Római reggeli az asztal tetején

Hát, anyád nagyon sajnálja, hogy nem fényképezett le ma reggel. Talán, ha nem attól tartottam volna annyira, hogy leesel, akkor mertem volna még gépért futni, de féltem. Bevallom, megijedtem. De persze ezzel egyidőben csorgott a szemünkből a könny apával, úgy nevettünk rajtad! Már jó ideje a nagy konyhaasztalnál reggelizel a te kifejezett kérésedre. Ma is szépen megterítettem neked, és eléd tettem minden földi jót, amit a hűtőben találtam. Majd jöttem-mentem a lakásban, apával beszélgettem, s mire visszaértem a konyhába, te az asztalon végigfeküdtél az oldaladon, pont úgy, ahogyan a rómaiak a nagy lakomákon. Kezedben egy savanyú uborkát találtunk, amit nagy élvezettel szopogattál, s ugyanúgy az ég felé néztél, ahogy anno Caesar. Csak épp a babérkoszorú hiányzott a fejedről. Imádnivaló kis mókus vagy!

Ez még egy korábbi konszolidált reggeli