Apa szülinapja

Elmeséltem neked, hogy apának ma szülinapja van, és szereteném, ha készítenénk neki valami meglepetést. Te rögtön indítványoztad, hogy az lesz a legjobb, ha veszünk apának egy kígyót. Olyan zöld kígyót, aminek hosszú piros nyelve van és sziszeg. Csörgőkígyót, erősítetted meg. Megállapodtunk abban, hogy ha a kenyérboltban adnak csörgőkígyót, akkor megvesszük, ha nem, akkor pedig készítünk kókuszgolyót apának és sütünk pogácsát. Hurrával üdvözölted az ötletet, mert készpénznek vetted, hogy a kenyérboltban lesz csörgőkígyó. Aztán persze volt kicsi sírás, amikor kiderült, hogy nem kapható a boltban kígyó, így kénytelenek vagyunk beérni némi süteménykészítéssel.
Hazaérve már nagy kedvvel lendültünk bele a golyóformálásba. Anya már előre elkészítette a kókuszgolyó masszáját, csak golyókat kellett belőle formázni és meghempergetni őket a kókuszreszelékben. Olyan koncentrációval dolgoztál, hogy inkább nem szóltam, hogy a reszelék egy része kihullott a tányérból, le a földre. Inkább csendben, nagy áhítattal figyeltelek. Örültél, hogy milyen sok süti készült el és milyen gyorsan, újra és újra átszámoltad őket. 1, 2, 3, 4...9, 10, 15, 16, 17...egészen huszonötig, talán. A 11-14 mindig kimarad, de a többi stimmel. Hogy kitől tanultad, nem tudom.

Aztán meghallottuk apa lépteit közeledni. Gyorsan megbeszéltük az ajtó elé állva kézen fogva, hogy amikor apa belép az ajtón, akkor rázendítünk a Boldog születésnapot! c. dalra. Kiderült, hogy Ábel ezt jól ismeri, nem lesz gondja vele. Így is történt minden. Ábel eleinte kicsit félénken énekelt, alig lehetett hallani a hangját, ezért anya másodjára is rázendített a refrénre, s addigra már Ábel hangja is megérkezett, apa pedig elérzékenyült szemekkel hallgatott minket. Jól sikerült a köszöntésünk.