Szegényebbek lettünk egy bölcs emberrel.
Furcsa, ő halhatatlan. Hogyan történhetett ez meg mégis?
A mai nap szinte akkor kezdődött el, amikor apa este hazaért a munkából. Felpörögtél, jöttél-mentél, dumáltál folyamatosan nagy hangon, vidáman. Örültél apának, aki szintén nagy örömében ölbe kapott, s felemelt a magasba. Igen ám, de azon a részen, ahol a plafon igen alacsony, s így a fejtetőd ütközésbe került a mennyezettel. Magyarán apád beverte a fejedet a plafonba. Volt nagy sírás-rívás, vigasztalás, bocsánatkérés, és kétségbeesés, de anya ölében az anyacicin egy pillanat alatt elcsendesedtél, és újra virgonckodtál.
Aztán jött apával a fürdés, a nagy esti program. Az egyórás pancsi alatt megkósoltad apa kék Fa szappanát, amit nagy zsiványságnak tartottál, s eleinte még ferde szemmel vigyorogtál az ügyön, majd sírva köpködtél magad köré és nyelted a vizet utána böcsülettel. Ennyit még egyszerre sosem ittál. Apával jót derültünk rajtad. Aztán banánnal vigasztaltunk. El is fogyott a tányérról. Igaz a fele aztán a fürdővízben landolt, úgy kellett tésztaszűrővel kihalászni a falatokat, de legalább a csúnya szappanos esetet elfeledted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése