Hát ez vicces, de Ábel, amióta az eszét tudja mindig tüsszent, ha napba néz. Na, ezzel még megbarátkoztam valamennyire, de hogy a fiam rendszerint kerülje a napot, és inkább az árnyékban közlekedjen? Itthon pedig megtanulta behúzni a redőnyt délelőttönként, amikor besüt a nap.
Hát az biztos, hogy nem a nagypapájára ütött, aki ilyenkor már csoki barna volt, mert az első napsugarak megjelenésétől ő már napon volt, kertet ásott, veteményezett, vagy aztán később kiült az ablakba és ott napozott. Ma van az évfordulója nagypapának. Nagyon hiányzik nekem. És bár Ábel nem tudja, de neki is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése