Beszéd

Anya picit aggódik, de csak úgy idézőjelesen és nagyon csendben, magában szorong kicsit. Valahol tudja, hogy semmi alapja rá, no de mégis, úgy tűnik, a nagy átlagba mi nem tartozunk bele. És az mindig félő kicsit, nehogy valamelyik szakember kitalálja, hogy valami nincs rendben, valami késik, valami kevés, valami rendezésre szólít fel minket.
Így vagyunk mi a beszéddel kicsit.
Még nem beszélsz folyamatosan, érthetően, pedig állítólag már ez időszerű lenne.
Hovász? Apa hovát? Apa elment. (Hová mész? Apa hová ment? Apa elment.)
Színeknél a piros határozottan zöld, remélem csak azért, mert a zöld szót már mondod, a pirosat még nem.
Valahogy hiába tanítom a pirosat, nem mondod. Az angol számokat, szavakat annál inkább.
-Kérsz tejet?, - Yesss!
Számolgatni is tanulgatsz kétnyelven. Én jobban örülnék neki, ha csak a magyar nyelvet próbálnád meg elsajátítani, de a helyzet úgy áll, hogy az angolok jobb kis mondókákat, rajzfilmeket, játékokat találnak ki piciknek, mint mi, magyarok, így a gyerek nagyobb kedvvel nézi az angol kiszámolókat, dalocskákat. Én igyekszem az angolt rögtön fordítani, hátha így inkább a magyar marad meg,... aztán meglátjuk.
Kedvenc számsorod a: - Kettő, három, négy, öt, négy! :)
Ha valamit felborítasz véletlenül, azt mondod: -Bucsi! (Bocs!)
A Köszi az Kesze. A "nem" időnként úgy hangzik: Ez egy nem!
De hallottam már azt is tőled, hogy "Eltört a tűz!" (még nem jöttem rá, mire gondolsz ilyenkor)