Ma megtaláltad a sárga szövegkiemelőmet. Rákanyarintottál néhány vonalat a kézfejemre, majd beavattál, mi mindent rajzoltál. Volt rajtam repülő, autó és cipő is. A repülőt felismertem, tényleg az volt. A többit elhittem neked.
Van egy furcsa szokásod is. Minden este, mikor édesapád hazaér, borzasztó izgatott leszel, és nagy izgalmadban "Japa, japa (Jön apa!), gyorsan-gyorsan!" felkiáltással elbújsz a lakásban. Hol az ágyban bújsz el a párna, vagy paplan alatt, hol az íróasztal alá bújsz be. Annyira édes tud lenni, amikor csak egy pár lábfejet lehet kivenni az ágyban, mert az kilóg a párna alól. Két kicsi mozdulatlan lábfej, ők üdvözlik apát.
És hát igen, a történetben felfejlik egy újabb furcsaságod is. Párnával takarózol. A takarót rendszerint lerúgod magadról, nem bírod egyiket sem, viszont a párnát előszeretettel pakolod hol a hasadra, hol a fejedre, és úgy alszol el. Eleinte aggódtunk nehogy megfulladj a nagy párna (mert persze a felnőtt párnákat szereted legjobban) súlya alatt, de ennél, hála istennek egy gyereknek több esze van.
Én igazság szerint akkor szoktam magamban a legnagyobbakat mosolyogni, amikor egy pici párnát helyezel a pocakodra, mely ott billeg nagy hetykén rajtad minden szusszanásnál. És persze olyan kicsi, hogy még a pocakodnak is csak a tetejét fedi le. Hát szép kis takaród van., mondhatom! :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése