Vallomás

Csak egy aprócska gondolat, amit ide tervezek írni neked, fiam.
Most vagy 2 éves, s kezd nem könnyű lenni a nevelésed. Nagy tapasztalattal nem rendelkezem, már ami a gyermekek fejlődését illeti, így aztán sokszor csak állok, mint Bálám szamara egy-egy új helyzet (a dackorszak gyönyörűségei) előtt. Bevallom, fogalmam sincs, mitévő legyek, hogyan viselkedjek. Először is meg kéne értenem, mit miért csinálsz, s hogy ez most akkor éppen helyes-e vagy helytelen, életkori sajátosság-e, s a nagyok szerint hogyan kezelhető. Egyáltalán kell-e kezelni. S egyáltalán kik a nagyok, és leírták-e már mit kell tennem? S aztán jönnek a játszótéri anyukák faggatása, a barátnőké, a védőnőé, a szomszédoké, s levonni a konzekvenciát belőle.
Tehát egyrészt komoly agymunka sokszor eldönteni, hogy bizonyos helyzetekre hogyan fogok reagálni. Mi az én gondolkodásmódom szerint a leghelyesebb és legcélravezetőbb viselkedés. S miután megszületett bennem a döntés, akkor jön a puding próbája.

Nos, ezen a ponton, vagy minden megy, mint a karikacsapás, és anyád elégedetten veregeti meg a vállát, vagy összetűzésbe kerül saját elméletével. Mert igen bizony, egy dolog mindig kifelejtődik a gondolatmenetből: én is csak emberből vagyok, tele hibákkal. Hiába a gyönyörű elmélet, a sok okos gondolat, ha egyszer türelmetlen, sokszor fáradt, ideges, hirtelen ember vagyok, és még én magam is nehezen kezelhető vagyok. S ilyenkor egy jól megválasztott hiszti jobbról, s anyád máris kibillen a bölcs anyuka szerepéből, és mindenfélét elkövet, amit egyébként nagy hangon elítél. A kiabálástól, ingerültségtől a fenekesig van minden. S aztán jön a súlyos szégyenérzet...
Hát ez az én nagy vallomásom feléd. Hogy én sem vagyok tökéletes. Él bennem egy kép arról, milyen anya szeretnék lenni (semmiképp sem kiabálós, csapkodós), de néha nem olyan vagyok. A személyiségem, a jó és rossz tulajdonságaim alakítgatják, formálgatják át azt a képet, amit ott belül magamról, mit bölcs anyukáról elképzelek.
Mindenesetre már nagyon várom, hogy picit nagyobb légy, hogy nagyokat tudjunk beszélgetni. És úgy olvasnám már neked a mesék százait is! Én ehhez jobban értenék fiam. Az autótologatás apa dolga, én rajzolgatni, mesét olvasni szeretnék veled. Mi lenne, ha holnap a kedvemért meghallgatnál tőlem egy mesét?!