Az óvónéni az évbúcsúztatón elmondta, hogy lassú gondolkodású vagy, és ezt nagyjából úgy értette, hogy lassan reagálsz a kérdéseire. Nagyobb potenciát lát benned, így fogalmazott és arra kért, olvassak neked több mesét, foglalkozzunk veled. Ezt a lassú reakcióidőt ő a késői beszédfejlődések tudja be, nem tudom mekkora meggyőződéssel, de mindegy is.
Az óvónénink jó, sőt, nagyon jó. Jó a meglátása, én is érzem, hogy a többiek máshol járnak már. Csak annyit tudok még ehhez hozzátenni, hogy önmagadhoz képest szépen egyenletesen fejlődsz és az értelmi képességeid teljesen szuperül működnek.
Anya már régóta gondolkozik azon, hogy tanítónénit játszik veled itthon. És most ezt az óvónéni is megerősítette benne.
Eddig is szerettem volna már itthon tanítani téged, megmutatni neked azt, amit én a világban érdekesnek látok, és megtanítani mindarra, amit tudok, illetve amit te abból befogadni készen állsz.
A döntés bennem megszületett, már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan is kezdjünk hozzá, miként készüljek föl, mihez nyúljak először, mit tud egy négyéves, és mindezt mikor valósítsuk meg, és a többi, és a többi. Jó lenne valami ötletgyűjtemény. Milyen kár, hogy nem óvónőnek tanultam!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése