Ábel meséi

A minap anya már nagyon fáradt volt. Este, lefekvés előtt olvasott neked néhány mesét, de három után már nagyon elfáradt, majd' kiesett a kezéből a könyv. De te csak tovább követelted a meséket Lusz elefántról, a vízilóról, a krokodilról. Már kívülről ismerjük a szereplőket, de újra és újra olvassuk történeteiket. Anya gondolt egyet és megkért téged, hogy most te mondj egy mesét anyának.
Hál' istennek, egyből  megtetszett neked az ötlet. Íme néhány részlet a meséidből, melyeket elkezdtél egymás után ontani.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hóember. A hóember kiment az útra és találkozott a nagy piros wheels on the bus-szal és összeütköztek. A busz tele volt hóemberekkel..." (Sajnos a folytatás kiment anya fejéből.)

"Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy pókembej, akinek, ha megnyomtad a fejét, rúgott a lábával. Megjött a piros autójával és felugrott a falra és elkapott, megevett. (Ezt a kezed öt ujjával el is játszottad. Az ujjaid lettek a pók lábacskái.) Itt a vége, fuss el véle!"

Aztán olyat jászottunk, hogy Ábel volt a pók, az ujjaival pókhálót húzott a levegőbe, én pedig a légy voltam és zümmögve köröztem a levegőben (szintén a kezemmel játszottam el a legyet). Aztán egyszercsak beleakadtam Ábel-pók hálójába. És jött is gyorsan és bekebelezett.
Ezt a játékot sokat játsszuk, szeretjük. Hol anya a pók, hol Ábel.