És leginkább nem kértünk semmit. Csak kaptunk. Akinek éppen eszébe jutott attól. Nem is feltétlenül baráttól, vagy közeli ismerőstől. Akár vadidegenektől is. S kismamáéknál ez a világ rendje. Akárcsak a kicsiknél a játszótéren. Akinek játéka van, azt használhatja bárki. Aki éppen arra jár, az felülhet egy parlagon heverő motorra, magához vehet egy labdát, használhatja a vödröt, lapátot.
A ruhákat pedig továbbörökítik. Akinek már nincsen szüksége rá, az talál a környezetében újszülöttet, akinek örömmel összeválogatja a kis rucikat. Jóleső érzés annak, aki adja, hisz örül, hogy segíthet másnak, s annak is öröm, aki kapja, hiszen a kedvesség, figyelmesség és szeretet mindenkinek jólesik, a dolog hasznosságáról nem is beszélve.
Miért nem alkalmazzuk ezt a modellt az élet több területén is? Mennyivel boldogabb lenne a világ, ha minden téren így működnének a dolgok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése