Kirakózunk

Új kirakót kaptál a minap, Mac-eset.. Mac, az a Villám McQueen a Verdákból. Anya kettő közül tudott választani a boltban, egy 20-as és egy 100-as között vekengtem. A 20-asnál már ügyesebb vagy, de a 100-as még túl nagy falatnak tűnt. Maradtam a 20-as mellett. Kicsit megbántam, de valamiért meg most pont jó.
2-3 perc alatt kényelmesen kirakod, ami azt jelenti, már kinőtted ezt a méretet, viszont egyvalamire tök jó. Tudunk gyorsasági versenyt rendezni itthon. A dobozban két kirakó található, egyet én kapok meg, egyet pedig te, és Kész, Rajt, Tűz! kezdéssel kirakjuk a képeket akár egymásután többször is.
Anya az esetek csak 70 %-ban hagyja, hogy megnyerd a meccset, de van úgy, hogy annyira elbambulok, hogy azon kapom magam, hogy már te meg is vertél! :)
Jó versenyezni, de lehet az nagyon kemény, rosszízű dolog is, óvatosnak kell vele lenni. Én a magam részéről mindig gratulálok neked, a második helyért is, és megdicsérem magunkat milyen jól játszottunk. Te is így teszel. Mindig gratulálsz kedvesen, még ha te is vagy ilyenkor mindig a "vesztes". Ki a fene találta ki azt, hogy az embereknek versengeniük kell egymással???

Hogyan lehet úgy nevelni egy gyermeket, hogy olyan dolgokra is megtanítsuk, amelyek szerintünk nem jók a világban, de léteznek, s mint ilyennel előbb-utóbb szembe fog találkozni a gyermek? És a kisbarátai nem fognak gratulálni neki a vesztes pozícióért.

HOPPÁ! Ezt ma találtam!

 Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”