Nem túlzok

Pózol a tükörnek

Tegnap kaptam egy olyan visszajelzést, amúgy kedvesen, hogy azt hitték még tavaly, hogy túlzok a fiam sztorijait illetően. Hát kérem, én nem túlzok. A gyermek tavaly még tényleg beleállt a wc-be és lehúzta magát rajta. Tényleg a kukát kiborította a konyhában, hogy kihalászhassa belőle a mandarin héját és megkóstolhassa. Tényleg magára rántotta a futónkat és cserépnyi földdel a fején játszott tovább, mintha mi sem történt volna. Tényleg nagy malac, aki a hajába keni a zsíros kezét. Tényleg hosszú percekig billeg a tükör előtt különböző pózokba vágva magát. Tényleg mikrofonnak használja a filctollat és óbégat bele. Tényleg odahúzza a nagy  faszéket a hűtő elé, kinyitja az ajtaját, és amit talál, elmajszolja. Egyik nap tényleg megjelent a kisszoba ajtóban három darab nyers tojással a karján. Óvatosan lépdelt előre, nehogy leguruljanak, és olyan, de olyan büszke volt magára! És tényleg kiöntötte a biliben lévő első pisijét, mikor győztesen felmutatta, hogy "Nézd, mama!" És tényleg, akkor esik neki legjobban a víz, amikor a virágokat locsolom, és mindenképp a locsolókannából szeretne inni, mint a virágok. És tényleg hatszázszor beleugrik a kismedencébe a strandon, végigsétál rajta keresztül, majd a másik végén kijön. Aztán újra be, újra végig, és a másik végén ki. Igazi tornamutatvány ez még anyunak is. Másfél óra medencegyaloglás alatt teljesen lefáradok, és húzom haza az akkor még ereje teljében lévő fiamat.
Szóval, lehetne még bőven sorolni, mit tud egy ilyen kismanó produkálni. Mert tud, az biztos. Minden korban valami mást.

Most várom már, hogy szép magyar nyelven is elkápráztasson minket az ötleteivel.