Visszatekintés

S hogy egy picit meséljek neked az elmúlt félévről, írok ide pár sort. Ha visszatekintek, egyértelműen a görög nyaralásunkat látom a legszebb élménynek. A görög tengernél nincs kékebb víz a világon. S a kéksége olyan mélységekbe visz el, ha jól belenézel, melyet eddig egyik ismert tengernél sem tapasztaltam. Nem véletlen, hogy a görögök a tengerük színeit festik meg zászlóikon.

Többnyire kempingeztünk, sátraztunk. Na, ha kisgyermekes anyukák olvasnak minket, akkor most foghatják a fejüket: "mekkora marhák", vagy éppenséggel "milyen bátrak!"
Azt tudni kell, hogy hónapokig készültünk erre az útra, s a létező összes szempontot figyelembe vettük, ami a kisgyerekes utazásnál kérdés lehet. Csak egyet nem. A kempingben nincsenek ajtók. Ha a cipzárt kinyitom, a gyerek szabad terepen van. Egész nap. Ami nálad, fiam annyit tesz, hogy sátornyitás után kirobbansz mint a puskagolyó, és felváltva rohangálhatunk utánad a kempingben. És te persze mindig gyorsabb voltál. Volt olyan, hogy már a gépházban is kerestünk, mert el sem tudtuk képzelni hová máshová bújhattál. De persze olyan is volt, amikor pelenkázás elől szaladtál el anyaszült meztelenül a recepciós nénihez oltalomért. Aztán persze idővel kitanultunk téged. A nagy mikiegeres autóhoz futottál legtöbbször, vagy a kemping sorompója, azaz kijárata felé. Általában reggel 10-re már hulla fáradt voltam a sok futkosástól. A partra kiérve azonban megenyhültünk mindannyian. Te bőszen homokoztál és fürdőztél apával, anya pedig elmélázva ült a tengert bámulva. Micsoda erő, micsoda hatalom és szépség! Feltöltött, ha csak belenéztem a nagy kék szemébe...

S még egy fontos gondolat rólad: bárhol, bármilyen körülmények között jól érzed magad. Azonnal képes vagy alkalmazkodni a helyzethez, városhoz, kényelmi fokozathoz. Azt hiszem, ennyire rugalmasak csak a gyermekek tudnak lenni. Kíváncsi lennék, most, így felnőttként mennyire jellemző még ez a tulajdonság rád. Vajon ma is örömmel üdvözölsz minden új helyet az életedben?