Az én nagyfiam ovis fiú lett. Büszkeségem, szépségem! 1/2 9-től 4-ig nem tudom, mi történik veled, csak azt látom, hogy jó dolgok lehetnek ezek, mert feltöltődve, mosolygósan jössz el az oviból. Csacsog, csicseregsz és tele vagy energiával.
Nagyon ügyes vagy, nagyon gyorsan megszoktad az új életformát. Az óvónénik szerint nagyon jófiú vagy, jól nevelt, illedelmes, szófogadó, és én nagyon büszke vagyok rád!
Anya nagyon sokat küzdött azon, hogy elintézhesse, hogy továbbra is mindig ő menjen érted az oviba, hiszen olyan jó látni a te pici világodat, a társaidat, az óvónénidet, azt, amilyen örömmel veszel észre engem a folyosón, vagy ahogyan robogsz felém az udvaron. Szeretlek, kicsim!
skip to main |
skip to sidebar
Úgy döntöttem, írni fogok. Írni. Mindig, mindent, ami üzenet lehet, ami mögött szeretet húzódik, ami a fiamnak majdan kedves lehet, azt mind leírom. A történetünkön túl minden olyan gondolatomat lejegyzem, mely saját, fontosnak vélt élettapasztalatom, s a fiamnak átadni szándékozom. Olyan „anya üzenetei” lesznek ezek arra az időre, ha már a gyermekből felnőtt férfi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése