Nem tekinthetek vissza úgy az elmúlt nyárra, hogy Cristosról, és a sartii családról szót ne ejtsek. Chalkidikin nyaraltunk, körbejártuk 2 hét alatt a középső nyúlványát, Sithoniát. Sarti a legdurvább, turisták által ellepett városka. De mi mégis ott éreztük a legjobban magunkat. Undorító volt a sok magyar turista és görög étterem, ahol rántott húst és gulyást szervíroztak, vagy éppen Laci bácsi a házias gyrosát árulta, de ezen túlléptünk egy-két nap alatt. Mert megismertük a városka lakóit, találkoztunk Cristosszal, a te első kisbarátoddal, s vendéglátóinkkal, akik igazi barátságos görög emberek voltak. Sarti legmagasabb sziklájának csúcsán pedig minden délután megjelent egy bácsi, aki kisrádiójával leült mindig ugyanarra a sziklán lévő padra, s onnan nézte a nagy kékséget. Ott ült ő sokszor egész délután hallgatva a recsegős muzsikát táskarádióján. Mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor megláttam, s aggódtam érte, amikor késett. Néha úgy éreztem, ő a legbölcsebb mindőnk közül, ő tudja, mire érdemes itt figyelni, hová érdemes a tekintetünket fordítani.
Sartiban szobát béreltünk, mert árban ugyanannyiba került, mint a kemping, s a szobának van ajtaja, tudod, kisfiam? :) Akkora megnyugvást jelentett ez nekem! :)
A szobát egy középkorú házaspár adta ki, akiknél épp ott nyaralt az unokájuk is, Cristos. Nos, Cristosnak volt zenélő rendőrmotorja és hatalmas traktorja, s ő maga is egy nagyon barátságos kisember volt, így könnyen egymásra hangolódtatok. Tény, hogy a legnagyobb vonzerőt a motor jelentette, de általa szépen összebarátkoztatok Cristossal is. Te nevettél Cristoson, amikor egyszer nekiszaladt a ház falának, s utána ő már csak futkosott neki a falnak rendszeresen, csak hogy a kedvedben járjon, s őt viccesnek találd. Így aztán hangos volt a házunk mindig a nevetésetektől és a zenélő játékok hangjától. Cristost sokáig emlegettük még neked, neve lassan egyet jelentett azzal az érzéssel, hogy "Hiányzol, Görögország!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése