Ma érdekes, és igen vegyes napunk volt. Reggel szomorúan és kissé idegesen konstatáltam, hogy a szomszéd lakásban elkezdődtek a felújítási munkák. Légkalapács, fúró, véső, minden bevetésre került. Nekünk pedig a napi alvásunk lenyesődött 40 percre. Nagyon fáradt voltál, és nyűgös, bár szépen tartottad magad, de ilyenkor azért mégis nehezebben tolerálod, ha a dolgok nem a te szájízed szerint mennek. Én is feszült voltam, mert sajnáltalak, hogy nem fogsz tudni eleget pihenni, és a fejemben is zakatolt az a hülye légkalapács. Vigasztalásul gondoltam egyet, s megtöltöttem a kádat jó meleg, finom vizecskével, s mind a ketten belehuppantunk. Nagyon jó volt veled fürdeni, még ciciztél is egyet a pancsolás közben. S miután megtörölköztünk, bebújtunk a paplan alá, s ekkor sikerült azt az ominózus 40 percet átaludni, ami aztán kellő mennyiségű energiával pótolt minket ahhoz, hogy még délután eljussunk az állatkerti játszóházba és egészen estig ott ugrabugrálj az ugrálóvárban, vonatokat tologass, horgássz, autókázz, és rohangálj körbe-körbe karikába. Ennyire felszabadultnak, önállónak és vidámnak rég láttalak! Olyan jó volt látni! Sőt, napokra meghatározta a hangulatomat ez a másfél órás játékod. Nagyon büszke voltam rád, hogy milyen önálló vagy és talpraesett! Remélem felnőttként is ilyen maradsz!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése