Ezen a képen a fiam pontosan úgy néz maga elé, ahogyan én anno, pontosabban ahogyan apám, ahogyan apám anno. A szemöldök különleges kanyarulatáról ne is beszéljünk. Olyan csak egy volt a világon, akinek ilyen lázadón felfelé ívelt, és az apa volt. Emlékszem mennyit simítgatta, hogy a rakoncátlan vonalak a megfelelő szögben álljanak, természetesen mindhiába. A gyermek tekintete, a szája szöglete mind mind édesapámé. Annyira, hogy még szinte a gondolatait is ismerem. Néha félelmetes tud ez lenni.
Ők, apu és unokája már nem találkoznak.
Csak így.
A szemöldökíven, szájszögleten, szembogáron keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése