Az oviból hazajövet

rengeteg csigát láttunk az úton. Épp elállt az eső, és ők mind előbújtak. Ábellel nagyon boldogok voltunk, egyesével végiggyönyörködtünk az összes csigában, akiket csak útközben megláttunk, majd egyet a tenyerünkbe vettünk és hazahoztuk. Útközben csiklandozta a tenyeremet, ahogy kúszott előre. Később átadtam Ábelnek, ő is hozta egy ideig. Jó játék volt, de sajnos itthon, a konyhaasztalon már csak kicsit játszott velünk a csiga. Hamar behúzódott a házába és többet már nem bújt ki. Vagy szundizott, vagy meg volt szeppenve. Én utóbbira tippeltem, így egy óra elteltével lesétáltam vele a kertbe. Akkor már Ábelnek sem volt akkor élmény csigázni. A kertben szépen elengedtem és én is megnyugodtam, hogy most már jó helyen van a csigaelvtárs.