Fura egy helyzet. Engem kéne ünnepelni, de hát honnan tudhatná meg a fiam, hogy Anyák napja van, ha nem tőlünk, szüleitől. Nekünk kell őt megtanítanunk rá. Az ünneplésre ugyanúgy, mint bármi másra. És ez bizony nálunk nem megy egyszerűen. Apuka valahogy sosincs úgy ráhangolódva az ünnepekre, s ha én azt szeretném, hogy a fiam szeressen és tudjon ünnepelni, akkor úgy vélem, nekem kell megszerettetnem vele az ünnepeket. De hogyan készüljünk most az én ünnepemre?
(Juj, kaptam egy kedves virágrajzot Ábeltől. A háta mögött hozta. És kaptam puszit is. Aztán azt mondta, hogy a rajzot sajnos nem kaphatom meg, mert azt apa rajzolta. :D Én ma nagyon boldog vagyok. Sőt, még annál is boldogabb, mert ennek kapcsán újra egymásra talált a két fiú és egy órája együtt játszanak.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése