Mai ebéd

Ebédre sült csirkét, krumplipürét és görög salátát készítettem. annak, aki nem szereti a salátát, kikészítettem a céklát is.
Ábel ez utóbbit választotta. Míg főtt az étel, ezt kóstolgatta. Nagyon éhes volt már, késtem az ebéddel az ő gyomrához képest. Fokozott izgalommal várta hát az ebédet.
Amikor azonban megpillantotta, hogy nem sültkrumplit, hanem pürét készítettem keserves csalódásának adott hangot. Zokogva hisztizett a sült krumpliért, és nem volt hajlandó elfogadni az ebédből semmit. Jó sok idő eltelt, mire megelégeltem a dolgot, és úgy döntöttem, hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. A lényeg, hogy tápláló étel legyen a gyermekben egy hét nélkülözés után. Kiegyeztünk egy tányér tejbegrízben. Kimentem a konyhába elkészíteni a tejbepapit, és kavargatás közben éreztem a beálló szokatlan csöndben, hogy valami turpisság történhet odabent. Lábujjhegyen odaosontam a szobaajtóhoz és bekukucskáltam. Kisfiam krumplipürézett! Amikor meglátott, kikerekedett szemekkel nézett, nyelt egy hatalmasat és széthúzta a száját,olyan füligérősre. Ezt olyankor teszi, amikor rajtakapjunk valami huncutságon. Akkorát nyelt, hogy még tán a szomszéd is hallotta, de egy mákszemnyi krumplidarabka a szája szögletében elárulta az én kis konok fiamat.
Megőriztem a titkát, nem fedtem fel előtte, hogy tudom mi történt, míg kint főztem neki a tejbegrízt.