2010. 04. 22. - Anyának a turkáló, neked a csiganézegetés

2010. április 22.
Ohó, ismét egy szép dátum! Ha mindet összeadjuk 11, de benne van a 22 is. Szeretem az ilyeneket. Sokszor történik valami izgi ilyen napokon.


Fiam! Szép szíved van, olyan nyitott még a világ jóságára, s el sem tudod képzelni, hogy van még máshogy is. 30 év alatt el is jut oda az ember, hogy a tiszta jóságát elveszíti, s már bántani is tud és akar.
Azt hiszem, hogy a tudást Te hordozod. Igen, így kell szeretni. Így kell a világ orcájába belenézni és üdvözölni. S mosolyra csak mosoly lehet a válasz. A legkeményebb szíveket is meglágyítod. Te döntöd el, hogy mi vesz körül, kedvesség, vagy közöny, csakis Te.

Fiam! Várom már a napot, amikor szót fogadsz majd anyádnak. Akármilyen hangnemben, vagy stílusban adom elő magam, a válasz legtöbbször csak egy kedves mosoly a szád sarkában, vagy egy cinkos összenézés, majd folytatod elmélyült játékodat, mely anya szemszögéből nézve csak károkozás, piszokgyártás, csínytevés. Így aztán mostanában már kénytelenek vagyunk minél hamarabb elhagyni a lakást, és kint tartózkodni a szabadban, mert egyszerűen szétszeded az otthonunkat. Ha nem akarok állandóan utánad pakolni és takarítani, akkor jobban teszem, ha kultúrprogramokat szervezek neked a környéken. Például csiganézegetés, aranyeső keresés, játszóterezés, séta kéz a kézben, alvás a napon, henyélés egy kiflicsücsökkel, fagyizás a szomszéd cukiban, motorozó gyerekek utáni ábrándozás. Ha anya vágyik kultúrprogramra, akkor turkálunk, bababoltba megyünk, piacozunk, vagy a postán állunk sorba.
Ma anya megkísérli a lehetetlent, kitakarítja a lakást úgy, hogy te is itt vagy velem, mellettem, alattam, mögöttem, de mindenképpen szoros kíséretet jelentesz folyamatosan vagy nekem, vagy a partvisnak, porszívónak, felmosófának.
Kíváncsi leszek, meddig jutunk így el a takarításban.