Japa, japa!

Jön apa! Gyorsan-gyorsan! És csillogó szemmel, dobogó szívvel várod apát hol az asztal alatt, hol anya mögé rejtőzve, hol elébe szaladva. És apa alig lép be az ajtón, te máris jössz elő az ötleteiddel: "Da! (labdázzunk), Thomas! (vonatozzunk), vau-vau! (bábozzunk a kutyussal), cucu! (vagy paci)(lovagoljunk)".
Alig bírod kivárni, hogy apa levegye a cipőjét és az utcai ruháit! Szorosan mész utána és csivitelsz, viszed neki a bábokat, magyarázol mesékről és autókról . Kérsz tőle vizet és valami rágcsálnivalót, mindegy, csak rád figyeljen, rád. Veled foglalkozzon, neked legyen! És apa boldogan teljesíti minden kérésedet. 2 percen belül már hangos kacagás tölti be a lakásunkat, és ti ketten, fiúk már birkóztok önfeledten, lovacskáztok, báboztok és labdáztok.
Imádlak ilyenkor nézni benneteket.