztán persze megbékélek, nem olyan rossz itt lent sem, megvan mindenem. Élelmet elém hordanak, itt a gyerek is, akit nevelhetek. Adtak mellé háztartást is, amit gondoznom kell, úgyhogy a feladataimat ellátom, panasz nem lehet rám. Az évszakok telnek, jönnek és mennek, konstatálom az ablakomból. Tegnap még nyár volt, piciny ősz, most meg már a tél hidege fúj be hozzám. Vagy tévedek? Én még a nyárban létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése