Hohován felbuzdúlva

Úristen, mennyi mindenből kimaradtunk! Utoljára akkor írtam neked, amikor elkezdtél járni. Azóta már fél év eltelt, s te már futsz, rohansz, szekrényre mászol, motorozol, éppen még a csilláron nem lógtál.

Nagy bohóc vagy egyébként. Szeretsz másokat megnevettetni és magadat is szórakoztatni. Én ennek nagyon örülök, hiszen ez gyönyörű ajándék mindenkinek. Hihetetlen grimaszokat vágsz, pózokba vágod magad, billegsz, táncolsz. A játszótéren rendszerint kiszúrsz magadnak néhány évvel idősebb gyerekeket, s ha számodra kedves dolgot tesznek, akkor fennhangon csilingelve nevetsz rajtuk. Ez annyira üdítő tud lenni, hogy általában a gyerekek nem is tudnak neked ellenállni, s hogy még egyszer hallják a nevetésedet, újra és újra fenékre esnek, csúszdáznak, vagy ugrálnak, vakkantanak, amit csak akarsz. A lábad előtt hever mindenki! :) Mert a vidámság, a kedvesség és figyelem minden embernek fő tápláléka.

S ha a képen megakadna a szemed azon a nem is annyira pici fehér folton a nadrágodon, a pólódon és a kezeden, akkor elárulom, hogy imádod a kenőcsöket, krémeket. Minden mennyiségben szereted magadra kenni őket. Itt a fotón már a megtisztított Ábel látszik. Az arcodról eltűnt már a fehér máz! :) S ha éppenséggel tudni akarod, már a szekrény felső polcain tároljuk ezeket a tégelyeket, de te onnan is nagy csalafintasággal, de mindig megszerzed. Anya csak onnan tudja, hogy baj van, hogy túl nagy a csönd a lakásban. A csönd mindig arra figyelmeztet, hogy nagyon elmerülten ugyan, de valami őrületes dolgot követsz el éppen. :)