Rovar tanulmányút

Ábel szerint a matrica az sticker. Most akkor tiltsam be az internetet, vagy mi van? Ilyen kétnyelvű ma már minden gyerek?

Mára legovásárlást terveztünk. Olyannyira komolyan gondoltuk ezt, hogy meg is mosakodtunk szépen, fel is öltöztünk és elindultunk a legóboltba.
Aztán útközben mindenféle kalandokba keveredtünk. Például bemutattam neked a bodobácsot, találkoztunk, katicával, aki az istennek sem akart az ujjunkra sétálni, megijedt tőlünk és az ellenkező irányba menekült. De mi nem hagytuk magunkat, bár aztán erőszakosságunk eredménye csak az lett, hogy a katica az orrunk előtt bontotta ki szárnyait és repült el jó messzire. Maradtak további utunkon a fényes fekete bogárkák, hangyák és a bodobács.
A legóbolt egy plázában található, így anya úgy döntött, beugrunk a kisállat-kereskedőhöz is. Régóta szemezek az állatokkal, örülnék, ha lenne kisállatunk itthon, de még talán korai. Magam sem tudom. Mindenesetre nagyon élvezted, főleg a halakat, teknősöket, leguánokat. A papagájokat, nyuszikat kevésbé. Érdekes. Jó volt látni, hogy sikerült az állatoknak kicsit elvarázsolni téged. Kijövet megköszönted nekem, hogy megmutattam neked az állatokat. Nagyon helyes voltál.

Aztán persze a legók sem maradtak el, és a visszafele úton szintén bodobácsokat lestünk. Akkor már igazán nem is kellett felhívnom rá a figyelmedet, kerested-kutattad őket bőszen. Persze mindenféle hangulataid voltak közben. Hol el akartad taposni őket, hol beszélgettél hozzájuk, hol bottal piszkálgattad őket, majd nem mertél tovább sétálni, nehogy rálépj egyre is.
Egyszercsak felfigyeltél egy bodobácsra, amelyik már döglött volt, de még jó állapotban. Piszkálgattad a bottal, s anya közben próbálkozott elmagyarázni neked nagy finoman, hogy a bogár már nem él.
Ezt a mondatot nem tudom hogy tudtad értelmezni, de az biztos, hogy nagyon megsajnáltad. Lehajoltál hozzá, jajgattál hozzá, közölted, hogy megsebesült nagyon. Felvetted a tenyeredbe és motyogva magyaráztad neki, hogy most hazaviszed a házikódba, mert megsebesült nagyon.
Egész úton gondterhelten szállítottad a kis bodobácsot a tenyeredben, s időnként biztattad, már nem vagyunk messze, illetve itthon vagyunk, megérkeztünk a házikóba, bodobács! - így nyugtattad őt. Aztán a továbbiakban már nem tudtad hogyan folytasd, letetted a konyhaasztalra, és elmentél játszani. Ennyi volt. A bodobácsot megmentetted. Vagy hasonló.